Közben az események következőleg fejlődtek: Az osztrák jobbszárnyon a II. hadtest Württemberg- és Safran-dandárai d. e. fél 12 órakor kezdték meg, támogatva 152 löveg tüze és néhány más dandárbeli osztag által, Čistowes és Maslowed mellől a támadást a Swiep-erdő ellen. Az osztrák dandároknak hosszú véres küzdelem után sikerült déli 12 óra tájban az említett erdőt rohammal bevenni és a 7. porosz hadosztályt Benatekre visszaszorítani, ahova azt egyes osztrák osztagok követték. Kevéssel délután 1 óra után azonban az osztrák csapatokat ismét vissza kellett vonni az erdőből, mivel időközben a porosz 2. hadsereg észak felől több oszlopban előnyomulva, azok éleivel az osztrák csatavonal jobbszárnya felé kezdett felfejlődni. Ez a hadsereg ugyanis az I., a gárda- és a VI. hadtest zömével d. e. 11 órakor Sedletz–Jeřiček–Welchow vonalát érte el, ahol a trónörökös a hadtesteknek parancsot adott, hogy a hořenowesi magaslaton levő, messziről látható két hársfa felé veendő iránnyal az előnyomulást folytassák. Déli 12 órakor e hadtestek élei, egyelőre tüzérségükkel, már belevegyültek a harcba, még pedig az 1. gárda-hadosztály Wrchowitznál, a 11. gyalog-hadosztály Račitz–Rodow-nál, a 12. gyaloghadosztály Trotina felé. E seregtestek gyalogsága d. u. 1 óra tájban Hořenowesre és a Trotina patakhoz ért, s miután az ott levő gyenge osztrák erőket visszavetette, Hořenowest, valamint Sendražitznál levő magaslatokat hatalmába ejtette. A Hořenowesnél és részben a Maslowednél álló osztrák ütegek ugyan rögtön észak felé fordítottak arcot, de már arra való tekintettel is, hogy töltényük fogytán volt, d. u. 1 óra felé vissza kellett vonulniok. A II. hadtestbeli Henriquez-dandár és a 2. könnyű lovashadosztály Sendrasitz-nál, a Thom-dandár pedig Maslowedtól keletre ismételten szembeszállni iparkodtak a porosz túlerővel, elvégre azonban mégis fel kellett hagyniok az ellenállással. D. u. 2 órakor a Henriquez-dandár Lochenitznél kelt át az Elbén, a Thom-dandár és a 2. könnyű lovashadosztály pedig Předmeřitzre húzódott vissza.

Ily körülmények között az osztrák II. és IV. hadtestnek a Swiep-erdőből és a čistowes–maslowedi erdőből nemsokára déli 12 óra után megkezdett visszavonulása igen meg volt nehezítve.[1] A II. hadtest d. u. 2 óra tájban felette súlyos veszteségek mellett Nedelistet és a körülötte fekvő magaslatokat érte el, míg a IV. hadtest ezidőtájt 3 dandárral Chlumnál és attól keletre foglalt állást; a 13. vadászzászlóaljból, a 6. és 61. gyalogezredből és 1 ütegből álló Fleischhacker-dandár egyelőre még Čistowesnél maradt. D. u. 2 órakor a hadsereg tartalék-tüzérségnek 8 lövege is felvonul Chlum és Nedelist között.

Ekközben a porosz 1. gárda-hadosztály Maslowedtől északra vonult fel és tüzérség által támogatva, kevéssel d. u. 2 óra után támadásra indult Chlum ellen. Ez a helységet a III. hadtestbeli, a 4. vadászzászlóaljból, a 46. és 62. gyalogezredekből és 1 ütegből álló Appiano-dandár részei tartották megszállva; a helységtől jobbra előre a IV. hadtesthez tartozó és a 30. vadászzászlóaljból, a 67. és 68. gyalogezredekből és 1 ütegből álló József főherceg-dandár állott. Az 1. gárda-hadosztály támadása rövid, heves harc után teljes mértékben sikerült. A teljesen meglepett osztrák csapatoknak Chlumot és a körülötte fekvő magaslatokat súlyos veszteséggel el kellett hagyniok s azokat d. u. 3 órakor az 1. gárda-hadosztály szállotta meg.[2] Az Appiano-dandár és a József főherceg-dandár részei Rozbeřitz felé vonultak vissza, mely helység azonban kevéssel d. u. 3 óra után szintén a porosz 1. gárda-hadosztály kezébe került. A III. hadtest részei és a 3. tartalék lovashadosztály ezután – a Lipánál álló hadsereg-tüzértartalék felének élénk tüzelése mellett – ismételt, de hasztalan kísérleteket tettek, hogy Chlumot és Rozbeřitzet a poroszok kezéből kiragadják.

