Miklós, az oroszok cárja, a párisi forradalom eszméjének Európa többi államaira történt gyors átterjedése folytán, már 1848. év tavaszán indíttatva érezte magát hadainak egy részét hadilábra helyezni és egyik hadtestét Lüders tábornok vezénylete alatt azonnal Moldvába és Oláhországba rendelni az ottani forradalmi törekvések fékentartására; midőn pedig március havában Bécsben is kitört a forradalom, azonnal önként felajánlotta segítségét Ausztriának is arra az esetre, ha ez netán annak igénybevételét szükségesnek vélné. A bécsi kormány, különösen pedig herceg Schwarzenberg Bódog miniszterelnök eleinte, bizonyára a birodalom jólfelfogott érdeke és tekintélye csorbíttatlan fenntartásának szempontjából, hallani sem akart az idegen segély igénybevételéről. Midőn azonban később a bécsi októberi forradalom kitörése folytán az udvar székhelyét Schönbrunnból Olmützbe volt kénytelen áttenni s a magyarországi viszonyok is egyre komolyabbakká váltak, akarva-nemakarva számolni kellett a felajánlott segély esetleges igénybevételével; ámde Bécs lecsendesítésével, majd Windischgrätznek győzedelmes előnyomulásával, aki mint tudjuk, nem várt rövid idő alatt a magyar fővárosokat úgyszólván kardcsapás nélkül szállotta meg, egyidőre újból úgy tetszett, mintha a veszély sötét fergetege nyomtalanul elvonult volna Ausztria feje fölött. Csakhogy Bem tüneményszerű fellépése és diadalai Erdélyben, majd a kápolnai csatára következő események nemsokára ismét felszínre hozták az orosz beavatkozás lappangó kérdését, mely Erdélyben, mint tudjuk, már 1849. február elején – igaz ugyan, hogy az osztrák kormány tudta és előleges beleegyezése nélkül – tényleg be is következett.[1]

Március hava folyamán a császári sereg műveleteiben az összes hadiszintereken kedvezőtlen fordulat állván be, a császári kormány még az említett hónap folyamán, tehát jóval az isaszegi győzelemben gyökeredző függetlenségi nyilatkozat eszméjének keletkezése előtt, azon kéréssel fordult az orosz cárhoz, vonná össze csapatait Gácsország és Bukovina határán, hogy azok szükség esetén a birodalom tartományaiba bevonulva, a cs. és kir. sereget a felkelés elnyomásában támogathassák. Erre a cár rögtön parancsot adott, a II. és IV. hadtestnek Lengyelország déli részeiben, továbbá Wolhyniában és Podoliában leendő összpontosítására.

Az erdélyi nyomasztó események folytán a bécsi kormány április közepén egy 30.000 főnyi orosz hadtestnek rendelkezésre bocsátását kérte, hogy annak segélyével Erdély újból visszahódítható legyen. Miklós cár azonban, okulva az Engelhardt és Skariatin által vezényelt hadoszlopok kudarcán, részleges segedelmet többé nem, hanem tekintélyes, okvetlenül eldöntő súllyal biró haderőt igenis hajlandó volt rendelkezésre bocsátani.

Április 26-án, tehát Welden nagysallói kudarcának és a függetlenségi nyilatkozat hatása alatt, a bécsi udvar azzal a sürgős kéréssel fordult a cárhoz, engedje csapatait minél gyorsabban Magyarországba bevonulni; erre Paskievits herceg, aki a Magyarország ellen működésbe hozandó orosz sereg főparancsnokául volt kiszemelve, már másnap távirati parancsot kapott a cártól, hogy a III. és IV. hadtesteket vezesse be Gácsországba, minekfolytán az orosz hadoszlopok május 5-én Krakkónál, 9-én Tarnogrodnál, 8-án Radzivilovnál, 13-án Volocsiszka és Gusatinánál, 18-án végre Csernoviccal szemben, Bojánnál átlépték a határt, hogy valamennyien központiasan Dukla felé tartsanak. Ezzel a főerővel egyidejüleg egy mellékoszlop Sass altábornagy alatt Jordanovon át az Árva völgyébe irányíttatott, hogy lehetőleg sok magyar csapatot vonjon magára arrafelé.

