XXII/21. számú melléklet.

Ennek a hadjáratnak ugyan vajmi kevés köze van a magyar nemzet hadtörténelméhez, de azért az 1866. évi háború történetének, illetve hadtörténelmének teljessége kedvéért mégis legalább vázlatosan foglalkozunk vele.

Az Ausztriával szövetkezett német államok ellen a poroszok és néhány északnémet fejedelem Vogel von Falkenstein gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt az 50.000 főnyi VII. hadtestet állították. Ehhez a később Majna-hadseregnek nevezett hadtesthez július hava folyamán még mintegy 6000 főnyi csapat csatlakozott. Ennek a hadtestnek Beyer-hadosztálya július közepén Wetzlarnál, Goeben-hadosztálya Mindennél, Manteuffel-hadosztálya pedig az alsó Elbe mentén Hamburg mellett Altona-nál gyülekezett. Vogelnek mindenekelőtt Hannovert, majd a Majna-vonalat kellett megszállnia, mihez képest hadműveleteit mindenekelőtt Hannover, majd onnan déli irányban Fulda felé kellett intéznie.

E seregtestek ellen Nemes Arendtschildt tábornok parancsnoksága alatt, a még be nem fejezett mozgósítás következtében hadműveletekre még fel nem készült, mintegy 20.000 embert számláló hannoveri hadsereg június közepe táján Göttingennél összpontosul. Ezenkívül Sándor hesseni herceg parancsnoksága alatt a württembergi, badeni, hesseni, nassaui és osztrák csapatokból állott s 42.000 embert számláló VIII. szövetséges hadtest június 26-ikáig a Majna melletti Frankfurt és Darmstadtnál gyülekezett, Károly bajor herceg parancsnoksága alatt pedig, ki később az összes szövetséges csapatok főparancsnoka lett, a bajor-hadsereghze tartozó és 49.000 emberből álló VII. szövetséges hadtest június közepéig Bambergnél és Schweinfurtnál. A szövetségesek hadműveletei terve abból állott, hogy a június végével befejezendő mozgósítás után a VII. hadtest Schweinfurtból, a VIII. pedig Frankfurtból akként induljon el, hogy a két hadtest július 7.-én Fuldatól északra Hersfeldnél egyesülhessen a szintén oda irányítandó hannoveri hadtesttel.

Ennek a szándéknak a végrehajtását a poroszok meghiúsították, akik június 15.-én megkezdvén előnyomulásukat, a Goeben-hadosztály már június 17.-én megszállotta Hannovert, a Beyer-hadosztály pedig június 19.-én, részben vasuton Casselt érte el. Ennek hírére Arendtschildt elhatározta, hogy hadtestével Langensalza–Eisenachon át a Majna felé vonul el s június 25.-én el is érte Langensalzát, de itt tanácstalanul megállapodott. Ámde ugyane s részben a következő napon a poroszok részén a Goeben-hadosztály Eisenachot, a Beyer-hadosztály Kreuzburgot, a Manteuffel-hadosztály zöme Göttingent, ennek Flies tábornok parancsnoksága alatt álló s mintegy 8000 embert és 6 löveget számláló különítménye pedig a hannoveriek hátában Gotha-t érte el.

Vogel tábornok június 27-ikére központias támadás végrehajtását rendelte el Langensalza ellen, ámde Goeben ama hamis hír által félrevezetve, hogy a bajorok déli irányból Eisenbach felé előnyomulóban vannak, nem mert onnan elmozdulni s így csak Flies tábornok különítménye hajtotta végre a támadást, melyet a hannoveriek fölényesen visszavertek. Mindazonáltal Arendtschildt arra a hírre, hogy most már Manteuffel is közeledett Mühlhausen felől, június 29.-én lerakta a fegyvert.[1]

A poroszok erre Eisenachnál egyesültek, hogy a két délnémet hadtest ellen működjenek. A szövetséges VII. hadtest a hannoveriek szorult helyzetéről értesülvén, június 22.-én megkezdte előnyomulását Schweinfurtról Meiningen, lovas dandárával pedig Fulda felé s június 30.-án Meiningenbe érkezett, a VIII. hadtest pedig július 2-áig Giessenbe ért. Meiningenben Károly bajor herceg a hannoveriek fegyverletételéről értesülvén, a VII. hadtesttel Fuldának vett irányt, hogy a szintén arrafelé tartó VIII. hadtesttel egyesüljön. Ámde a poroszok előnyomulásukat Langensalza–Eisenach környékéről Fulda irányában július 1.-én megkezdvén, 4.-én Dermbachnál a szövetséges VII. hadtest előcsapataira bukkantak, mely összeütközés után mindkét fél odahagyta a harcteret és visszavonult. A poroszok azonban csakhamar ismét visszafordultak és Fuldára meneteltek, ahova főerejükkel, most már Majna-hadsereg név alatt, július 6. és 7-ike folyamán érkezett meg.

Közben a szövetséges VII. hadtest a Saale mögé, a VIII. hadtest pedig Frankfurtba ment vissza. A poroszok által július 8.-án Bruckenaun keresztül megkezdett előnyomulás július 10.-én a VII. hadtesttel a Saale mellett a kissingeni és hammelburgi ütközetekre vezetett, amelyek a bajorokra kedvezőtlenül végződvén, a VII. hadtest Schweinfurt irányában vonult vissza.

Ezalatt a Fulda irányában előnyomuló VIII. hadtest, még mielőtt ideérkezett volna, a bajorok visszavonulásáról értesülvén, a maga részéről Frankfurtba tért vissza és most már a Majna mentén igyekezett a VII. hadtesttel egyesülni.

Ámde a Majna-hadsereg az utóbb említett hadtest visszaverése után Kissingen–Hammelburg mellől a szövetséges VIII. hadtest ellen fordult, mely július 14.-én kezdte meg az előnyomulást Aschaffenburgon át Würzburg felé, hogy az oda visszavonult VII. hadtesttel egyesüljön. Ámde a mondott napon a VIII. hadtest előcsapatai Aschaffenburgnál megveretvén, Sándor herceg hadtestével Darmstadtra húzódott vissza, hogy onnan Miltenberg–Tauber-Bischofsheimon át keresse az egyesülést a VII. hadtesttel, ami július 21.-én tényleg sikerült is.

A jelentékenyen megerősített Majna-hadsereg, most már Manteuffer tábornok parancsnoksága alatt, megkezdvén előnyomulását Frankfurtból Würzburg felé, az július 24. és 26-ika között a Tauber-Bischofsheim és Wüzrburg között ismételten vívott kisebb ütközetekre vezetett, melyek után a szövetségesek a würzburgi fellegvár megszállva hagyása mellett ezt a várost is odahagyni kényszerültek.

A poroszok július 27.-én megkezdték ugyan az említett fellegvár lövetését, azonban eredménytelenül, de a közben létrejött fegyverszünet a további ellenségeskedéseknek véget vetett.

[1] Horsetzky id. m. 303: „Als die Hannoveraner erkannten, dass nur die Division Flies im Anrücken sei, wendeten sie mit grossen Verlusten auf Gotha zurück. Nachdem sie so der Waffenehre genug gethan, verstanden sie sich nunmehr, also sich auch Manteuffel von Mühlhausen her näherte, am 29. zur Capitulation.”