Tudjuk, hogy Benedek táborszernagynak a Bécsből vett utasításon alapuló eredeti terve és elhatározása az volt, hogy a Josefstadt tájékán összevonandó hadsereg zömével a szász trónörökös csoportjával való egyesülés után mindenekelőtt a porosz 1. és az Elbe-hadsereget támadja meg.[1] Ezen elhatározása mellett a táborszernagy egyelőre még akkor is megmaradt, amikor június 26-ika folyamán a porosz trónörökös hadseregének a felső Elbe völgye felé való támadólagos előnyomulásáról értesült, ami ellen két hadtestnek, a VI-iknak és a X-iknek jobbra és előre való kitolásával szándékozott védekezni.[2] De már június 28.-án az osztrák főhadiszálláson a Jičin felé veló előnyomulás, illetve a Frigyes Károly csoport megtámadásának tervét végleg elejtették[3] s ez időtől kezdve Benedek táborszernagyot mindvégig már csak a védekezés gondolata hatotta át, míg a porosz seregvezetők mindegyike, élén a Vilmos király, illetve Moltke vezette nagy főhadiszállással, a legrélyesebb támadás szellemétől volt áthatva. Ennek az egyrészt tiszta védelmi, másrészt legerélyesebb és leghathatósabb támadólagos magatartásnak a jegyében zajlottak le ezentúl mindkét részről az összes további hadműveletek.

A június 26.-i kölcsönös helyzetet a XXII/16. számú melléklet mutatja. Június 27.-én az osztrák fősereg zömének az összpontosítását a josefstadt–miletini „erős” állás felé folytatnia kellett, minek védelmére a VI. hadtestnek Opočnoról Skalitzon át Nachodra, a X-iknek pedig Trautenau-ra kellett menetelnie. Az említett helyeken a két hadtestnek „állást kellett foglalnia.”

A porosz 2. hadsereg részéről június 27.-én az V. hadtestnek a 15 km-re fekvő Nachora, az I-nek pedig a 20 km-re fekvő Trautenaura kellett előnyomulnia s utóbbinak elővédjét lehetőleg Arnaura kellett előretolnia. A gárda hadtest 1. hadosztálya Eipelre, a 2. Kosteletzre irányíttatott, hogy azok szükség esetén az I., illetve V. hadtestet támogathassák.

[1] Lásd a 295. oldalon.

[2] Lásd a 292. oldalon.

[3] Lásd a 295. oldalon.