Augusztus 5.-én Philippovič az előző napihoz hasonló oszlopalakítással folytatta előnyomulását Maglaj felé, mivégből a két oldaloszlop már hajnalhasadtakor, a főoszlop pedig reggel 8 órakor a szakadó esőben[1] hagyta el a kosnai tábort. D. u. 3 óra tájban Maglaj környékére érve, mindhárom oszlop ismét fegyveres fölkelőkre bukkant, akik azonban oldalba és hátba fogva, nagyobb ellenállás kifejtése nélkül vonultak vissza Zepčére. A csapatok kimerülésére, a rossz utakra és a nehéz élelmezési viszonyokra való tekintettel Philippovič Maglajon túl már nem folytatta az előnyomulást, sőt a következő napra is pihenőt rendelt, csak a még hátul volt 2. hegyi dandár kapott parancsot a Maglajba való vonulásra, míg a 39. dandárnak Dobojt kellett elérnie.

[1] A vezérkari mű 139. oldalán ezeket írja: „In der Nacht zum 5. August hatte der über die Gegend in Strömen sich ergiessende Regen den Boden ganz aufgeweicht, die Strassen und Wege in Moräste verwandelt und die Truppen jeder Erholung beraubt. Mit Einsetzung aller Kräfte arbeiteten die technischen Truppen an der Fahrbarmachung der Communicationen. Hiedurch aber verzögerte sich nicht allein der Aufbruch, sondern überhaupt die Vorwärtsbewegung, indem letztere nur stossweise, je nachdem die Herrichtung der Verbindungen vorgeschritten war, fortgesetzt werden konnte.”