Poroszok.

A július 2.-án este 6 és 7 óra között beérkezett jelentésekből Frigyes Vilmos porosz herceg arról győződött meg, hogy az osztrák sereg zöme nem, mint eleinte feltételezték, az Elbe mögött, hanem hogy annak legalább 4 hadteste a Bistritz folyó mentén áll. Ő tehát elhatározta, hogy másnap ezt a 4 hadtestet megtámadja, miből kifolyólag az Elbe-hadsereg parancsnokát, Herwarth gyalogsági tábornokot utasította, hogy rendelkezésre álló csapatjaival 3.-án lehetőleg korán reggel Nechanicra nyomuljon előre, a porosz trónörököst pedig felkérte, hogy az 1. hadsereg baloldalának biztosítása céljából a 2. hadsereg egy hadtestét Gross-Bürglitzre rendelje előre, 2 hadtesttel pedig Josefstadt felé vegyen felállítást.

A porosz trónörökös nem tartotta lehetőnek és helyénvalónak, hogy ennek a kérelemnek teljes egészében helyt adjon és mindössze az I. hadtestet és a lovas hadosztályt utasította, hogy Miletinen át az 1. hadsereg támogatása céljából Gross-Bürglitz felé nyomuljon előre, míg a többi hadtestekkel a nagy főhadiszállás rendelkezése értelmében[1] július 2-iki állásában megmaradni szándékozott.

Elhatározásáról Frigyes Károly herceg természetesen nyomban jelentést tett a nagy főhadiszállásnak is. Az itt éjjel 11 és 12 óra között megtartott haditanácson az a vélemény alakult ki, hogy egyelőre alighanem az osztrák seregnek csak egy része tolódott át az Elbe jobbpartjára, mindazonáltal úgy a porosz király, mint Moltke ezeknek az ellenséges erőknek az összes porosz erőkkel való megtámadását határozták el[2] s ebből kifolyólag a porosz trónörökösnek a következő utasítás adatott ki: „Az 1. hadsereghez beérkezett jelentések szerint mintegy 3 ellenséges hadtest, amelyek azonban további erősbítéseket nyerhetnek, a Bistritz folyó sadowai szakaszáig hatoltak előre, ahol az 1. hadsereggel holnap, 3.-án már korán reggel találkozó harcra kerülhet a dolog ... Ebből kifolyólag tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. hadsereg támogatása céljából egész erejével a valószínű ellenséges előnyomulás jobboldala felé előnyomulva, mihelyt csak lehetséges, segítőleg közbelépjen. A más körülmények és feltételezés mellett ma délután kiadott előbbi rendelkezések immár hatályon kívül lépnek.” Ebből kifolyólag a 2. hadsereg parancsnoksága július 3.-án reggel 5 órakor következőleg intézkedett: „Beérkezett jelentések szerint ma a Hořitz–Milowitz–Cerekwitznél álló 1. hadseregre ellenséges támadás várható. Támogatására a 2. hadsereg következőleg nyomul elő: az I. hadtest és mögötte a lovashadosztály Gross-Bürglitzre, a gárda-hadtest Lhota-ra, a VI. hadtest Welchowra s utána 2 órával később az V. hadtest Chotebořekre indul. A csapatok minél előbb induljanak s vonataikat s poggyászukat hagyják vissza.”

Osztrákok.

