6. számú melléklet.

Bemnek a szebeni csatában tanúsított hősies magatartása annyira imponált ellenfelének, hogy ez, bár közvetlenül a csata után tekintélyes számú erősbítéseket kapott, mégis jó sokáig késett támadólagos műveleteinek felvételével. Puchner ugyanis, már a szebeni csatát megelőzőleg, január 19-én parancsot küldött Gedeon altábornagynak, hogy dandárával haladéktalanul Nagy-Szebenbe vonuljon be. E parancs folytán az altábornagy 20-án reggel el is indult Kézdből Segesváron át Trappoldra, 21-én Ujegyházára (Leschkirch), honnan 22-én déltájban Szebenbe vonult be. A támadó műveletek megkezdését Puchner január 24-ikére tűzte ki, mely napon a még mindig Szelindeknél álló Bem a megállapított terv szerint egyszerre három oldalról lett volna megtámadandó és pedig a 4 zászlóalj és 12 lövegből álló főoszlopnak Kalliány tábornok alatt Nagy-Csűrön át az országúton előnyomulva, Szelindeket délről kellett megtámadnia; a jobbszárnyoszlop, 2 zászlóalj, 1 lovas osztag és 6 löveg, Kleiser őrnagy alatt Kakasfalván (Hahnbach) át az ellenség bal – és az ugyanolyan erejű balszárnyoszlop Riebel őrnagy alatt Mundra – Ladamoson át az ellenség jobb oldala és háta ellen irányíttatott. Mindhárom oszlop egyidejű támadása megkezdésének időpontját a Kleiser-oszlop első ágyúlövése volt jelzendő.

A támadó oszlopok 24-én reggel tervszerűleg el is indultak s a közép és jobb szárnyoszlopok délután 1 óra tájban Bem előörseire bukkantak, aki az első ágyúszóra csapatjait következőleg állította csatarendbe: a 4. honvéd zászlóalj a tüzérség egy részével a helységtől délre fekvő magaslatokat szállotta meg; ettől keletre az 55-ik, nyugatra Kemény Farkas őrnagy zászlóalja lépett harcba, míg Czetz a 11. és 31. honvéd zászlóaljakkal, 1 század Mátyás-huszárral és 6 löveggel a Rüsz (Reussen) a Ladamos közötti magaslatokra rendeltetett; a fennmaradó lovasság a nemzetőrséggel a helységben tartalék gyanánt állott fel. Az ütközet délután 2 óra tájban hatalmas ágyúzással vette kezdetét s különösen Bem középhadának ágyúi oly hatásosan lőttek, hogy Kalliány tüzérségének csakhamar el kellett hallgatnia. Ezalatt Czetz ütege hasonló hatással működött a Rüsz tájékán felállított egyik osztrák üteg ellen is, melyhez a 11-ik honvéd zászlóaljnak néhány osztaga oly ügyesen és oly közel férkőzött, hogy azt majdnem hatalmába ejtette, mire az gyenge fedezetével együtt hamar kereket oldott. Ezt látván Kemény őrnagy, hogy a maga részéről is a kedvező alkalmat kiaknázza, zászlóaljával a vele szemben álló Kleiser ellen szuronyrohamra indult s azt Kakasfalva irányában visszaveti. A középen még egy ideig tovább folyt ugyan a harc, de elvégre is este 6 óra tájban úgy itt, mint a ladamosi oldalon, hol az 55-ik honvéd zászlóalj tartotta sakkban az ellenséget, a császáriak az egész vonal hosszában megkezdték a visszavonulást, akik, miután esti 8 órakor a csatározás végkép megszűnt, Nagy-Csűrnél ütöttek tábort.

Másnap reggel Bem valamennyi csapatjait újból harckész állapotba helyezte s miután a császáriak támadásukat meg nem újitották, ő maga nyomult a nagy-csűri úton tüntetőleg előre, mire a császáriak a első lövések váltása után Nagy-Szebenbe húzódtak vissza. Bem sokkal gyengébbnek érezte magát, semhogy az említett város védő bástyái előtt még egy döntő összeütközést kockáztathatott volna, minek folytán elhatározta, hogy a Kossuth által kilátásba helyezett, valamint a székely segélycsapatok beérkeztéig a császáriakkal szemben Nagy-Szebenben környékén, Vizaknánál védőlegesen viseli magát. E célját elérendő, január 31-én Czetz alezredest a 4-ik honvéd zászlóaljjal, a Kress-vértesek osztályával és 1 üteggel ismét tüntetőleg rendelte Nagy-Csűr felé, mialatt Kemény őrnagynak a 11. és 55. honvéd zászlóaljjal, a Mátyás-huszárok 1 századával és 1 hatofontos üteggel Vizakna–Szerdahely–Szászsebes és Szászvároson át Dévára kellett elvonulnia, hogy a Magyarországból érkező segélycsapatokkal egyesülve, gyorsmenetekben újból visszatérjen, avagy hogy Bemet a netán visszavonulni kényszerülő sereggel, mely egyelőre Kemény oszlopát csak Vizaknáig követte, az erdélyi–magyar határ mentén bevárja.

Czetz Nagy-Csűr előtt megjelenve, a császáriak ottani előörseit hamar kivetette a helységből s miután 1 főorvost és több közembert foglyul, néhány lőszer- és podgyászkocsit pedig zsákmányul ejtett, tekintve, hogy a fellármázott szebeni őrség előörseinek támogatására előresietett, harcolva vonult előbb Szelindek, azután pedig az észrevétlenül elvonult főoszlopot hátvéd alakjában kísérve, Vizakna felé vissza.

Bemnek, Kemény dandárának indokolatlan elvonulása után, mert hiszen segélycsapatok elhozatalára ily nehéz viszonyok közöttt egy dandárnyi csapat elküldését ki helyeselhetné, – mindössze 3 zászlóalja, ugyanannyi lovas százada és 4 ütege maradt és pedig Czetz adatai szerint a 4-ik honvéd zászlóalj, 800 fő Kemény zászlóalja, 600 fő, a 31-ik honvéd zászlóalj 4 százada, 500 fő és a bécsi légió, 30 fő; továbbá egy osztály Mátyás-huszár 200 lovas, egy század Vilmos-huszár 100 lovas és a Kress-vértesek egy osztaga, 75 lovas; mindössze tehát 1930 főnyi gyalogság, 375 lovas és 24 löveg. E maroknyi haddal szándékozott Bem Puchnerrel szemben az erősbítések beérkeztéig Vizaknánál kitartani, mi célból ott erősen elsáncolta magát.