A Pest előtt elhelyezkedett császári sereg egyelőre tervtelenül vesztegelt kijelölt állásaiban, amennyiben Windischgrätz a magyarok erejéről és szándékáról a legnagyobb mérvű bizonytalanságban volt. A kételyeket eloszlatandó, a herceg már április 8-ára nagyobbszabású kémszemle keresztülvitelét tervezte, mely azonban a csapatok kimerülésére való tekintettel a hadtestparancsnokok ajánlatára abbanmaradt. Másnap hírszerzés céljából csupán messzemenő járőrök küldettek ki és egyideig kiadatott az intézkedés az április 10-én végrehajtandó, nagyobbszabású erőszakos kémszemle végrehajtására; végül pedig a Vácon levő Ramberg hadosztály útasítást kapott, hogy túlerős ellenség által megtámadva, Komárom fedezése céljából Szalkán és Kéménden át a Garam mögé húzódjék vissza, ahova ez időtájt újabb erősbítések is útban vannak már. Bécs katonai parancsnoka, báró Welden táborszernagy ugyanis felsőbb rendelet folytán Morva, Csehország, Ausztria és Stíriából felrendelt csapatrészekből a Magyarországon működő hadsereg erősbítésére szánt alábbi 3 dandárt alakította:

Herzinger vezérőrnagy dandára:
a Paumgarten-ezred 3. zászlóalja,
a Khewenhüller ezred 1. landwehr zászlóalja,
a 4. sz. ogulini zászlóalj,
a Wrbna-chevauxlegersek 2 százada,
a 18. sz. hatfontos üteg.
Teuchert ezredes dandára:
a Mazzuchelli-ezred 1. és 2. zászlóalja,
1 zászlóalj Hora gránátos,
a Ferdinánd császár vértesek 2 százada,
a 20. sz. hatfontos üteg.
Theissing vezérőrnagy dandára:
a 4. sz. ottačani zászlóalj,
az István főherceg ezred 1. landwehr zászlóalja,
az Estei Ferdinánd főherceg ezred 2. zászlóalja,
2 század Civallart dsidás,
a 19. sz. hatfontos üteg;
összesen 9 zászlóalj, 6 lovas század ás 18 löveg; mintegy 10.000 embernyi létszámmal, ezek közül 900 lovas.

E csapatok hadrendjét április 7-én közölte Welden Windischgrätz-cel, aki erre 10-én következőleg válaszolt: „Nagy örömmel értesültem Nagyméltóságod jelentéséből, hogy f. hó 15-ike táján a Garam és Pozsony között mintegy 10.000 fő áll rendelkezésre, egyben azonban felhívom Excellenciádat, miszerint a hátullevő csapatrészeket utasítsa, hogy a lehető leggyorsabban Simunics altábornagyhoz csatlakozzanak, kitől a további utasításokat nyerendik. Szándékom nagyjából véve oda irányul, hogy a bécsi 3 dandárt a Veigel dandárral és a Ramberg hadosztállyal egyetemben tekintélyes hadtestté egyesítsem, miáltal az események ura maradok, hogy minden felmentési kisérletet Komárom felé, melyet az ellenség esetleg szándékolna, nyomatékkal meghiusítsak, sőt még arra nézve is, hogy a felsőmagyarországi megyéket egyszer s mindenkorra megtisztítsam a lázadóktól s végül, hogy a Tiszánál túlnyomó erővel léphessek fel, mihelyt a Gácsországból előnyomuló hadtest Eperjes és Kassán túl előrenyomult stb.” A fentemlített hadtest feletti parancsnokság átvételére az olasz hadszintérről felrendelt Wohlgemuth altábornagy volt hivatva. Az újonnan érkezett erősbítések közül április 9-én a Herzinger dandár Érsekújvárig jutott, a Teuchert dandár ellenben még hátrább állt. Simunics altábornagy utasítást nyert, hogy az említett dandárokat mielőbb Kéméndre és Köbölkutra, a Veigel dandárt pedig Kurtakesziből Párkányba és Esztergomba vonja előre.

A hercegnek fentközölt válaszában említett s Ő Felsége parancsára báró Hemmerstein lov. tábornok, Gácsország főhadparancsnoka által alakított gácsországi hadtest[1] részben még alakuló félben volt, elővédje pedig már át is lépte a határt és április 8-án Eperjes felé tolatott előre, míg a zömnek ugyanezen hó 18-ig Duklánál kellett összpontosulnia. E hadtest feletti parancsnoksággal Vogel altábornagy bízatott meg; beosztása és állománya:

Ennek a hadtestnek eredetileg Kassán át Miskolcra kellett előnyomulnia, az isaszegi csata kedvezőtlen kimenetele folytán azonban Windischgrätz április 10-én kelt felhívással Hammerstein lov. tábornokot oda utasította, hogy a megváltozott viszonyokra való tekintettel immár a hadtestet ne Miskolc, hanem Rima-Szombat felé indítsa útnak.

