1. számú melléklet.

Schlick Görgey megérkezéséről a Szepességre az első hireket a tokaji ütközet napján, janár 31-én vette; hogy azonban ez neki egyelőre fejtörést nem igen okozott, az legjobban február 1-éről keletkezett s Windischgrätzhez intézett jelentéséből tűnik ki, amelyben többek között tudtára adja a hercegnek, hogy a tokaji ütközet után a Pergen dandárt Keresztúron, Fiedlerét Mádon, Parrotét pedig Szántón helyezte el s hogy Schulzig altábornagyot 2 zászlóaljjal, 4 lovas századdal és 2 löveggel a felingerült kedélyek megnyugtatása végett Kassára indította útnak; Görgey hadtestének nagyrésze – úgymond – széjjel van ugrasztva s Eger–Mező-Kövesden át Hevesnek tart. A saját műveleteire nézve az altábornagy úgy nyilatkozott, hogy a beálló olvadásra való tekintettel, mely a tizsai átkelés kierőszakolását majdnem lehetetlenné teszi, legcélszerűbbnek tartaná hadtestével Ungvár, Munkács, esetleg Mármaros-Szigeg felé előnyomulni stb. Csakhamar azonban újabb hirek érkeztek be Görgeyről, melyek arra bírták Schlicket, hogy egész hadtestét Kassára irányítsa, ahova ő már a február 4. és 5-ike közötti éjjel indult el. Itt Deym branyiszkói vereségéről értesülve, azonnal intézkedett, miszerint a Kassán levő összes gyalog csapatok nagyobbára kocsin s azonkívül 6 lovas század és 2 löveg február 6-án reggel útra keljenek Eperjes felé, mely várost azonban mint tudjuk, a már korábban odaérkezett Schulzig altábornagy ugyanazon nap reggelén Guyon további előnyomulásának hirére odahagyott volt. Schlick a visszvonuló Schulziggal Szent-Péteren találkozott s a hallottak nyomán a rendelkezésre álló erőket előbb a lemesi, onnan pedig a Tárca hidjának elrombolása után, február 8-án az annál is jobb budaméri állásba rendelte vissza, bár a várt megtámadtatás Görgey részéről sem itt, sem ott nem következett be. E helyett, mint legott látni fogjuk, annál nyugalanítóbb hirek érkeztek dél felől.