A közös hadműveletek megállapítása végett Berg orosz tábornok egyidejűleg Bécsbe küldetett. A főtanácskozás Berg, Welden, Schwarzenberg miniszterelnök és Cordon báró hadügyminiszter részvételével május 1-én Pozsonyban tartatott meg, mely alkalommal határozatba ment, miszerint Felső-Magyarországon és Erdélyben a háború folytatását kizárólag az oroszok vegyék át s hogy jobbszárnyuk egészen a Jablunkai-szorosig terjedjen, ahol az összeköttetés az osztrák hadsereggel helyreállítandó lesz. Egy pontra nézve már kezdettől fogva különösen eltérők voltak a vélemények; az osztrák alapnézet ugyanis az volt, hogy az oroszok ne valami nagy tömegekben, hanem több apróbb hadoszlopra osztva vonuljanak be s működjenek Magyarország területén, ezzel ellentétben Paskievits herceg imponáló nagy tömegben s a főerővel egy hadműveleti vonalon akart működni.

E tanácskozások, jegyzékváltások és előkészületek ideje alatt az osztrákok helyzete napról-napra válságosabbá vált s Welden attól való félelmében, hogy Görgey a komáromi csata után a visszavonuló osztrák fősereget Bécs irányában nyomon követni fogja, Paskievits herceget sürgősen felszólítandónak vélte, miszerint ez egy legalább 25.000 főből álló orosz segédhadat az osztrák fősereg támogatása céljából haladéktalanul Gödingbe irányítson. Paskievits fentemlített elvénél fogva eleinte vonakodott a kérést teljesíteni, de ismételt sürgetésre végre mégis rállott s így a Panjutin-hadosztályt vasúton Hradisch és Magyar-Brodba indította, ahová az május közepén meg is érkezett. Egyidejűleg Sass altábornagy különítménye május 13-án Spytkoviceig tolatott előre. Innen keltek át az első kozákkülönítmények az orosz beavatkozás előhírnökei gyanánt az Árva-völgybe, ahol azok május 16-án elsőízben ütköztek össze a magyarokkal.

Az orosz segélynyujtás feltételeinek végleges megállapítása céljából Ő Felsége május 21-én Schwarzenberg miniszterelnökkel Varsóba érkezett, ahol Miklós cár már május 17-ike óta tartózkodott. A kétnapi tárgyalások eredménye az alábbi pontozatokba foglalható össze, megjegyezvén, hogy az orosz hadműveletek kezdete a nagymérvű élelmezési és egyéb előkészületek szükségességére való tekintettel, június 17-ikére, tehát 4 héttel később, mint ahogyan azt az osztrák intézőkörök óhajtották volna, tűzetett ki.

A létrejött egyezség főbb pontjai ezek voltak: 1. a támadás egyidejűleg történik valamennyi ponton, még pedig az osztrák hadsereg előnyomulásával egybevágóan. 2. A hadműveleti tervek az osztrák haditanács által Berg tábornok orosz meghatalmazott közreműködésével készítendők s mindkét fél főhadparancsnokainak tudomásvétel és hozzájárulás végett előterjesztendők. 3. Az összes orosz hadcsapatok fölött a főparancsnokságot gróf Paskievits-Erivanski tábornagy, varsói herceg gyakorolja; azon orosz seregtestek azonban, melyek a dunamelléki osztrák hadsereg hadműveleteinek támogatására adattak, báró Haynau osztrák főhadparancsnok alatt állanak, míg viszont azon osztrák seregtestek, melyek az orosz főhadsereghez csatlakoznak, Paskievits herceg parancsnoksága alatt állanak. Az Erdélyben működő egyesült hadcsapatok főparancsnoksága Lüders orosz tábornok kezébe tétetik le. 4. Oroszország nem tart igényt a hadiköltségek megtérítésére. Zsoldot, fegyvert és lőszert Oroszország szolgáltat; Ausztria csupán az orosz hadsereg élelmezési költségeit fedezi osztrák területen, illetőleg, ha erre vonatkozólag orosz részről szállítások történnének, azoknak értékét megtéríti. Ez a viszony mindaddig fennmarad, míg az orosz hadsereg osztrák területen áll. A kivonulás alkalmával fennmaradó hadi- és élelmikészleteket Ausztria veszi át megfelelő áron. 5. az orosz hadsereg azonnal elhagyja Magyarországot és általában az osztrák területet, mihelyt Magyarország legyőzetik s Ausztria uralma ez országban biztosíttati; egy része azonban Gácsországban és Erdélyben visszamarad abban az esetben, ha ezt az osztrák kormány szükségesnek tartaná. 6. Az osztrák katonai és polgári hatóságok kiszolgáltatják Oroszországnak mindazon lengyeleket, kik a harc folyamán kiváló szerepet játszottak és aközben foglyul esnek, akár Gácsországból, akár a lengyel királyságból, akár porosz Lengyelországból valók legenek.

