Gaál Sándor Kászon-Ujfalunál és Bükszádnál megvert hada romjaival a Bemtől vett parancs folytán[1] Csikszeredáról Udvarhelyre húzódott vissza s útközben Oláhfalunál a zászlóaljával éppen ott cirkáló Dobay alezredest is magához vonta. Clam-Gallas, bár mindenütt nyomában volt, csak tisztes távolban követte.

Grotenhjelm augusztus 3-án Marosvásárhelyre érve,[2] hirét vette, hogy Gaál oszlopa Szász-Régenen át Kolozsvár felé törekszik, minek folytán augusztus 6-án két oszlopban Szász-Régen felé nyomult előre; a 6 vadász-, 2 kordonista- és 2 lovas századból, valamint 8 lövegből álló baloszlop Samarin ezredes parancsnoksága alatt a főúton, az 1 vadász ezredből, 4 század kordonistából, 51/2 század dsidásból, 50 kozákból és 15 lövegből álló jobboszlop pedig Grotenhjelm személyes vezetése alatt Agárdon és Kaálon át Hodosnak vette irányát, ahol Gaál utóhadára bukkanván, lőszerszállítmánya egy részét hatalmába ejtette.

Megtámadtatása folytán Gaál a szász-régeni útról letérve, Magyar-Péterlakán át Körtvélyfájának vett irányt, ahol, miután Samarin oszlopa ekkor már Gernyeszeget érte el, még éppen jókor és bántatlanul kelt át a Maros jobbpartjára, hogy aztán Vajda-Szt.-Iványon és Toldalagon át mellékútak felhasználásával Kolozsvárra jusson, ahova mindössze mintegy 1200 főnyi fáradt hadával augusztus 9-én meg is érkezett.

Grotenhjelm egy kis lovas különítmény által egészen Sármasig üldöztette Gaál hadát, mialatt többi csapatjai augusztus 8-án újból Marosvásárhelyre tértek vissza, ahol a következő napon a Bukovinából egy egész dsidás ezred csatlakozott hozzá. Alig ért a hadoszlop Marosvásárhelyre vissza, midőn Lüdersnek már közölt parancsa[3] ismét Kolozsvárra szólítá, minek folytán Grotenhjelm 12-én Marosvásárhelyről elindulva, 13-án Kis-Cégig (K.-Cseg) nyomult előre.

Kolozsvárott ekkor Kemény Farkas ezredes volt a parancsnok, akit a Szeben felé tartó Bem Gálfalváról hadának egy részével újból Erdély fővárosának biztosítására küldött vissza[4] s akinek ott Gaál hadával együtt mintegy 7000 embere 24 ágyúval állott rendelkezésre. Az oroszok közeledésének hirére Kemény Makray László huszár alezredest augusztus 14-én virradatkor egy osztály lovassal és 2 ágyúval Apahidán át kémszemlére küldi ki; az ettől vett arra a jelentésre, hogy elővéde a kalyáni tónál igen erős ellenséges osztagokra bukkanván, visszaveretett, Kemény még aznap este 11 órakor összegyüjti csapatját, hogy az éj leple alatt Kapusra, innen pedig rövid pihenő után Bánffi-Hunyadra húzódjék vissza. Ez a kényszer nélküli visszavonulás a tisztikarban nagy elégületlenséget szült, miért is augusztus 17-én a sereg fölötti parancsnokságot Kemény helyett Gaál vette át.

Grotenhjelm augusztus 15-én úgyszólván kardcsapás nélkül megszállván Kolozsvárt, Urban ezredest, aki hosszas betegsége után csak nem rég vállalt ismét parancsnokságot, 3 zászlóaljjal, 4 lovas századdal és 9 ágyúval Bánffi-Hunyad felé küldötte ki, melyet a lovasság még aznap ért el, míg a gyalogság csak Kapusig jutott. a kozákok jövetelének hirére Gaál hadának egy része hamar kereket oldott Csucsa felé. Később azonban Gaálnak és Dobaynak mégis sikerült a rendet annyira helyreállítani, hogy nemcsak a kozákokat verte vissza, hanem másnap reggel a támadásba átmenő Urbannak is mindaddig ellenállhatott, míg a vonat kellő tért nyert, amidőn aztán a sereg is megkezdte hátrálását.

Ebben az ütközetben Urban 11 halottat és 28 sebesültet vesztett, ellenben a magyarok vesztesége jóval jelentékenyebb lehetett; sőt minden visszavonulás közben Melnikov ezredestől, - aki, mint tudjuk, augusztus 8-án Mező-Telegdre érve,[5] onnan Csucsára nyomult előre s miután az ottani erődöt széjjelrombolta, ismét Telegdre tért vissza, - Görgey fegyverletételének tudtul adása mellett felszólítás érkezett a feltétlen megadásra, még útközben s a következő éj folyamán Gaál hadának majdnem fele megszökött.

Csucsára érve megtudta Gaál, hogy Kazinczy a Mármarosból Deésre érkezett; rögtön összeköttetésbe lépett tehát vele s felszólítá, hogy szintén Zsibóra jöjjön, ahova ő azonnal elindul.

