Mihelyt Bem március 9-én reggel a császáriak kerülő mozdulatáról értesült, egyet gondolt s nyomban kiadta a parancsot a Szebenbe való indulásra, minek folytán a sereg, dícséretére legyen mondva, két órával a vett parancs után, tehát még ugyanaznap délelőtt 11 órakor utnak indult a Küküllő bal partján Medgyes felé s szakadó esőben végrehajtott menet után éjfél után 2 órakor Paratélyig (Pretai) jutott.

A Medgyesen volt 3 császári század, a Bem előnyomulásának hirére portyázó csapatjával szintén oda huzódott. Alberti századossal együtt 10-én reggel sietve hagyta el a várost, melyet Bem délelőtt 9 órakor szállott meg csapatjaival. Medgyesen Pereczy alezredes alatt mintegy 1500 ember 4 ágyuval maradt vissza, a sereg fenmaradó része pedig néhány órai pihenő után Nagy-Selykig folytatta útját, ahova éjfél után 1 óra tájban érkezett meg. Másnap reggel 6 órakor a sereg ismét tovább indult s Szelindekre (Stolzenburg) érve, déli pihenőt tartott; innen 12 órakor elindulva, délután 4 órakor Nagy-Csürből (Gross Scheuern) bontakozott ki, melynek déli kijáratánál a sereg csatarendbe állt.

Nagy Szebenben Puchner elvonulása után a császáriak részéről Pfersmann tábornok maradt vissza mintegy 2 gyalog zászlóaljjal, megfelelő számú lovassággal és tüzérséggel s azonkivül Skariatin ezredes 1960 főnyi gyalogos, 120 kozák és 6 lövegből álló orosz hadoszlopával.

Bem közeledtének hirére, ami különben medgyesi megveretése után szinte hihetetlennek tűnt, a szebeni osztrák-orosz védőrség a várostól északra elterülő sikon, a nagycsűri magaslatok alján harchoz fejlődött és pedig az orosz csapatok a műúttól nyugatra, a császáriak attól keletre. A két zászlóaljnyi szebeni nemzetőrség a nagy körúton, Medgyes volt védőrsége Alberti százados különítményével együtt pedig magában a városban állott fel tartalék gyanánt. Bem mindenekelőtt tüzérségét vonultatta fel az országút mentén a magaslaton, melynek eléggé hatásos tüzét az orosz gyalogság példás rendben állotta ki, sőt a magaslatokra előretolva volt rajvonalak is hősies ellenállást fejtettek ki a feléjök előnyomuló magyar gyalogsággal szemben. Ezalatt Skariatin kozák osztálya rohamra indult Bem jobb szárnya ellen, de az ott levő üteg által kartácstüzzel fogadtatván, teljesen széjjel robbantva menekült el saját gyalogságának balszárnya mögé s többé egész nap nem mutatta magát.

Időközben Bem mindig több és több gyalogságot vont az első harcvonalba, minek folytán Skariatin kissé hátrább fekvő állásba huzódott vissza. A kedvező alkalmat felhasználandók, a Württemberg huszárok Szt.-Erzsébet (Hammersdorf) irányában, a Kóburg- és Vilmos huszárok pedig Kiss alezredes által vezetve, az orosz hadállás balszárnya s különösen egy ottan izoláltan álló üteg ellen rohamra, a székely gyalogosok pedig az ellenség közepe ellen szuronyrohamra indulnak, minek folytán az osztrák-orosz hadak este 7 óra tájban a város védő sáncai mögé huzódtak vissza. Erre Bem tüzérségét is előbbre vonultatta s az erődítvényeket s a várost gránátokkal lövette. Ezalatt annyira beesteledett, hogy Bem a város tulajdonképeni bevételét már-már a következő napra akarta halasztani, amidőn az egy székely-, a 11 honvéd zászlóaljjal és egy vadász-osztállyal még Paratélyból Muzsnán (Meschen), Baromlakán (Wurmloch) és Sályán (Schaal) át az ellenség jobb oldalába kikülönített Bethlen Gergely alezredes a város előtt megjelenve, a már elalvó félben levő harcnak újabb tápot ád s az ellenséget mihamar a város elhagyására bírja, úgy hogy abba Bem győzelemittas serege este féltiz óra tájban örömújjongva vonul be és itt az ellenség által visszahagyott nagymennyiségü ruházati cikkeket, fegyver-, töltény és élelmi készleteket, valamint 21 ágyut, ezek között a vizaknai csatában elveszített lovas üteget és a következő nap reggelén egészen a Vöröstorony szoros bejáratáig, Talmácsig, kisebb császári osztagok Zóod és Talmacselig huzódtak vissza, ahol március 16-ig bántatlanul maradtak.

Az orosz csapatok a több mint 4 órai harc alatt mintegy 200 főt vesztettek halottakban és sebesültekben; a magyarok vesztesége 40 halott és 98 sebesült.

Bem a csatára következő éjjel a magával vitt s csak dsidákkal ellátott mintegy 2000 székely önkénteseit felszereltette és szuronyos fegyverekkel látta el és azokkal a 11. honvéd- és a Máriássy zászlóalj állományát 1360 emberre egészítette ki s azonkivül Bánffy és Pereczy kikülönítve volt mintegy 4000 főnyi csapatjait, valamint az előbb Kolozsvárra küldött Herkalovics őrnagyot az újonnan alakult 32. honvéd zászlóaljjal, továbbá a Mátyás huszárok egy osztagával szintén magához vonta. Ekként megszaporodott s újból rendezett hadával aztán Nagy-Szeben és Schellenberg között ütött tábort s a Vöröstorony szorosnál álló ellenség szemmeltartására Károlyi alezredest Vesztény (Westen) helységbe különítette ki, míg a Puchner alatt álló császári had zömének felkeresésére Bethlen alezredest rendelte ki egy kisebb különítménnyel Dolmányon, Holcmányon és Ujegyházán (Leschkirch) át Erzsébetváros, illetve Segesvár felé.