Az orosz sereg műveleteire nézve a következő hadműveleti terv állapíttatott meg: 1. Az orosz hadsereg balszárnyoszlopa: 68 zászlóalj, 64 rendes és 28 másnemű lovasszázad, 240 löveg a II. és IV. hadtest állományából Paskievits herceg személyes vezetése alatt június 18-án Dukláról Magyarországba nyomulva, Eperjes és Kassa felé vesz irányt. 2. A jobbszárnyoszlop: 34 zászlóalj, 32 lovasszázad, 12 század doni kozák és 120 löveg a III. hadtest állományából, gróf Rüdiger lov. tábornok parancsnoksága alatt június 15-én Neumarkton át nyomul be Magyarországba és a Kárpátok déli nyulványai mentén tovahúzódó völgyek felhasználásával a balszárnyoszlophoz csatlakozik. 3. A két oszlop egyesítése után a varsói herceg Pest felé vesz irányt, hogy az ellenséget a Duna és Haynau serege felé szorítsa. Ha szükségesnek mutatkoznék, a Tiszán való átkelés biztosítása és Debrecen veszélyeztetése céljából a herceg egy erős különítményt rendel ki s ha netán a magyarok az orosz csapatok bevonulásának hírére a Tisza mögé húzódnának, iparkodni fog a herceg őket még az említett folyón való átkelés előtt utólérni, ellenkező esetben pedig ő maga is átkel a folyamon s a főhadműveletek hadiszinhelyét a Tisza balpartjára teszi át, micélból Lüders tábornok hadteste is közreműködik 4. Lüders tábornok 26. zászlóaljjal, 16 lovas századdal, 18 század doni kozákkal és 56 löveggel az V. hadtest állományából július közepe táján Plojestiből Erdélybe nyomul be, mindenekelőtt Brassó felé vesz irányt s miután a Székelyföld legközelebb eső részeiben a rendet helyreállította, Nagy-Szebenen át Gyulafehérvár felszabadítására indul. Azon esetre, ha Bem a Bánságból Lüders ellen fordul, utóbbi a körülményekhez képest viselkedik s főcélja minden esetben Erdély megnyugtatásában keresendő, hogy aztán készen álljon a Magyarországba leendő benyomulásra, hogy ott a varsói herceg alatt álló főerővel összhangzásban közreműködhesssék. 5. Grotenhjelm altábornagy a IV. hadtest 8 zászlóaljával, a 2. tartalék lovashadtest 6 lovas századával, 1 század doni kozákkal és 32 löveggel, a Bukovinában álló 2800 főnyi osztrák haddal, körülbelül június 18-án Vatra-Dornán át nyomul be Erdélybe. Ennek a különítménynek kettős rendeltetése van: Beszterce ellen intézendő tüntetés által egyrészt Lüders tábornok hadműveleteit megkönnyíteni, másrészt megakadályozza a lázadók betörését a Bukovinába. 6. Gácsország nyugati részének biztosítására Grabbe főhadsegéd parancsnoksága alatt a II. hadtest 16 zászlóaljából 6 doni kozák századból és 48 lövegből egy önálló különítmény alakíttatik, mely Krakkóból Alsó-Kubinba menetel s onnan eszközlendő portyázások által megtisztítja a közelfekvő völgyeket. 7. Gácsország többi részeinek védelmére, függetlenül az ott levő osztrák csapatoktól, említett tartományban báró Sacken lov. tábornok parancsnoksága alatt visszamarad: a IV. hadtest 4 zászlóalja, a 2. tartalék lovas hadtest 12 százada és 32 löveg.

Az orosz támadással egyidejűleg az osztrák főseregnek is támadólag kellett Komárom-Buda irányában fellépnie, hogy így a magyarok két tűz közé szoríttassanak. Jellacsicsnak, hadának különálló helyzetére való tekintettel, a hadműveletek tekintetében szabad kéz engedtetett.

