Andrássy külügyminiszternek és a többi mértékadó tényezőknek ugyan az volt az érzése, hogy a két tartomány megszállása meglehetős simán fog menni,[1] mindazonáltal a hadvezetőség nagyon helyesen cselekedett, amikor az okkupáció végrehajtására oly tetemes erőket mozgósított.

Az erőcsoportosítás, a hadászati felvonulás módja és az előnyomulási irányok kijelölése szintén minden tekintetben megfelelőnek mondható. Épígy megfelelt a jövendő hadiszíntér jellegének az egyes felvonuló csoportok felszerelési módja is, kivéve a 20. hadosztályét, mely a hegyes vidékbe bekerülve, érzékenyen érezte a hegyi felszerelés hiányát. Hegyi felszerelés kétféle volt: tiszta hegyi felszerelés, amelynél kocsik egyáltalában nem voltak, hanem málhás állatok cipelték az egész podgyászt, és vegyes hegyi felszerelés, amelynél a podgyásznak utakon mozgó része kocsikra, a többi pedig málhásállatokra volt rakva. Nagy baj volt, hogy a tulságosan nehéz, otromba kincstári járművek Boszniában a rossz útviszonyok miatt egyáltalában nem feleltek meg, úgy hogy hamarosan az országban dívó könnyű fuvarokkal kellett pótolni illetve kicserélni, hogy a csapatok élelmezése és ellátása legalább félig-meddig lehetővé váljék.[2]

[1] A delegacionalis ülésen, amelyen az okkupáció kérdését tárgyalták, Andrássy Gyula, az egyik delegátus ama kérdésére, hogy nem fog-e a megszállás túlságos véráldozatokba kerülni, tréfásan azt felelte, hogy az egész dolgot akár csak egyetlen egy század is végrehajthatná, élére beosztott ezred-zenével. (Spaits Alexander, Der Weg zum Berliner Kongress, 83.)

[2] Beck József írja Banjaluka–Jajce című műve 97. oldalán: „Von Haus aus war es ein Missgriff, die schweren (seinerzeit für den italienischen Kriegsschauplatz konstruierten) ärarischen Trainfuhrwerke, vorsündflutlichen des Nachschubes im Gebirge auf den schmalen unpraktikablen Wegen zu verwenden. Die vorgespannten Pferde zehrten, bis das Fuhrwerk nach Travnik oder Sarajevo gelangte, den grössten Teil des mitgeführten Futters selbst auf, so dass der faktische Nachschub auf ein Minimum herabsank. nebstbei gingen viele Fuhrwerke auf den schlechten Wegen und bei der ungünstigen Witterung zugrunde, wofür natürlich das Aerar dem Wimberger einen vorausbedungenen recht hohen Schadenersatz vergüten musste.”