Miután időközben Grotenhjelm is megtudta Kazinczynak Deésre érkezését, rögtön parancsot küldött Urbannak, hogy Gaál további üldözésével hagyjon fel s vonuljon be haladék nélkül Bánffi-Hunyadra, honnan aztán Grotenhjelm augusztus 18-án összes csapatjaival Kolozsvárra tért vissza, hogy időveszteség nélkül Deés felé nyomulhasson előre.

Kazinczy mintegy 8000 főnyi tartalék hadával miután úgy Görgeytől mint Bemtől is parancsot kapott a hozzájuk való csatlakozásra, augusztus első napjaiban Munkácsról Szatmár-Németire vonult, honnan több napi határozatlan veszteglés után s miután Görgeynek értesítését megkapta, hogy vele többé nem egyesülhet s így inkább Bemhez Erdélybe menje,[6] Nagy-Bányán át Deésre vonult, ahova augusztus 15-én érkezett meg. Innen a Gaáltól vett felszólítás folytán Zsibóra vezette hadát, ahol a két had, miután Gaálé a folytonos szökések következtében 3000 emberre olvadt le, augusztus 22-én egymással egyesült.

Grotenhjelm Deésre érve, már nem találta Kazinczyt itten, minek folytán egyik szárnysegédjét, gróf Timasev századost, nemkülönben a hadsereg főhadiszállásából Görgey felszólításával megérkezett gróf Kornist Zsibóra küldte, hogy Kazinczyt feltétlen megadásra szólítsák fel. Görgey levele eképen hangzott; ”Ön, vagy legyen a magyar haderőnek bárki a parancsnoka, befogja ismerni: 1. Hogy oly túlnyomó erő ellen, milyet az egyesült orosz-osztrák haderő képez, eredménnyel tovább harcolni nem lehet. 2. Hogy ilyen körülmények közt a fegyverletétel gyáva tény nem lehet, különben az én csapataim bele nem egyeztek volna. 3. Hogy minden becsületes embernek, ki Magyarország ügyéért fegyvert fogott, kötelessége lett azt önként, habár feltétlenül is letenni, miután világos, hogy minden további harc Magyarországot és népeit csak mind mélyebb nyomorba dönti, anélkül, hogy a legkisebb kilátás nyilnék visszanyerni csak annyit is, amennyi már eddigelé elveszett.”

Kazinczy rögtön hadi tanács elé terjesztette az ügyet, melyen az összes törzstisztek részvettek. Ezek egyike, Várady Gábor kijelentette, hogy oly idegen ellenség előtt, mellyel még ütközetben sem állottak, nem tehetik le a fegyvert; erre többen Várady nézetéhez csatlakoztak, sokan ellenben és különösen Kazinczy a fegyverletétel mellett emelt szót. Így aztán a haditanács határozat nélkül oszlott szét, mindazonáltal Kaziczy igéretet tett a Deésre visszatérő orosz hadikövetnek, hogy hada a fegyvert le fogja tenni. Ezalatt a táborban nagy lázongás tört ki és Várady Kazinczy felszólítására írásbelileg is kijelentett, mikép a fegyvert nem teszi le és tényleg még a haditanács napján, augusztus 23-án este a hozzácsatlakozott csapatokkal – több ezer ember néhány ágyúval – elhagyta Zsibót, hogy másnap a Szamoson átkelve, Nagybányára meneteljen.

De a legénységnek még az a része is, mely Váradyhoz nem csatlakozott, reggelre majdnem mind elszéledt, úgy hogy mire másnap Grotenhjelm Zsibóra érkezett, a volt legénységi állománynak egy jelentéktelen töredékén kívül már csak a tisztek, számra nézve mintegy százan, voltak ott, kik aztán kardjukat a halomra gyült fegyverzettel, 56 ágyúval és 76 társzekérrel szótlanul adták át az oroszoknak. Gaál Sándornak és báró Kemény Farkasnak még idejekorán sikerült külföldre elmenekülni.

A Nagybányára indult oszlop nagyrésze útközben szintén elszéledt, minek folytán Várady ágyúit a Szamosba dobatta, egykori zászlóalját, a 105-iket pedig Mármarosba vezette vissza, ahol aztán az szintén feloszlott. Urban ezredes, akit Grotenhjelm 1 zászlóaljjal, 2 század dsidással, 40 kozákkal és 5 löveggel Várady nyomában Nagybányára küldött, itt csapat helyett már csak néhány elszéledt honvédet, 5 ágyút, több lőfegyvert és 100 mázsa lőport talált. –

Inczédy portyázó hada, mely mintegy 2000 emberből állva, nagyobbára Janku oláh népfölkelőivel állott harcban, augusztus derekán Belényes körül táborozott. Ez ellen Paskievits Löwenhagen tábornokot rendelte ki egy orosz dsidás ezreddel és 4 lov. löveggel. E különítmény közeledésének hirére Inczédy csapata önként feloszlott, mire Löwenhagen minden nehézség nélkül szállotta meg Belényest és miután Janku igéretét vette, hogy hadai a környék lakosságát nyugtalanítani és bántani nem fogják, augusztus 24-én Nagyváradra tért vissza.

[1] Lásd e kötet 183. oldalán.

[2] Lásd e kötet 187. oldalán.

[3] Lásd e kötet 306. oldalán.

[4] Lásd e kötet 187. oldalán.

[5] Lásd e kötet 238. oldalán.

[6] Lásd e kötet 225 oldalán.