Károly Albert szárd király sehogysem tudott belenyugodni az 1848. évi vesztett háború által teremtett helyzetbe s ezért, tudván azt, hogy általa elfogadható békefeltételeket úgysem nyerhet, a legnagyobb buzgósággal készült a kikerülhetetlennek látszó újabb fegyveres mérkőzésre, mert más úton-módon alig volt reménye, hogy legfőbb vágyát, a lombard és a velencei tartománynak királyságához való csatolását elérhesse. Kedvező körülménynek látszott, hogy a forradalmi mozgalmak úgy Ausztriában, mint Magyarországon mindig nagyobb arányokat öltöttek, sőt Magyarországon a helyzet egyre súlyosabb lett a Habsburg-házra nézve, mely ellen Franciaország és Anglia is szünet nélkül szította a tüzet.

Ez a lázas tevékenység nem kerülte ki Radetzky figyelmét sem, aki szintén azon volt, hogy hadseregét szorgos kiegészítés és gondos kiképzés által a következő év tavaszáig a tökéletesség minnél magasabb fokára emelje.

A háború céljai és a hadseregek feladatai ugyanazok voltak, mint a mult évben. Károly Albert felső Olaszországot akarta meghódítani, Radetzky pedig ezt minden áron meghiusítani igyekezett.