Benedek táborszernagy a 305. oldalon említett elhatározásából kifolyólag július 3-ikára következőleg intézkedett: „Ma beérkezett hirek szerint erősebb ellenséges csapattömegek Neu-Bidschow, Smidar, Hořitz tájékán állanak; a saját és ellenséges előcsapatok között már összeütközések fordultak elő. – Az ellenség állása szerint holnap esetleg támadás várható, amely előreláthatólag első sorban a szász hadtest ellen irányul. Erre az esetre (1. eshetőség) a következőket rendelem el: A szász kir. hadtest a popowitzi és třesowitzi magaslatokat szállja meg, a balszárnyat kissé visszahúzva és saját lovassága által fedezve. Ezen állás arcvonala elé csak előcsapatok tolandók előre. Ettől balra kissé hátra a legszélső balszárnyon az 1. könnyű lovas hadosztály áll fel alkalmas terepen Problusnál és Přimnél. – A X. hadtest a szász hadtesttől jobbra foglal állást s előbbitől jobbra a III. hadtest, mely a Lipa és Chlum mellett levő magaslatokat szállja meg. A VIII. hadtest elsősorban a szász hadtest támogatására szolgál és e mögött áll fel. – Az itt nem említett csapatok addig, amíg a támadás balszárnyunkra szorítkozik, csak készültségben maradnak. Ha azonban az ellenséges támadás nagyobb terjedelművé válnék és állásunk közepe, vagy pláne jobbszárnyunk ellen is irányulna, akkor az egész hadsereg csatarendbe lép (2. eshetőség), ami a következő módon történik: A IV. hadtest a III-iktól jobbra vonul fel a Chlum és Nedelist közötti magaslatokon; a legszélső jobbszárnyon pedig a IV. hadtest mellett a II. hadtest. A 2. könnyű lovas hadosztály Nedelist mögé vonul és ott készültségben marad. – A VI. hadtest a wšestari magaslatokon gyülekezik, az I. hadtest pedig Rosnitzra vonul; mindkét hadtest összpontosított felállításban áll fel. – Az 1. és 3. tartalék-lovashadosztály Sweti-re vonulnak, a 2-ik Břiza-ra. – A második eshetőség szerinti általános támadás esetén az I. és VI. hadtest, az 5. lovashadosztály, végre a hadsereg-lövegtartalék, mely az I. és VI. hadtest mögött vesz felállítást, a hadsereg tartalékát képezendik az én kizárólagos rendelkezésemre. – Holnap reggel az egész hadseregnek csatára készen kell lennie. A legelőbb megtámadott hadtest ezt haladéktalanul az ezen intézkedés szerint vele szomszédos hadtestekkel közli, amelyek a nyert értesítést tovább adják. – A VIII. hadtest jelenlegi táborából haladéktalanul elindul és a szász hadtest főhadiszállására egy tisztet küld előre, aki a körülmények szerint – ha a harc már megkezdődött, vagy pedig kilátásban volna – a VIII. hadtest elébe siet és azt a számára megjelölt felállításba a szász hadtest mögé vezeti. Ha ellenben támadásra nem volna kilátás, akkor a VIII. hadtest Charbusitznál száll táborba. – Én, ha csak a hadsereg balszárnyát éri támadás, ennél, általános csata esetén pedig a chlumi magaslaton tartózkodom.[3] – Ha a hadsereg visszavonulásra kényszeríttetnék, akkor az a műúton Holitzon át, a vár érintése nélkül, Hohenmauth felé foganatosítandó. (Ezek után rendelkezések következnek az Elbe és Adler folyón verendő hidak tekintetében.) Az esetleges visszavonulásra vonatkozó intézkedés holnap adatik ki.”

A hadseregparancsnokság azonkívül az előrelátható csatatér némi futólagos megerősítéséről is gondoskodott, ami a XII/19. számú mellékleten szintén fel van tüntetve.

[1] Lásd a 305. oldalon.

[2] Lettow-Vorbeck id. m. 24: „Der König fasste sogleich den Entschluss, die öst. Streitkräfte vorwärts der Elbe mit allen Kräften anzugreifen, mochte man dort das gesamte öst. Heer oder nur einen beträchtlichen Teil hievon vorfinden. Ersteres wagte man in dem zwischen 11 h und 12 h nachts abgehaltenen Kriegsrate kaum zu hoffen; immer aber musste ein glückliches Gefecht, wozu der Stand per preuss. Armeen Chancen bot, den später vielleicht notwendigen Angriff auf die Elbestellung wesentlich erleichtern.”

[3] A hadseregnek ezen intézkedés 2. eshetősége szerint elrendelt felvonulása a XXII/19. számú mellékleten jelezve van.