Az utóbb említett napra a fősereg körében elrendelt kémszemléhez reggeli 7 órakor az I. hadtest csapatjai az Ottinger dandárral az élen Cinkota, a III. hadtestbeli csapatok pedig Palota irányában nyomultak előre, míg a II. hadtest Pest előtti táborában menetkészen várta a dolgok fejleményeit. Mindkét hadtest előcsapatjai csakhamar ellenségre bukkantak; a mondott napra, mint a Vác elleni támadás napjára, a magyar VII. hadtest azt az utasítást vette, hogy a Vác előtt történendőket leplezendő, egészen Palotáig nyomuljon előre és az ellenséggel, ha kell, meg is ütközzék, délután 5 órára azonban újból duna-keszii táborába térjen vissza; a II. hadtestnek minden eshetőségre délután 4 óráig harckészen kellett maradnia. Amint Aulich a császáriak előnyomulásáról hírt vett, ő is megmozdult várakozó helyzetéből és csapatjait Csömör–Csik-Tarcsa vonalában a nagyobbára szőlőborította magaslatokra rendelte előre, hol azok fedett felállítást foglaltak, s ahonnan a hadtest 5 ütege élénk tüzelést kezdett az előnyomuló császáriak ellen. Erre utóbbiak is tisztes távolban megállottak, a maguk részéről is csupán tüzérségi tüzet fejtvén ki. Miután Aulich fedett felállítását el nem hagyta s azonkívül reggel óta szakadt az eső, Windischgrätz anélkül, hogy kitűzött célját, a felvilágosításszerzést a vele szemben álló magyarok erejéről, legkevésbé is elérte volna, csapatjait újból régi táborhelyeikre rendelte vissza. Ugyanez történt Palota tájékán az osztrák III-ik és a magyar VII. hadtest körletében is.

Április 11-én délelőtt Windischgrätz azt a hírt vette, hogy a magyarok Dunakeszinél a folyam jobb partjára átkelni szándékoznak, valamint hogy Duna-Földvárnál jelentékeny haderők már át is keltek. Ennek folytán a herceg báró Horváth ezredest 2 zászlóaljjal, 2 lovas századdal és a 6. számú lovas üteg felével Szt.-Endrére, báró Eschrich huszár századost pedig 2 lovas századdal és 2 röppentyű üteggel a Duna mentén délnek különítette ki. Ugyanaznap délután 2 órakor a magyar II-ik és VII. hadtest az egész vonalon tüntetőleg nyomult előre, minek hirére a rákosmenti osztrák tábor, miután a főhadiszálláson az egész magyar sereg komoly támadására számítottak, fellármáztatott, holott a magyaroknak más céljuk nem volt, mint hogy a I., III. és VII. hadtest elvonulását leplezzék. Cinkota és Palota tájékán ez alkalommal ismét csak ágyúharc fejlődött ki, míg ellenben a déli szárnyon, ahol Asbóth hadosztályával egészen a kőbányai szőlőkig hatolt előre, komolyabb ütközésre került a dolog, mely az Ottinger lovas dandár közbelépése után délután 5 óra tájban Asbóth visszavonulásával végződött, kinek hadosztálya e napon 13 halottat és 28 sebesültet vesztett.