A Magyarország ellen működésbe hozott orosz csapatok beosztása a nyári hadjárat kezdetén a következő volt:

Főprancsnokság.
Főparancsnok: Paskievits Erivan, tábornagy, varsói herceg.
Vezérkari főnök: III. Gortsakov herceg, tüzér tábornok.
Tüzérségi főnök: Gillinschmidt tüzér tábornok.
Hadmérnöki főnök: Sorokin altábornagy.
Élelmezési igazgató: Rönne altábornagy.
Főrendőrmester: Simonic altábornagy.
Egészségügyi főnök: Csetyrkin vezértörzsorvos és államtanácsos.
Közvetlenül a főparancsnokság alá helyezett csapatok:
A csendőrezred 2 százada: 332 lovas és 314 ló
2 kaukázusi lovas ezred: 10 lovas század, 1198 lovas és 1353 ló
összesen: 12 lovas század, 1530 lovas és 1667 ló
II. Hadtest.
Parancsnok: Kuprianov altábornagy.
Vezérkari főnök: Usakov tábornok.
2. könnyű lovas hadosztály; parancsnoka Glasenap altábornagy.
1. dandár, Ossorgin tábornok: 2 dsidás ezred.
2. dandár, Baggahufud tábornok: 2 huszárezred,
vonatzászlóalj: 315 fő és 450 ló,
összesen: 32 lovas század és 1 vonatzászlóalj; 4886 fő és 4708 ló.
4. gyaloghadosztály; parancsnoka Karlovics altábornagy.
1. dandár, Lübavsky tábornok: 2 gyalogezred,
2. dandár, Dreschern tábornok: 2 vadászezred,
vonatzászlóalj: 446 fő és 833 ló,
összesen: 16 zászlóalj, 1 vonatzászlóalj; 12.732 fő és 833 ló.
5. gyaloghadosztály; parncsnoka Labinzov altábornagy.
1. dandár, Selvan tábornok: 2 gyalogezred,
2. dandár, Meier tábornok: 2 vadászezred,
vonatzászlóalj: 454 fő és 833 ló,
összesen: 16 zászlóalj, 1 vonatzászlóalj; 12.664 fő és 833 ló.
2. tüzérhadosztály; parancsnoka Serputovsky altábornagy.
2. lovas tüzérdandár, Komsin ezredes: 2 könnyű üteg (16 löveg)
4. táboritüzérdandár, Besak ezredes: 2 nehéz és 2 könnyű üteg (48 löveg),
5. tábori tüzérdandár, Hagemann tábornok: 1 nehéz és 3 könnyű üteg (48 löveg),
vonatkülönítmény: 418 fő és 276 ló,
összesen: 3 nehéz-, 7 könnyű üteg (112 löveg); 2842 fő, 2371 ló.

Külön beosztva:

A II. hadtest összege: 33 zászlóalj, 38 lovasszázad, 10 üteg (112 löveg), 1 árkász és 41/2 vonatzászlóalj; 26.447 gyalogos, 5257 lovas, 2759 tüzér és 1924 vonatkatona; mindössze 36.387 fő és 11.289 ló.
A II. hadtest elkülönített oszlopa gyanánt szerepelt:
Grabbe II. altábornagy hadoszlopa.
Az 1. könnyű lovashadosztálytól.
1. dandár, Glotov tábornok, 2 dsidásezred; 16 lovasszázad 2402 fő és 2096 ló.
1. lovas tüzérdandártól 1 üteg; 398 fő és 501 ló.
A 45. számú doni kozákezred: 6 lovasszázad, 823 fő és 823 ló.
6. gyaloghadosztály; parancsnoka Grabbe II. altábornagy.
1. dandár, Zerebzov II. tábornok: 2 gyalogezred
2. dandár, Nossov tábornok: 2 vadászezred
vonatzászlóalj: 471 fő és 833 ló,
összesen:12.887 fő és 833 ló.
A 2. tüzérhadosztályból:
6. tábori tüzérdandár, Hostorsky ezredes, 1 nehéz és 3 könnyű üteg (48 löveg); 968 fő és 736 ló.
A hadoszlop összege: 16 zászlóalj, 22 lovasszázad és 5 üteg (56 löveg) és 1 vonatzászlóalj; 12.416 gyalogos, 3225 lovas, 1366 tüzér és 471 vonatkatona; mindössze: 17.478 fő és 4989 ló.
A II. hadtest a Grabbe-hadoszloppal együttesen: 49 zászlóalj, 60 lovasszázad, 15 üteg (168 löveg), 1 árkász és 5 1/2 vonatzászlóalj; 38.863 gyalogos, 8482 lovas, 4125 tüzér és 2395 vonatkatona; mindössze: 53.865 fő és 16.278 ló.
III. Hadtest.
Parancsnok: Rüdiger gróf, lov. tábornok és hadsegéd.
Vezérkari főnök: Frolov tábornok.
3. könnyű lovashadoszt.; parancsnoka Offenberg báró altáborn.
1. dandár, Kochanovits tábornok: 1 dsidásezred[2]
2. dandár, Burchardt tábornok: 2 huszárezred,
vonatzászlóalj: 320 fő és 450 ló,
összesen: 24 lovasszázad és 1 vonatzászlóalj; 3566 fő és 3634 ló.
7. gyaloghadosztály; parancsnoka Kaufmann altábornagy.
1. dandár, Trussov I. tábornok: 2 gyalogezred
2. dandár, Rafailovits tábornok: 2 vadászezred,
vonatzászlóalj: 476 fő és 833 ló,
összesen: 16 zászlóalj és 1 vonatzászlóalj, 11.892 fő és 833 ló.
8. gyaloghadosztály; parancsnoka Lissetzky altábornagy.
1. dandár, Cannabich tábornok: 2 gyalogezred,
2. dandár, Popov tábornok:[3]
vonatzászlóalj: 455 fő és 833 ló,
összesen: 12 zászlóalj és 1 vonatzászlóalj, 9072 fő és 833 ló.
3. tüzérhadosztály; parancsnoka Müller tábornok.
3. lov. tüzérdandár, Berends ezr.: 2 könnyű üteg (16) löveg
7. táb. tüzérdandár, Maidel ezr.: 2 nehéz, 2 könnyű üteg (48 löv.)
8. táb. tüzérdand., Alexandrov ezr. 1 nehéz, 2 könnyű üt. (36 löv.)
vonatzászlóalj: 466 fő és 276 ló,
összesen: 3 nehéz, 6 könnyű üteg (100 löveg); 2080 fő, 1854 ló.
Külön beosztva a hadtesthez:
3. lövészzászlóalj: 587 fő és 60 ló,
15. és 46. doni kozákezred: 12 lovasszázad, 1555 fő és 1516 ló,
7. és 17. mozgó hadtest tüzértelep: 622 fő és 889 ló,
1 vonatzászlóalj a mozgó élelemraktárhoz: 571 fő és 1418 ló,
a hadtest törzsénél: 40 fő és 53 ló.
A III. hadtest összege: 29 zászlóalj, 36 lovasszázad, 9 üteg (100 löveg) és 5 vonatzászlóalj; 20.620 gyalogos, 4834 lovas, 2702 tüzér és 2995 vonatkatona; mindössze: 30.451 fő és 11.366 ló.
A III. hadtest elkülönített oszlopa gyanánt tekinthető:
Sass altábornagy hadoszlopa.
A 3. könnyű lovashadosztályból az 1. dandár egyik dsidásezrede; 8 század, 1129 fő és 1044 ló,
a 8. gyaloghadosztály 2. dandára Popov tábornok alatt: 2 vadász ezred (8 zászlóalj) és 1 vonatzászlóalj, 5429 fő és 833 ló,
a 8. tábori tüzérdandár 5. számú könnyű ütege (12 löveg) 228 fő, és 167 ló,
a 2. doni kozák tartaléküteg (8 löveg), 225 fő és 287 ló,
a 2. árkászzászlóalj: 696 fő és 50 ló,
összesen: 8 zászlóalj, 8 lovasszázad, 2 üteg (20 löveg), 1 árkász- és 1 vonatzászlóalj; 5675 gyalogos, 1129 lovas, 453 tüzér és 450 vonatkatona; mindössze: 7707 fő és 2381 ló.
A III. hadtest a Sass-hadoszloppal együttesen: 37 zászlóalj, 44 lovasszázad, 11 üteg (120 löveg); 1 árkász- és 6 vonatzászlóalj, 26.295 gyalogos, 5963 lovas, 3155 tüzér- és 2745 vonatkatona; mindössze: 38.158 fő és 13.747 ló.
IV. Hadtest.
Parancsnok: Csedajev altábornagy.
Vezérkari főnök: Veseliczky ezredes.
4. könnyű lovashadosztály; parancsnoka Sass altábornagy.
1 dandár, Begusevsky tábornok: 2 dsidásezred,
2. dandár, Kronen tábornok: 2 huszárezred,
vonatzászlóalj: 229 fő és 450 ló,
összesen: 32 lovasszázad, 1 vonatzászlóalj; 5001 fő és 4181 ló.
11. gyaloghadosztály; parancsnoka Belogusev altábornagy.
1. dandár, Burkovsky tábornok: 2 gyalogezred,
2. dandár, Sitkov tábornok: 2 vadászezred,
vonatzászlóalj: 439 fő és 836 ló,
összesen: 16 zászlóalj és 1 vonatzászlóalj, 13.397 fő és 836 ló.
12. gyaloghadosztály; parancsnoka Buschen altábornagy.
1. dandár, Volodimirov tábornok: 2 gyalogezred (71/2 zászlóalj),
2. dandár, Marin tábornok: 2 vadászezred,
vonatzászlóalj: 468 fő és 818 ló,
összesen: 151/2 zászlóalj és 1 vonatzászlóalj, 14.113 fő és 818 ló.
4. tüzérhadosztály; parancsnoka Sikstel tábornok.
4. lov. tüzérdandár, Chrulev ezredes: 2 könnyű üteg (16 löveg)
11. táb. tüzérdandár, Vdovicsenko ezredes: 1 nehéz és 3 könnyű üteg (48 löveg)
vonatzászlóalj: 459 fő és 276 ló,
összesen: 2 nehéz és 8 könnyű üteg és 1 vonatzászlóalj; 2923 fő és 2275 ló.