Ezalatt a porosz 2. gárda-hadosztály és a Benatekből ismét a Swiep-erdőn át előnyomuló 7. hadosztály Čistowes felé fordult, honnan a Fleischhacker-dandárt visszavetvén, a lipai erdő és Lipa helység ellen nyomultak támadásra előre. A porosz VI. hadtest ekközben Nedelistet és Lochnitzet érte el, miután közben az osztrák II. és IV. hadtesthez tartozó dandárok maradványait visszavetette, mely utóbbiak most már, d. u. 4 óra tájban, megkezdték a végleges visszavonulást Předmeřitzen és Plackán át.

A középen. Itt az osztrák III. és X. hadtest a harcot az első vonalban álló 3., 4. és 8. porosz hadosztály ellen, főleg 160 löveg-erejű tüzérsége által nagy eredménnyel folytatta. Déli 12 óra felé Frigyes Károly herceg, mint már jeleztük,[3] a hadsereg-tartaléktüzérséget az 5. hadosztállyal Unter-Dohalitzon át, a 6. hadosztályt pedig Sadowán át rendelte előre s miközben a 144 lövegnyi tüzérség fokozott tevékenységet fejtett ki, a szemben álló felek mindegyike ismételten kísérelt meg egyes, igen veszteségteljes támadó előretöréseket, amelyek azonban állandóbb jellegű eredményekre nem vezettek. Emellett d. u. 3 óráig erős tüzérségi harc folyt.

Az osztrák balszárnyon kevéssel 11 óra után a VIII. hadtestbeli Roth-dandár a břizai erdőt szállotta meg.

A poroszok részén az Elbe-hadsereg 12 óra felé az osztrák balszárny elleni támadáshoz fejlődött; a 15. hadosztály a Goltz-lovasdandárral Ober-Přim megtámadására kapott parancsot, míg a 14. hadosztály Popowitzon át Porblusra irányíttatott; a 16. hadosztály és a Kotze-lovasdandár tartalékban maradt.

A szász trónörökös fél 12 óra tájban, még a porosz támadás megindulása előtt, azzal a szándékkal, hogy a poroszoknak délkelet felé mindíg jobban kiterjeszkedő csatavonalát Hradek irányában áttörje, egy dandárral Neu-Přimen át, a VIII. hadtest egy dandárával pedig az ober-přimi erdőn keresztül Hradek ellen indult támadásra. Ez a támadás eleinte sikerrel járt, de aztán hamarosan megakadt, s mivel a d. u. 1. óra után megkísérelt újólagos előretörés nem sikerült, most már úgy a szászok, mint a VIII. hadtestbeli dandár is kénytelenek voltak nagy veszteségek mellett Ober-Přimre és a břizai erdőre meghátrálni, ahol d. u. 2 órakor ismét állást foglaltak.

A porosz 15. hadosztály a visszavonulókat üldözve, az ober-přimi erdő északi széléhez ért, majd az Ober- és Nieder-Přim elleni támadásba ment át és ezeket a helységeket makacs harc után el is foglalta. A védők a břiziai és a bori erdőre húzódtak vissza. Most aztán a porosz 14. hadosztály is Problus megtámadására indult, melyet az ellenfél makacs védekezése ellenére hatalmába ejtett.

A szász trónörökös, képtelen lévén ezzel a támadással újabb csapatokat szembeállítani, a Rosnitztól délnyugatra fekvő magaslatokra való visszavonulást rendelte el, mely helységnél és Břizánál d. u. 3 órakor a szász hadtest zöme együtt volt. A VIII. hadtestbeli Schultz-dandár ezidőtájt Bornál, a Roth-dandár Rosnitztól délre, a Wöber-dandár, mely csapatainak felével valamivel 2 óra előtt a hadtest zöméhez csatlakozott, a břizai erdőben állott; a dandár másik fele a IV. hadtesttel harcolt.

Ez időtájt, d. u. 3 órakor kapta meg Herwarth tábornok a nagy főhadiszállásnak d. u. 1 óra 45 perckor kiadott következő parancsát: „A trónörökös Zizelowesnél (van). Az osztrákok visszavonulása Josefstadtra el van vágva. A legnagyobb mértékben fontos, hogy Herwarth tábornok hadteste az ellenkező szárnyon előnyomuljon, amíg a középen az osztrákok még helytállanak.” Ez a parancs tehát most már az Elbe-hadsereget még gyorsabb tempóban való előnyomulásra késztette.

[1] Ennek a visszavonulásnak a keretéből hadd álljon itt a Strobl id. m. 91. oldalán olvasható következő érdekes epizód: „Der Rückmarsch (des IV. Korps) hätte sich völlig geordnet abgewickelt, wenn das Inf. Rgt. Nr. 37. von der Brigade Poeckh – bisher am Kampfe um den Swiep-Wald nicht beteiligt – sich in seiner Kampfeslust nicht hätte hinreissen lassen, nach 1h nachm. in den Wald einzudringen, um die dort noch kämpfenden, wenngleich bereits abziehenden Truppen der Brigade Württemberg zu unterstützen. Zweimal misslang der Angriff des Regimentes, erst beim 3. Angriff wurden die Preussen wieder zurückgeworfen. Der Erfolg war jedoch nur von kurzer Dauer und bald musste das Regiment gegenüber der auftretenden Übermacht den Rückzug antreten. Hiebei erlitt das Regiment namentlich das II. Bataillon, durch das eigene gegen den Wald gerichtete Artielleriefeuer schwere Verluste.” Mindazonáltal a derék magyar ezrednek ez a parancsnélküli önálló támadólagos elhatározása és bravúros viselkedése az erősen szorongatott és veszélyeztetett testvércsapatok megsegítése céljából a tisztikarnak és legénységnek egyaránt dicséretére válik.

