XXII/16. és 17. számú melléklet.

Ugyancsak június 27.-én ütközött össze az osztrák X. hadtest a porosz I. hadtesttel Trautenaunál.

Gablenz altábornagy, az osztrák X. hadtest parancsnoka, tekintettel arra, hogy a hadtestével megszállandó Trautenau felé ellenséges erők közeledése jelezve volt, a maga részéről arra törekedett, hogy az említett kiválóan fontos várost és környékét még az ellenség előtt elérje, miért is a Mondel-dandárt akként indította útba, hogy az 27.-én már reggel 8 órakor oda érkezzék és a várost a már ott levő 2. dragonyos ezreddel megszállja és előőrsök kiállítása mellett a hadtest zömének beérkezését bevárja. A Grivicic-dandárnak reggel 8 óra 30 perckor, a Wimpffen-dandárnak d. e. 10 órakor, a Knebel-dandárnak 10 óra 30 perckor s végül a tüzértartaléknak d. e. 11 óra 30 perckor kellett Jaromeř mellől Trautenau felé elindulnia.

Porosz részről az I. hadtest parancsnoka, Bonin gyalogsági tábornok, június 27.-én minél előbb szándékozott Trautenaut elérni s hadtestét attól délre biztosítottan felállítani.[1] Ehhez képest a hadtest június 27.-én reggel 4 órakor indult az 1. (Grossmann-) hadosztállyal Liebauból Trautenaura, a 2. (Clausewitz-) hadosztállyal Schönbergből Parschnitzra. A baloszlopot képező utóbb említett hadosztály már reggel 8 órakor érte el Parschnitzot, ahol hosszú pihenőt szándékozott tartani, míg a jobboszlopot képező 2. hadosztály, a földerítő szolgálatnak tisztán csak gyalogsággal történt túllelkiismeretes elvégzése folytán csak d. e. 10 óra tájban ért a nevezett helységhez.[2]

A baloszloppal menetelő hadtestparancsnok a Clausewitz altábornagytól vett ama hírre, hogy Trautenau csak ¹/₂ ellenséges lovas századdal van megszállva, az 1. hadosztályt nyomban tovább meneteltette s amikor az elővéd Trautenau nyugati kijáratához ért, váratlanul és meglepően tüzet kapott a Mondel-dandártól, mely reggel 9 óra 15 perc óta a várostól délre fekvő magaslatokon harchoz fejlődve várta a további fejleményeket anélkül, hogy az ellenség annak jelenlétéről tudomást szerzett volna.

Meg kell még említenünk, hogy az osztrák 2. dragonyos ezred parancsnoka reggel 5 órakor, amikor megtudta, hogy a poroszok a határt átlépték, közelben volt 4 századát Hohenbrucknál gyülekeztette, majd d. e. 9 órakor, amikor a Mondel-dandár Trautenau déli szegélyéhez ért, ő maga a lovassággal a város nyugati kijáratához vonult előre. Itt 3 porosz lovasszázadra bukkant, azokat megtámadta és visszavetette, hanem aztán a városból kibontakozó ellenséges gyalogság tüze elől Hohenbruckra vonult vissza.

A porosz elővéd d. e. 9 óra 30 perckor bontakozott ki Trautenau délnyugati kijáratából s aztán a negyedórával előbb a Galgen és Hopfen Bergen felfejlődött Mondel-dandárral vette fel a harcot. Trautenau szegélyének megszállása mellett a 7 zászlóaljat, 8¹/₂ lovas századot és 18 löveget számláló porosz elővéd késedelem nélkül az említett két magaslat megtámadására indult és tüzérségét a Trautenautól délnyugatra és északra fekvő magaslatokon fejlődtette fel. Az ugyancsak 7 zászlóaljból és 1 ütegből álló Mondel-dandár jó sokáig sikeresen tartotta magát, de amikor d. e. 11 óra felé Parschnitzból Buddenbrock tábornok parancsnoksága alatt 6 zászlóalj és 1 üteg a Katzauer-Bergen át Mondel-dandár jobboldala felé nyomult előre, a hadtest parancsnoka, Gablenz altábornagy, az említett dandárnak meghagyta, hogy Neu-Rognitzra vonuljon vissza és ott veendő felállításban várja meg a hadtest zömének megérkezését. Ez a felállítás valamivel déli 12 óra után el volt foglalva. Bár a poroszok fokozatosan mindíg újabb és újabb csapatokat dobtak harcba, de azért d. u. 3 óráig ez a harc csupán állóharc jellegét viselte magán.

Közben d. u. 1 óra tájban a porosz 1. gárdahadosztály is Parschnitzba ért, de miután Bonin tábornok úgy vélte, hogy annak támogatására nem leend szüksége, az említett hadosztály d. u. 3 órakor elvonult a számára menetcélul kijelölt Eipelre.