Külön beosztva:

A IV. hadtest összege: 321/2 zászlóalj, 44 lovasszázad,; 12 üteg (128 löveg), 1 árkász- és 4 1/2 vonatzászlóalj; 27.863 gyalogos, 6244 lovas, 3576 tüzér és 2203 vonatkatona; mindössze: 39.886 fő és 12.769 ló.

A IV. hadtesthez, mint elkülönített oszlop számítandó még:

a) Báró Secken tábornok hadoszlopa.
a 10. gyaloghadosztályból; parancsnoka Skoroteczky altábornagy
1. dandár, Martinau tábornok: 2 gyalogezred,
1/2 vonatzászlóalj: 243 fő és 432 ló,
összesen: 8 zászlóalj és 1/2 vonatzászlóalj, 6827 fő és 432 ló,
a 10. tábori tüzérdandártól; parancsnok Pichelstein tábornok: 2 nehéz üteg (24 löveg); 601 fő és 479 ló,
a 2. dsidáshadosztálytól; parancsnok Grotenhjelm altábornagy.
1. dandár, Lanskoy tábornok: 2 dsidásezred; 1344 lovas, 1376 ló
1/2 vonatzászlóalj: 116 fő és 179 ló,
21. számú lov. üteg (8 löveg); 167 fő és 159 ló,
az 50. doni kozákezred 5 százada; 675 fő és 690 ló.
A sacken-hadoszlop összege: 8 zászlóalj, 17 lovasszázad, 3 üteg (32 löveg) és 1 vonatzászlóalj 6584 gyalogos, 2019 lovas, 768 tüzér és 359 vonatkatona; mindössze: 9730 fő és 3315 ló.
b) Grotenhjelm altábornagy hadoszlopa
a 10. gyaloghadosztálytól:
1. dandár, Pavlov tábornok: 2 vadászezred,
1/2 vonatzászlóalj: 243 fő és 432 ló,
összesen: 8 zászlóalj és 1/2 vonatzászlóalj, 7217 fő és 432 ló,
a 10. táb. tüzérdandártól 2 könnyű üteg (24 löveg); 488 fő, 330 ló.
a 2. dsidáshadosztálytól:
2. dandár, Vladislavlevits tábornok: 2 dsidásezred,
1/2 vonatzászlóalj: 116 fő és 179 ló,
összesen: 1793 fő és 1835 ló,
22. számú lov. üteg (8 löveg); 225 fő és 307 ló,
az 50. doni kozákezred 1 százada; 136 fő és 139 ló.
A grotenhjelm-hadoszlop összege: 8 zászlóalj, 13 lovasszázad, 3 üteg (32 löveg) és 1 vonatzászlóalj; 6974 gyalogos, 1813 lovas, 713 tüzér és 359 vonatkatona; mindössze: 9859 fő és 3043 ló.
A IV. hadtest a két hadoszloppal együtt: 48 1/2 zászlóalj, 74 lovasszázad, 18 üteg (192 löveg), 1 árkász- és 61/2 vonatzászlóalj; 41.421 gyalogos, 10.076 lovas, 3057 tüzér és 2921 vonatkatona; mindössze: 59.475 fő és 19.127 ló.
V. Hadtest.
Parancsnok: Lüders altábornagy.
Vezérkari főnök: Skariatin tábornok.
Az 5. könnyű lovas hadosztálytól.
1. dandár, Komar I. tábornok: 2 dsidás ezred,
1/2 vonat zászlóalj: 194 fő és 225 ló
összesen: 16 lovas század és 1/2 vonatzászlóalj; 2630 fő és 2346 ló.
A 14. gyalog hadosztálytól.
2. dandár, Essaulov tábornok; 2 vadász ezred,
1/2 vonat zászlóalj: 253 fő és 450 ló
összesen: 8 zászlóalj és 1/2 vonat zászlóalj; 6845 fő és 450 ló.
15. gyalog hadosztály; parancsnoka Hasford altábornagy.
1. dandár, Dyck tábornok: 2 gyalog ezred,
2. dandár, Engelhardt tábornok:[4] 2 vadász ezred,
vonat zászlóalj: 417 fő és 843 ló
összesen: 16 zászlóalj és 1 vonat zászlóalj; 12.297 fő és 843 ló.
5. tüzér hadosztály; parancsnoka Ivin I. altábornagy.
9. számú könnyű lovas üteg (8 löveg),
14. számú tábori tüzér dandár: 1 nehéz- és 1 könnyű üteg,
15. számú tábori tüzér dandár: 1 nehéz- és 1 könnyű üteg,
8. számú könnyű üteg (8 löveg)[5]
vonat zászlóalj: 224 fő és 137 ló
összesen: 7 üteg (56 löveg) és 1 vonat zászlóalj; 1427 fő, 1173 ló.
Külön beosztva.
5. vadász zászlóalj; 610 fő és 42 ló,
5. árkász zászlóalj a hidkészlettel együtt 1052 fő és 442 ló,
a hadtest törzsénél: 28 lovas és 24 ló.
Doni kozák ezredek:
1.,[6] 43. és 48. számúak; összesen: 18 század, 2380 lovas és 2373 ló.
Mozgó tartalék tüzér telepek:
14. és 15. számúak; 667 fő és 830 ló.
Az V. hadtest összege: 25 zászlóalj, 34 lovas század, 7 üteg (56 löveg), 1 árkász- és 2 utász zászlóalj; 19.994 gyalogos, 4844 lovas, 1870 tüzér és 1228 vonatkatona; mindössze: 27.936 fő, 8523 ló.

