Az Ó-Gradiskánál gyülekezett 7. hadosztály zöménél az átkelés biztosítására július 29.-én reggel egy 3 vontató hajóból összeállított kompon mindenek előtt a 22. gyalogezred 3 százada kelt át a túlsó partra, melyeket csakhamar Gradiskán alul pontonok segítségével átszállított 2 ugyanazon ezredbeli század követett. Ezen osztagok védelme alatt az utászok d. e. 9 óra 45 perc és 12 óra 30 perc között hadihidat vervén, azon az 5. dsidás ezred 2 századából álló előhad, majd a hadosztály törzse, utána a 22. gyalogezred többi részéből és 1 hegyi ütegből János Salvator főherceg parancsnoksága alatt álló elővéd kelt át.

Bosnyák Gradiska török védőrségének nagyobb része már előző napon megkezdte a visszavonulást Banjaluka felé, ahova a visszamaradt gyenge rész csapatjainak átkelése után, anélkül, hogy az átkelés ellen tiltakozott avagy azzal szemben ellenállást fejtett volna ki, szintén visszahúzódott. A lakosság csapatjainkat a legnagyobb előzékenységgel fogadta. Július 30.-án a hadosztály zömének többi része is akadály nélkül kelt át a Száván és azután Maglajaniig nyomult előre, ahol szakadó esőben táborba szállt. – Arra a hírre, hogy a további előnyomulásnál ellenséges ellenállás várható, herceg Württemberg altábornagy még aznap este egy gyalogsági osztagot Klasniceig tolt előre az ottani szoros birtokba vételére. – Július 31.-én hajnalhasadtával a hadosztályparancsnok 2 lovasszázadot küldött Banjalukáig előre, melyek csakhamar arról győződtek meg, hogy az ott volt mintegy 600 főnyi fölkelő csapat kisebb csoportokra oszolva a közeli erdőkbe húzódott vissza és hogy a város lakossága teljes nyugalommal várja csapataink odaérkezését. És tényleg d. e. 9 órakor a két huszárszázad, déltájban pedig az elővéd-dandár bántatlanul és harsány zeneszó mellett vonulhatott be a városba, melynek a 300 főnyi török védőrsége által éppen elhagyott erődjét egy vadász század szállotta meg. – Eközben a város előkelőségeiből alakult bizottság János Salvator főherceg előtt megjelenve, hódolatát és az osztrák-magyar fensőbbség elismerését fejezte ki. – Augusztus 1.-én a két műszaki század 1 gyalog század fedezete alatt a Sitnica-ra vezető út helyreállításán fáradozott, míg a többi csapatok Banjalukán pihenőt tartottak.

A Kostajnicánál kikülönítve volt 1. hegyi dandár parancsnoka, Villecz tábornok, július 29.-én a város polgármesterével és egy másik polgári hivatalnokkal a bosnyák parton fekvő Bosnyák-Kostajnicaba áthajózván, az éppen gyülésező tanácsnak tudomására hozta, miszerint vett parancsa szerint csapatjaival a határt át fogja lépni. A városi tanács nem is protestált e szándék ellen, míg a katonai parancsnok, más utasítás hiányában eleinte ellenállásra gondolt, csakhamar azonban beérte azzal is, hogy csapatjaink bevonulása ellen óvást emelve, osztagát fegyveres beavatkozás nélkül a határ mellől visszavonta. – Délelőtt 11 órakor a 46. gyalogezred a kijavított Una-hidon átkelvén, azonnal folytatta útját Novi felé. Mivel azonban Doberlinnél ellenséges puskatűzzel fogadták, az elővéd parancsnoka a mellékterep kikutatása céljából a további előnyomulást beszüntette. Eközben d. u. 3 óráig a tüzérség és a vonat is átkelt a hidon s a délután folyamán az egész oszlop együtt volt Doberlinnél, ahol az táborba szállt és a további előnyomulást Novi felé csak másnap folytatta, még pedig a kellő óvatossággal, minek folytán az elővéd csak estefelé érte el a nevezett várost.

Július 31.-én az oszlop Noviban egy kis helyőrséget visszahagyva, Prjedorig folytatta előnyomulását anélkül, hogy menetében az ellenség által bármikép is zavartatott volna; augusztus 1.-én a dandár Kozaracot, 2.-án Ivanjskat, 3.-án pedig Banjalukát érte el, ahonnan a hadosztály zöme e napon Dobrinjáig, augusztus 4.-én pedig Han Cadjavicaig nyomult előre.

A fontos Banjaluka állomásparancsnokául a hadosztály parancsnoka Sametz tábornokot, a 3. hegyi dandár parancsnokát hagyta vissza, akitől összeférhetetlen, ideges természete miatt ily módon szép szerivel szabadulni akart.[1]

[1] Erre nézve Beck József, Banjaluka –Jajce című műve 16. oldalán a következőket olvassuk: „Zur Besetzung der Stadt Banjaluka war die 1. Gebirgsbrigade bestimmt. FML. Herzog von Württemberg übertrug dem GM. Sametz das Stationskommando dieses wichtigen Platzes ... Den Herzog dürften persönliche Gründe zur Abkommandierung des GM. Sametz bewogen haben. Letzterer, bei seinen Untergebenen wegen saine Unnahbarkeit und furchtbaren Strenge der „eiserne General” genannt, war win schwer zu behandelnder, hochbegabter, jedoch krankhaft überreizter Offizier, der jeden anderen Vorgesetzten als den Herzog längst zur Verzweiflung getrieben hätte. Auch Herzog Wilhelm empfand schwer die Notwendigkeit, mit einem Manne dieses Temperamentes, dieser kaum zu zähmenden Erregbarkeit, die sich nachträglich bis zum Wahnsinn steigern sollte, zu verkehren. Aber auch die wütendsten Zornausbrüche des Generalen brachten den ihm dienstlich und geistig überlegenen Divisionär äusserlich nicht aus dem Gleichmute; er übte vielmehr eine in den von ihm willig erkannten Vorzügen des Generales begründete Nachsicht. So meinte er auch, GM. Sametz werde, der direkten Einwirkung des Divisionskommandos entrückt, in der selbstständigen Vertrauensstellung zu Banjaluka sein geistiges und seelisches Gleichgewicht wieder finden und mit seiner entschiedenen militärischen Begabung und Energie Erspriessliches wirken. Diese Annahme sollte in der Folge nur zum Teile zutreffen.”