[2] Erről az idézett hadiiskolai tansegédlet 141. oldalán a következőket olvassuk: „FZM. Benedek hatte sich zur Zeit, als die Preussen in Chlum eindrangen, auf der Höhe bei Lipa befunden. Seit einiger Zeit flogen Granaten von rechts, also von Maslowed her, über die Köpfe des Hauptquartiers. Man schenkte ihnen keine Beachtung ... Die Meinung, die Schlacht werde auch den folgenden Tag andauern, war im Hauptquartier vorherrschend. Vom IV. Korps war keinerlei beunruhigende Nachricht eigenlaufen: die Meldung, Chlum sei von den Preussen besetzt, kam sonach völlig überraschend. – Um sich von der Richtigkeit der Meldung zu überzeugen, ritt der Feldzugmeister mit seiner Suite sogleich gegen Chlum, wurde jedoch von heftigem Gewehrfeuer empfangen: mehrere Offiziere fielen. Benedek liess nun den Ort soglich durch die beiden nächtsstehenden Bataillone de Brigade Benedek angreifen, und ritt, als ihr Angriff nicht durchdrang, zum VI. Korps, um dieses gegen Chlum einzusetzen.” – V. ö. Lettow-Vorbeck id. m. II, 473-478. old., ahol a Chlum körül történetekről többek között ezeket olvashatjuk: „Der Vorgang der Brigaden Knappe und Kessel war so plötzlich, dass er geradezu erschütternd auf die in der Nähe befindliche Brigade E. H. Joseph und das Regiment gleichen Namens (37.) wirkte. Und als darauf aus dem Pulverdampfe Gespenstern gleich die reckenhaften Gestalten des 1. Garde-Regiments auftauchten, Salve auf Salve krachte und die Reihen niedermähte, da wichen diese neun ungarischen Bataillone (37., 67. és 68. gy. ezred és természetesen a 30. vadászzlj is), von denen sechs zum ersten Male dem Gegner ins Auge geschaut hatten. Da war kein Halten mehr, zurück stürzen sich di fliehenden Mannschaften auf die 1. Division der Geschützreserve, deren Offiziere vergeblich an sie die Bitte richten, den Schutz der Batterien zu übernehmen. Sie müssen das Feuer einstellen und sind gezwungen, hinter den Hohlweg Rosbeřitz–Nedelist zurückzugehen. Wie will man aber die Führer oder gar den Armeekommandanten für ein so völliges Versagen sonst braver Truppen verantwortlich machen! ... Chlum, der Schlüsselpunkt der österreichischen Stellung, gelangte auf diese Weise um 2³/₄ Uhr in preussischen Besitz ... Der ganze Vorgang hatte sich so rasch abgespielt, dass die nahebei westlich und südlich des Ortes haltenden Brigaden Benedek und Appiano erst nach dem Geschehenen Kunde davon erhielten ... Um das Vorbrechen des Gegners aus dem Dorfe zu hindern (folytatólag Strobl id. m. 111.) und den nachbarlich links stehenden Batterien das Abfahren zu ermöglichen, liess der Kommandant der in der Schanze V. stehenden Batterie 7/VIII. des III. Korps Hauptmann von der Groeben rasch entschlossen die Front verkehren, bis auf 200 Schritt an die Dorflisière heranfahren und die debouchierenden Preussen mit Kartätschen beschiessen. Doch das preussische Schnellfeuer machte in wenigen Augenblicken den Batteriekommandanten, 1 Offizier, 52 Mann und 68 Pferde gefechtsunfähig. Die sogenannte „Batterie der Todten” konnte nur 10 Schüsse abfeuern, 7 Geschütze blieben kampfunfähig in der Stellung, nur eines konnte fortgeschafft werden ... Der ganze Vorgang hat etwas so Ausserordentliches, das Wunderbare Streifende, dass sich die Sagenbildung seiner sofort bemächtigte, und so entstanden „die Nebel von Chlum”, unter deren Schutze die Garden gänzlich ungeschen ihren kecken Ueberfall auszuführen vermochten. Nun, am Nachmittage hatte sich der Himmel aufgehellt, und auch die amtlichen Darstellungen haben bald diese angeblichen nebel zerstreut.” – József főherceg csapatjai azonban ismét megemberelték magukat, mert maga Lettow-Vorbeck írja id. m. II, 497. oldalán: „... Der Brigade Erzherzog Joseph, welche zum grösseren Theil die Haltung wieder gewonnen und den Schutz der Artillerie übernommen hatte, musste Sweti erst mit stürmender Hand abgenommen werden.”

[3] Lásd a 316. oldalon.