Összegezés:

A fenti erők június első napjaiban a következő állásokat foglalták el:

A II. hadtesttől:

Duklánál: a 2. könnyű lov. hadosztály 1 dandára, a 2. lov. tüzér dandárral.

Koniecznonál Kuprianov altábornagy alatt: 1 huszár ezred és 3 doni kozák század, a 4. gyalog hadosztály, a 4. tüzér dandár, a 2. lövész zászlóalj 2 százada és 2 árkász század.

Zmigrodnál: 1 huszár ezred; ugyanitt volt a hadsereg főhadiszállása is.

Izbynél Labinzov altábornagy alatt: 3 doni kozák század, az 5. gyalog hadosztály, az 5. tüzér dandár, a 2. lövész zászlóalj 2 százada és 2 árkász század.

Neumarktnál Grabbe altábornagy alatt: 1 lovas dandár 1 lov. üteggel és a 6. gyalog hadosztály a 6. tüzér dandárral.

Alsó Kubinnál (Grabbe különítménye): a 45. doni kozák ezred.

Jaslonál: a mozgó tartalék tüzér telep.

A III. hadtesttől:

Alsó Kubinnál Sass altábornagy alatt: a 3. könnyű lovas hadosztály 1. dandára, a 8. gyalog hadosztály 2. dandára, a 8. tüzér dandár és 1 doni kozák üteg, 2 árkász század.

Neumarktnál Rüdiger lov. tábornok alatt: a 3. könnyű lovas hadosztály 2. dandára, a 15. és 46. számú doni kozák ezredek, a 7. és 8. gyalog hadosztály, a 3. lövész zászlóalj, a 3. lov. és a 7. tüzér dandár, 2 árkász század és a 2. számú mozgó tartalék tüzér telep.

A IV. hadtesttől:

Grabnál Buschen altábornagy alatt: a 4. könnyű lovas hadosztály 1 dsidás ezrede, 3 doni kozák század, a 12. gyalog hadosztály, a 4. lövész zászlóalj, 1 nehéz, 4 könnyű és 1 doni kozák üteg, 2 árkász század.

