Augusztus 6.-án a 7. hadosztály zöme Varcar Vakufnál pihenőt tartott, mely napon a még hátullevő 1. dandár is oda rendeltetvén, a hadosztály parancsnoka 7.-én egész hadosztályával Jajce felé szándékozott előnyomulni, ahol hír szerint mintegy 2000 fölkelő 6 ágyúval védő állásban csapatjaink további előnyomulásának gátat akart vetni. Ámde az 1. hegyi dandár Banjaluka katonai parancsnoka, Sametz vezérőrnagy által útjavítási és vonatkíséreti célokra rendeltetvén, augusztus 6.-án csak Dobrinjáig juthatott s így 7-ike helyett csak 8.-án d. u. 4 órakor, tehát a jajcei ütközet után, 36 óra alatt megtett 36 km-nyi menet után, teljesen kimerült állapotban egyesülhetett a hadosztály zömével a jajcei táborban.

A 7. hadosztály parancsnoka még augusztus 6-ika folyamán egy jajcei keresztény küldöttségtől arról értesült, hogy nevezett helység jelenleg ugyan még nincsen megszállva a fölkelők által, de hogy oda már nagyobb fölkelő tömegek útban vannak. Erre herceg Württemberg altábornagy, a dolog mibenlétéről meggyőződést szerzendő, még a délután folyamán egy némi gyalogsággal és utászokkal megerősített lovas hírszerző különítményt küldött Jajceba előre, ahova a 2. hegyi dandárt még ugyancsak aznap előrerendelte. A hírszerző különítmény este fél kilenc óra tájban Jajce elé érve, azt már a fölkelők által megszállva találta s így az éj folyamán Jezerora vonult vissza, ahol a 2. hegyi dandár is beszüntette volt további előnyomulását. Ennek folytán a 7. hadosztály az augusztus 7-ikére hajló éjjel 65 km-nyi mélységben 3 csoportban következőleg volt elosztva: a 3. hegyi dandárhoz tartozó 22. gyalogezred a 2/10. hegyi üteggel és ¹/₂ lovas századdal Banjalukán, az 1. hegyi dandár ¹/₂ lovas századdal Han Kadinavoda (Dobrinja) tájékán, a 3. hegyi dandárhoz tartozó 53. gyalogezred 1 hegyi üteggel és ¹/₂ lovas századdal Varcar Vakufon s végül a 2. hegyi dandár 1 lovas századdal Jezeron.

Nehogy a fölkelők időt nyerjenek még további erők egybegyüjtésére, a hadosztály parancsnoka elhatározta, hogy az 1. hegyi dandár beérkeztét be nem várva, augusztus 7.-én csupán a 2. és 3. hegyi dandárral indul Jajce megvételére. Az előnyomulás egy oszlopban történt, csupán a Jezeroi tótól délre hagyatott meg a már ott levő gyalogszázad.

A fölkelők számra nézve mintegy 5–6000-en és több Krupp-féle ágyúval föszerelve,[2] a Jezeroi tó keleti végétől északra fekvő magaslatokon kiterjedt állásban várták csapatjaink előnyomulását s az elővédet nyomban igen erős puska- és ágyútűzzel fogadták. Ez utóbbinak lekötő harca alatt a hadosztály főereje óriási erőfeszítés árán mászta meg a menetvonaltól északra fekvő igen meredek magaslatokat, míg végre d. u. 5 óra tájban sikerült az ellenséges jobb szárnyat elérve, ez ellen intézett tömeges tűz és utána következő roham útján előbb ezt, majd a középhadat is visszavonulásra birni, mire csapatjaink még aznap Jajcét szállották meg, melyeknek a nehéz küzdelem 8 tisztjükbe (1 halott) és 189 főnyi legénységbe (ezek között 27 halott) került. A fölkelők, akiknek sorában rendes török csapatok is harcoltak, mintegy 70 halottat és 250 sebesültet vesztettek s azonkívül 300 foglyot, 5 löveget, 2 zászlót és nagymennyiségű lövő- és élelmiszert hagytak vissza.

[1] Beck id. m. 51–95. odalán és Mayerhoffer Eberhard, Das Gefecht bei Jajce című művében az ütközetnek részletes leírását találja az olvasó.

[2] Beck id. m. 49. oldalán a fölkelőkről és azok erejéről a következőket írja: „Mittlerweile machte in Travnik die Insurrektion gewaltige Fortschritte. Am 5. und 6. August setzten sich von dort aus drei je 600 bis 800 Mann starke Tabors Insurgenten, die aus Sarajevo gekommenen Redifs und die etwa 500 bis 800 Mann starke Garnison der Stadt Travnik selbst, nebst der Artillerieabteilung noch ein anatolisches Nizambataillon unter der Führung des Bimbascha Mahmud, gegen Jajce in Marsch. Nominell befehligte Rasid Aga das Korps, worunter sich auch 500 bis 600 Christen befanden, von welchen sich aber unterwegs die meisten verliefen. Als Insurgentenführer waren unter mehrfachen anderen Begs auch Hamid Beg Teskeredzic, Mučo Beg Kulenovic und Djabic Beg aus Jajce. Bei der Karaula gora durch die Flüchtlinge aus dem Gefechte bei Rogelje verstärkt, kam die Travniker Kolonne zirka 4000 bis 5000 Mann stark bei Jajce an. Das Gros dürfte die Stadt erst am Frühmorgen des 7. August erreicht haben, ein Tabor aber schon samt den Geschützen soll am 6. August nachm. in Jajce eingetroffen sein. Eine Batterie von vier Krupp'schen Geschützen unter Führunt des Faik Bey begleitete die Kolonne; ein Geschütz blieb infolge Schadhaftwerdens der Lafette unterwegs liegen. Faik Bey begleitete seine Geschütze nur bis zur Karaula gora und wollte von dort, um den Munitionsnachschub einzuleiten, nach Travnik zurückkehren. Unterwegs fiel er jedoch in die Hände einiger nach Jajce ziehenden Insurgenten, die ihn erschlugen, angeblich um in den Besitz eines von ihm gerittenem edlen arabischen Hengstes zu kommen.”