1. számú melléklet.

A Frischeisen alezredes által december 13-án rohamosan végrehajtott visszavonulás Teschenbe Morvaország és Szilézia akkori ideiglenes parancsnokát, báró Böhm altábornagyot igen nagy aggodalomba ejtette, minek folytán a legközelebbi gyalog zászlóaljat 1/2 lovas századot és 1/2 üteget Teschenbe azonnal útba indította, Windischgrätz hercegtől pedig még további erősbítések kirendelését kérte. E segélycsapatok beérkezte után az előbb említett helyen csakhamar egy 3 zászlóaljból, 1/2 lovas századból és 12 lövegből álló hadoszlop keletkezett, mely fölött a parancsnokságot az olasz hadiszintérről éppen visszaérkezett Götz tábornok december 30-án a határt átlépve, 31-én hadoszlopával Csáca előtt termett, ahonnan a magyar előcsapatokat 1849. január 1. és 2-ika folyamán a Vág völgyébe szorította vissza, ahol Beniczky alatt 3 honvéd zászlóalj, 1 lovas század és 14 löveg foglalt állást.

Ez alkalommal január 3-án ismét Budetinnél került kenyértörésre a dolog s a körülbelül 1 órányi küzdelem eredménye lőn, hogy a Beniczky és Querlonde által vezényelt csapatjaink az ellenség által túlszárnyalva, a Vág mögé vonultak vissza s a hidat maguk mögött elrombolták. Götz az elrombolt átjárót mihamar járhatóvá téve, félbemaradt támadását teljes erővel folytatni szándékozott; ámde a magyarok a döntést be sem várva, részben a Vág mentén, részben pedig Rajec felé húzódtak vissza anélkül, hogy az ellenség által üldöztettek volna. Querlonde innen a csapatok egy részével Komáromba rendeltetett, míg Beniczky továbbra is a Vág mentén maradt.

Götz a maga hadoszlopát 4-ike folyamán Zsolnánál összpontosította, ahonnan január 8-án a beállott nagy hideg és erős havazások dacára Rajec–Privigyén át folytatta útját a bányavárosok felé s hátának biztosítására elindulása előtt, a 3 gyalog századdal Csácán álló Trenk őrnagyot Budetinbe rendelte.