A porosz gárda-hadtest maga előtt ellenséget nem találván, június 28.-án akadálytalanul folytathatta előnyomulását, miközben a még mindig Trautenau tájékán álló osztrák X. hadtest oldalába és hátába került. A legsúlyosabb helyzetbe a Rudersdorfnál harcoló Grivicic-dandár került, mely eleinte sikerrel harcolt a nálánál gyengébb ellenség ellen, hanem aztán a túlsúlyba került poroszok oldalba- és hátbafogták a szerencsétlen dandárt, melynek parancsnoka is hősi halált halt. Nemsokára ezután a dandár teljesen felbomlott, amelynek romjai csak nagy nehezen juthattak Pilnikauon át az Elbe folyó mögé.

A dandár kötelékébe tartozó két magyar ezred, a 2. és a 23-ik, óriási veszteségeket szenvedett. Ez kitett a 2. gyalogezrednél halottakban 2 tisztet és 69 embert, sebesültekben 1 tisztet és 103 embert, foglyul esettekben 39 tisztet és 1052 embert, vagyis összesen 42 tisztet és 1224 embert; a 23. gyalogezrednél halottakban 1 tisztet és 44 embert, sebesültekben 57 embert, foglyul esettekben 23 tisztet és 768 embert, vagyis összesen 24 tisztet és 869 embert. Az egész hadtest vesztett: halottakban 17 tisztet és 583 embert, sebesültekben 21 tisztet és 290 embert, folyul esettekben 85 tisztet és 2823 embert, vagyis összesen 123 tisztet és 3696 embert. Ezzel szemben a porosz gárda-hadtest halottakban mindössze 9 tisztet és 148 embert, sebesültekben 19 tisztet és 537 embert, vagyis összesen 28 tisztet és 685 embert vesztett.

Az osztrák fővezérlet június 28.-án a délután folyamán értesült ugyan a VIII. és X. hadtest által aznap szenvedett vereségről, de miután a hadtestparancsnokok némileg szépítgették a dolgot, Benedek és vezérkara ezeknek a vereségeknek nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget és így egyelőre megmaradtak a Jičin felé való elvonulás eszméje mellett, amelynek értelmében a II., III., VI. és VIII. hadtestnek június 29.-én és 30.-án Jičin környékére kellett menniök, hogy ott az I. és a szász hadtesttel egyesülve, Frigyes Károly porosz herceg csoportját támadják meg, míg a porosz trónörökös hadseregével szemben a felső Elbe mentén, Josefstadt tájékán csak a IV. és X. hadtestnek kellett volna visszamaradnia.[1] De amikor este 10 órakor a hadseregparancsnokság a X. hadtest aznapi vereségéről értesült, végre elejtette a Jičin felé való elvonulás tervét és a josefstadt–königinhof–miletini állásban való megmaradást határozta el, miből kifolyólag a szász trónörökösnek a már említett módosító parancsot küldte el.[2]

[1] A június 28.-án d. u. 5 és 6 óra között kiadott inézkedés főbb pontjai következőleg hangzottak: „Die feindliche Hauptarmee ist in diesem Augenblick noch geteilt, während 4 Armeekorps, das II., III., IV. und VIII. im nordwestlichen Böhmen eingebrochen sind und sich der Iser nähern, steht das I. Korps hinter Trautenau und sind das V. und VI. Korps und wahrscheinlich hinter ihnen auch die Garde, gegen Nachod vergerückt. – Ich habe demnach beschlossen, nach Zurücklassung des IV. und X. Korps in der Gegend von Josefstadt, mich mit dem Reste der Armee auf die zuerst genannten 4 feindlichen Korps zu werfen. (Következnek a június 29. és 30-ára szóló menetcélok Jičin környékére az egyes hadtestek számára). Das X. Korps, welchem das 2. Dragonerregiment zugewiesen bleibt, sowie das IV. Korps haben so lange als möglich in ihrer vorgeschobenen Stellung auszuharren und aus dieser nur im äussersten Falle der Not zu weichen. Werden sie zum Rückzuge genötigt, so nehmen sie diesen gegen Josefstadt, wo selbe vereint unter dem Befehle des Herrn FML. Br. Gablenz erneuert Stellung nehmen, und gestützt auf die Festung, trachten müssen, dem Vordringen des Feindes Einhalt zu tun.”

[2] Lásd a 295. oldalon.