Az ellenség lekötésére rendelt magyar csapatoknak e kétségtelenül ügyes és helyes viselkedése folytán Windischgrätz ellenfeleinek szándéka felől valóban jó sokáig bizonytalanságban maradt olyannyira, hogy még 12-én, a váci ütközet hirére sem volt még tisztában magával, hogy a hadi szinhely mely részére kellend a fősúlyt fektetnie s így a helyzet tisztázása céljából 13-ikára megint csak kémszemle kivitelét határozta el. Annyi bizonyos, hogy főleg a váci ütközetről szóló hir mindinkább valószinüvé tette, hogy a magyar sereg tetemes része Komárom felmentését célozza; ez esetre, miről teljes bizonyosságot a 13-ikára tervezett kémszemle volt hivatva szolgáltatni, a herceg Pest előtti állását teljesen felhagyni szándékozott, hogy Budán és Esztergomon keresztül újból a Duna balpartjára átvezetendő csapatjaival, valamint a már szintén a Garam felé útban levő tetemes erősbítésekkel, melyekről előbb már szólottunk, a magyaroknak Komárom felé vezető útját elvágja. E tervét Windischgrätz egy a két hadtestparancsnok és vezérkari főnökeik részvétele mellett megtartott hadi tanácson terjesztette elő, mely ellen azonban a haditanács tagjai egyhangulag állást foglaltak. E tervvel ellentétben Jellacsics bán még ápr. 12-ike folyamán a következő kivonatilag közölt írásbeli előterjesztést tette: A bán egy 35 zászlóaljból, 44 lovas századból és 150 lövegből alakítandó úgynevezett „déli sereg”-gel haladéktalanul támadólag nyomuljon előre Kecskeméten át Szabadka felé s miután Szegednél vagy Kanizsánál a Tiszán átkelt, az ottani szerb és egyéb fölkelő csapatok által erősbítve, Debrecen és Nagyvárad felé vegye irányát. Ezalatt 10 zászlóalj 6 lovas századdal Komáromnál, 6 zászlóalj 6 lovas századdal pedig Buda és Pest megszállására maradt volna vissza, míg a sereg fenmaradó részének, az „északi-hadsereg”-nek eleinte csak Pest és Komárom fedezésére vissza kellett maradnia s csak ha az ellenség Debrecennél a csatát elfogadja, lett volna hivatva gyors menetekben Szolnokon és Kardszagon át Debrecen felé előnyomulni; ha pedig az ellenség az összeütközés elől kitérne, a támadó műveletek Miskolc felé lennének folytatandók.

Windischgrätz ezen, mindenesetre kissé kalandos tervre nem állott reá, hanem eredeti terve mellett maradt meg, annak kivitelét azonban a 13-iki kémszemle eredményétől tette függővé. Ez a kémszemle, mely a 10-ikihez hasonlóan megint az I. és III. hadtest által lett volna végrehajtandó, a hadtest parancsnokok ellenvetése folytán hadtestenkint mindössze 8–8 lovas századdal és 2–2 löveggel vitetett keresztül s így csupán jelentéktelen lövegharcra vezetett, anélkül, hogy a kívánt adatokat szolgáltatta volna. E helyett Horváth ezredesnek Szt.-Endréről 12-én este 7 órakor kelt jelentése szerint Vác mellett az ellenségnek mintegy 12–15.000 embere ütött tábort, melynél állítólag Görgey, Klapka és Damjanics szerepelnek parancsnokok gyanánt. E hirre Windischgrätz végkép elhatározta, többször említett tervének kivitelét, mielőtt azonban Pestet odahagyná, az a körül állást foglalt gyenge magyar csapatokra előbb a következő napon, 14-én egy erős csapást szándékozott mérni. Az erre vonatkozólag kiadott intézkedés következőleg hangzott: „Miután az ellenséges haderők legnagyobb része Vác felé elvonult s így arcvonalunk előtt csak gyenge ellenséges erők állhatnak, indíttatva érzem magam holnapra (14-ére) általános támadást elrendelni. Ez a támadás az I. és III. hadtest által olyformán hajtandó végre, hogy a csapatok táboraikból reggel 3 órakor indulnak el. A III. hadtest Cinkota, az I. Keresztúr felé veszi az irányt stb.” A kapott intézkedésre, annak kivitele ellen a két hadtestparancsnok éjjeli fél 12 órakor azzal az ellenvetéssel élt, hogy miután megbízható hirek szerint a keresztúri szorosok oly erősen vannak az ellenség által megszállva, hogy azok megtámadása igen nagy nehézségekkel járna, az elrendelt műveletet abbanhagyandónak vélik.

Két órával e kellemetlen incidens után Windischgrätz főhadiszállására Ő Felségétől futár érkezett, mely a hercegnek a hadsereg parancsnokság alóli felmentését hozta magával. Az újonnan kinevezett hadsereg parancsnoknak, báró Welden táborszernagynak beérkeztéig a hadsereg parancsnokság ideiglenes vezetésével Jellacsics bán bízatott meg, kinek legelső teendője volt a Windischgrätz által kibocsátott rendelkezéseket megmásítva, a 14-ikére elrendelt volt támadást beszűntetni és a Garam felé útban levő, illetőleg a már annak mentén összpontosult csapatokat Esztergomnál a Duna jobb partjára átrendelni.

[1] Lásd a 37 oldalon.