Zmigrodnál Cseodajev altábornagy alatt: a 4. könnyű lovas hadosztály egy dsidás ezrede, 1 doni kozák század, a 11. gyalog hadosztály 1. dandára, 1 könnyű és 1 nehéz üteg, 6 doni kozák löveg, 1 árkász század és a 2. mozgó tartalék tüzér telep.

Duklánál: a 4. könnyű lov. hadosztály 2. dandára 1 könnyű üteggel.

Komarniknál Belogusev altábornagy alatt: 3 doni kozák század 2 doni kozák löveggel, a 11. gyalog hadosztály 2. dandára, 2 könnyű üteg, 1 árkász század.

Stryjnál Sacken altábornagy alatt: a 2. dsidás hadosztály 1. dandára 1 könnyű lovas üteggel, 5 doni kozák század, a 10. gyalog hadosztály 1 dandára, 2 nehéz üteg.

Vatra Dornánál Grotenhjelm altábornagy alatt: a 2. dsidás hadosztály 2. dandára egy könnyű lovas üteggel, 1 doni kozák század, a 10. gyalog hadosztály 2. dandára és 2 könnyű üteg.

Az V. hadtest.

Plojesti és az erdélyi határ között.

Ezen működésre szánt seregen kívül esetleges fellépésre készenlétbe helyeztetett továbbá a Sievers gyal. tábornok parancsnoksága alatt álló mintegy 45.000 főnyi I. hadtest is, a gácsországi határon pedig Sabelszky tábornok alatt egy 81 század és 48 löveg erejű dragonyos hadtest vonatott össze 13.687 főnyi létszámmal, melynek legnagyobb része július folyamán Gácsországba vonult be.

Ily nagyszámú s aránylag szűk helyen összpontosított s lehetőleg tömören mozgadozni szánt haderő élelmezése nem csekély előkészületeket igényelt s bár a kölcsönös megállapodások szerint az orosz sereg élelmezéséről Ausztria és Magyarország határain belül az osztrák hadügyi kormánynak kellett gondoskodnia, Paskievits herceg inkább maga tette meg a legmesszebbmenő intézkedéseket az élelmezés és takrmány utánszállítása tárgyában, nehogy serege a hadműveletek közben zavaroknak legyen kitéve. A csapatok 12 napi kétszersülttel és 20 napi pálinkával és vágómarhával láttattak el; a lovasság 6, a tüzérség pedig 11 napi állattápot kapott. Dukla környékén igen nagyszabású élelmi raktárak létesültek, melyek Oroszországból mintegy 2000-nyi országos fuvaron szállított 30 napi élelmi és 8 napi állattáppal láttattak el, azonkívül későbbi pótlások eszközölhetése céljából intézkedés tétetett még 15 napi élelemnek Gácsországba leendő szállítása és felhalmozása iránt.

Most pedig, mielőtt a hadműveletek leírásának folytatásához fognánk, érdekes lesz a hadviselő felek haderejét egymással szembe állítani. Ausztria a nyári hadjárat kezdetén 159 1/3 zászlóaljat, 146 1/2 lov. századot, 770 löveget, összesen 164.573 főt állított síkra; Oroszország pedig csupán csak az első sorban: 175 1/2 zászlóaljat, 226 lov. századot, 584 löveget, összesen 192.902 főt. A szövetséges hadak összege tehát: 334 5/6 zászlóalj, 372 1/2 lov. század és 1354 löveg; összesen 357.475 fő.

Ezzel szemben június elején a következő magyar haderők jöhettek számításba: 162 zászlóalj, 148 lov. század és 472 löveg, összesen 172.440 főnyi állománnyal s így a szövetségesek részén jóval több mint kétszeres a túlerő. Eltekintve attól, hogy a magyar seregtestek nagyobbára fiatal, gyakorlatlan csapatokból állottak és hogy a vezetésben a kellő összhang és egyetértés hiányzott, már magában véve a rendelkezésre álló erők elégtelensége is alig hagyott kétséget az egyenetlen harc szomorú kimenetele iránt.

[1] Lásd az I. kötet 325. oldalán.

[2] A másik dsidásezred Sass altábornagy hadoszlopába nyerte beosztását.

[3] Sass altábornagy hadoszlopába osztatott be; helyette a Kobjakov dandár 1 ezrede maradt vissza.

[4] Külön baloldal seregoszlop gyanánt szerepelt.

[5] Engelhardt hadoszlopába nyerte beosztását.

[6] Ebből 2 század Engelhardt hadoszlopánál.