Ugyanakkor érkezett osztrák részen a főcsapat élén menetelő Grivicic-dandár Neu-Rognitzba, a hadtest-lövegtartalék 2 ütege pedig már valamivel előbb a Mondel-dandár ütege mellé vonult fel. A Grivicic-dandár beérkezése után azonnal a Mondel-dandártól jobbra Alt-Rognitznál a porosz balszárny ellen támadásba ment át. Hosszabb kemény és váltakozó harcok után, amelyek folyamán a porosz balszárny Alt-Rognitzon túl átkaroltatott, utóbbi d. u. félöt óra tájban Parschnitzra vonult vissza.

Közben d. u. 4 órakor a Wimpffen-dandár és 40 löveg érkezett be a harc színhelyére és a Mondel-dandárt felváltva, annak arcvonala előtt fejlődött fel;[3] e csapatok harcbaszállása az újabb támadást már nem váró poroszoknak Barnekow-tábornok vezényelte, Hohenbruck és Alt-Rognitz közötti közepét és jobbszárnyát is hátrálásra kényszerítette. Ámde a tovább előnyomuló Wimpffen-dandár, mely mögött kevéssel 4 óra után a beérkezett Knebel-dandár a hadtestparancsnok rendelkezése folytán két harcvonalban tartalékviszonyban fejlődött fel, – a Hopfen-Bergre érve, a porosz tartalékok ellentámadása elől hosszabb kemény harc után d. u. 5 óra tájban jelentékeny veszteséggel hátrálni volt kénytelen. Ekkor Knebel tábornok, látva a veszélyt, önálló elhatározásból és saját felelősségére d. u. 6 óra tájban a Galgen-Berg elleni támadást megismételte és 7 óra felé kemény harc és nagy veszteségek árán el is foglalta az említett magaslatot. Nemsokára ezután a Hopfen-Berg is a Knebel-dandár kezébe került, miután a Grivicic-dandár, ekközben szintén tovább előnyomulván, a Katzauer-Berget ejtett hatalmába. Erre a poroszok megkezdték az általános visszavonulást Parschnitzon át, majd a határon túl Schönberg és Liebau felé.

Az osztrák X. hadtest csak gyenge gyalogos és lovas osztagokkal üldözte a visszavonulókat és zömével Trautenaunál maradt.

Gablenz hadteste tehát e napon az I. porosz hadtest felett határozott győzelmet aratott, de az csak igen nagy áldozatok árán vívta ki. Vesztesége halottakban kitett: 66 tisztet és 1841 embert, sebesültekben 104 tisztet és 1796 embert, foglyul esettekben 21 tisztet és 959 embert, vagyis összesen 191 tisztet és 4596 embert.

A magyar csapatok közül ebben az ütközetben a 2. és 23. gyalogezred vett részt a Grivicic-dandár kötelékében. Előbbinek vesztesége halottakben 4 tiszt és 85 ember, sebesültekben 4 tiszt és 191 ember, foglyul esettekben 43 ember, vagyis összesen 8 tiszt és 319 ember; utóbbiaké halottakban 6 tiszt és 609 ember, sebesültekben 17 tiszt és 340 ember, vagyis összesen 26 tiszt és 949 ember.

A poroszok vesztesége halottakban mindössze 15 tisztre és 315 emberre, sebesültekben pedig 41 tisztre és 967 emberre, vagyis összesen 56 tisztre és 1282 emberre rúgott.

[1] A hadtest-intézkedés szerint: „Es kommt vor allem an 27. darauf an, dass das Korps sobald als möglich bei Trautenau auf dem linken Ufer der Aupa in einer konzetrierten Aufstellung unter Sicherung beider Flanken gegen überraschende Annäherung feindlicher Streitkräfte steht.”

[2] Lettow-Vorbeck id. m.: „Der Aufenthalt war dadurch entstanden, dass man rechts und links der Strasse die auf den steilen Hängen liegenden örtlichkeiten und Waldstücke durch Infanterie absuchen liess. Elende Gehöfte und Dörfer, welche höchstens 100 Mann zu bergen vermochten, die bei Annäherung einer ganzen Division nur selbst gefährdet waren, aber niemals selbst gefährlich werden konnten! Di Kavallerie (1 Eskadron, später 1 Zug) klebte an der Infanterie der Vorhut, obgleich nichts sie hinderte, an den Ausgang des Defilés vorzueilen. Mühsam erkletterten die schwerbepackten Grenadiere di Bergwände, die ganze Division hielt inzwischen mit Gewehr bei Fuss. Bald waren die Kräfte der seitwärts geschickten Kompagnien erschöpft, sie mussten abgelöst werden, immer neue Halte, welche keine Erholung gewährten, sondern mehr ermüdeten als ein im Fluss bleibendes Marschieren.”

[3] Az ezidőtájt, d. u. 4 és 5 óra között kialakult kölcsönös helyzetet a XXII/17. számú melléklet mutatja.