1. sz.melléklet.

Mialatt Riczkó és Czetz Csucsa és Zsibónál az ellenük támadásra indult ellenséget visszaverték, Bem december 20.-án minden ellenállás nélkül Kis-Nyiresig nyomult előre. Miután innen Czetznek parancsot küldött, hogy őt hadával a Szamos völgyében kövesse, menetét tovább folytatta Deés felé, ahol Jablonski dandára előnyös állást foglalt. December 22-én ért Bem említett város közelébe Kápolna helységbe. Jablonski ezredes a magyarok közellétéről értesülvén, éjjeli rajtaütést tervezett ellenük, de mire oda ért s annak keresztülviteléhez fogott volna, Bem is talpon volt már s így hadát csakhamar csatarendbe állította. Négy órai erős tüzér- és gyalogsági harc után az ellenség végre inogni kezdett; e kedvező pillanatban Bem lovasságát is támadásra indítja, melynek, karöltve a Tóth őrnagy alatt szuronyrohamra indult gyalogsággal, sikerült az ellenséget visszavetni. Jablonski vert hadával, miután a deési hidnál ideiglenes ellenállás kifejtése céljából egy erősebb udóvédet hagyott hátra, Bethlenre vonult, egy részét pedig mindjárt Besztercére küldötte vissza, Bem pedig Kolozsvárnak vette irányát. December 24-én Válaszutra érve, megtudta, miszerint a császári had Kolozsvárnál összpontosult s előhadai Apahidánál állanak. Wardener ugyanis Bem előnyomulásáról hirt vevén, sietve visszavonult Kolozsvárra s miután 25-én az Apahidára és Szamosfalvára Rhemen ezredes alatt kirendelve volt s a Károly Ferdinánd ezred 3. zászlóaljából, 2 cordon-századból, 1 század savoyai dragonyosból és 3 lövegből álló biztosító csapatai a magyarok által megtámadtattak, néhány ágyúlövés váltása után délután 3 órakor Tordára vonult vissza. December 26-án Wardener Nagy-Enyedre ért, ahol lóról esés következtében szörnyet halt. Az alatta álló osztrák had 1849. január 1-én Gyulafehérvárig vonult vissza. Így tehát az egyesült Bem–Czetz-féle oszlop akadály nélkül s a lakosság örömrivalgása között tartotta bevonulását karácsony első napján Kolozsvárra.

Urban a Wardenertől vett felszólítás dacára, hogy vele együtt Kolozsvárra húzódjék vissza, e parancsnak csak december 15-én tett eleget, amidőn hirül vette, hogy Bem útban van Kolozsvár felé. Említett város elé érve, megtudta, miszerint Kolozsvár már Bem birtokában van s hogy hátában az utána nyomult Riczkó áll, minek folytán igen ügyes mozdulatokkal észak felé Fejérden át Apahidának, majd onnan Császárinak vette irányát, ahol december 26-án az éjjelt töltötte.

Bem Urban eloldalgásának neszét véve, üldözésére Mikes ezredes parancsnoksága alatt a 2. székely-zászlóaljat, 1 osztály Mátyás-huszárt s néhány löveget rendelt ki, mely 26-án Papfalvánál Urbannak a 2. oláh ezred 4 századából és 1/2 lovas századból álló utóhadára bukkant s azt foglyul ejtve Kolozsvárra kisérte be. Főcsapatával Urbannak mégis idejekorán sikerült Bethlen felé elpárolognia, ahol Jablonskival egyesült.

Bem Kolozsváron fényes sikerei elismeréséül köztisztelet és a legszivélyesebb ovációk részese lőn, bár ő azok elől szerénységénél fogva tőle telhetőleg kitérni iparkodott; de tudta is, érezte magában, hogy kitüzött célját Kolozsvár visszafoglalásával még korántsem tekintheti elértnek, s hogy ez csak alapját képezi a végcélhoz vezető további műveletnek.

Ennek érzetében már december 26-ika folyamán megtette a szükséges intézkedéseket. Ezek szerint Czetz alezredest a 11. honvéd zászlóaljjal, 1 század Mátyás huszárral, Pereczy lándzsásaival és 1 hatfontos üteggel Tordára rendelte, ahol további rendeletig az esetleg ellene támadásra előnyomuló Wardener ellen kellett helyt állnia. Kolozsvárott Tóth Ágoston őrnagy alatt 2 zászlóalj, 1/2 lovas század és 4 löveg, Szamos-Ujváron és Deésen 4 debreceni nemzetőr század, 1/2 lovas század és 2 löveg maradt helyőrségül; Nagybányára bihari nemzetőrség rendeltetett.

Bem maga serege fenmaradó részeivel, 4 1/2 lovas századdal és 3 üteggel, összesen 3600 főnyi gyalogsággal, 860 lovassal és 18 löveggel már 27-én Szamos-Ujvárra menetelt, hogy onnan Deés–Bethlenen át tovább előnyomulva, mindenekelőtt Urbannal és Jablonskival leszámoljon.