Simunics altábornagy vett útasításához képest, Lobkowitz és Sossay tábornokok vezénylete alatt két dandárba osztott s a kapott megerősítéssel együtt 64/6 zászlóaljat, 4 lovas századot és 18 löveget számláló, a harchoz 3 oszlopba tagozott hadosztályával december 14-én reggeli 7-kor megkezdte előnyomulását a nádasi szoros felé, melyet mint tudjuk, Ordódy dandára tartott megszállva. E dandár ereje 3845 emberből, 380 huszárból, 131 ágyúslóból és 10 ágyúból állott s állományába tartozott: a 48. és 34. sorgyalogezred 1–1 zászlóalja, a pesti 2.és 3. zászlóalj és a 6. huszár ezred egy osztálya.
Ordódy csak kevéssel előbb vette át a Nádas környékén megbetegedett Zsedényi dandárnok helyett a parancsnokságot, mely alkalommal Görgeytől a következő utasítást kapta: „Pozsony, november 28-án 1848. Ordódy őrnagy dandárparancsnok úrnak Nádason. Minden ellenséges kiküldetésnek célja: az ellenségnek lehető legynagyobb kárt okozni. Önnek azonkívül külön rendeltetése a nádasi szorost védeni. Ha e két cél összeeegyeztethető: cselekedjék ön belátása szerint és ne kérdezzen sokat. Az ausztriai hadsereg annyi csatáját nem vesztette volna, hogyha a külön hadvezéreknek szabad kezet hagytak volna cselekedhetni meggyőződésük szerint, ön van a helyszinén; ösmeri az ellenség helyezéseit és erejét, ösmeri a tér fekvését. Ne várja, hogy én, ki egyiket sem ösmerhettem, az iróasztal mellől, melyhez le vagyok köve, önnek részletes dispositiókat osztogassak hat mérföldnyi távolságból. Dandárja azon meggyőződésben bizatott ön kezére, hogy annak hasznát venni tudja. Ha hivatást érez hozzá: ártson az ellenségnek – ha csak azzal is, hogy kisebb erővel embertelenül alarmirozza. Albrecht vezérkari századost illetőleg: – én vezérkaromtól igen gyakran tanácsot nemcsak elfogadok, hanem kérek, anélkül hogy eszembe jutna akár neheztelni érte, akár a felelősségtől szabadkozni. Ha ön elismeri, hogy Albrecht százados úr, vezérkari állásánál fogva önnek tanácsot adni képes: fogadja azt el megitélése szerint és feleljen mint dandár paancsnok róla; tartsa azonban szem előtt azon felelősséget is, mely önt azon mulasztásért nyomni fogná, ha vezérkari tisztjének helyes tanácsát megvetve, erejének nem vette volna azon hasznát, melyet vehetett volna stb.” December elején Ordódy még azt a további utasítást is vette Görgeytől, hogy dandárjával kényszerített visszavonulása esetén vesse magát Lipótvárba, a várparancsnokságot átveendő. E helyett bizonyára sokkal üdvösebb lett volna, szigorúan meghagyni Ordódynak, hogy a nádasi szorost a legvégsőig tartsa, annál is inkább, miután Görgey előbb, Kossuthhoz intézett levelében igen helyesen ama nézetének adott kifejezést, miszerint állása Pozsony körül csak addig tartható, míg a nádasi szoros birtokában van. Ordódy december 14-én reggel Simunics csapatjai által megtámadtatván, minden komolyabb ellenállás kifejtése nélkül, ami abból is kitünik, hogy a császáriak mindössze néhány könnyebben sebesültet és 2 lovat vesztettek, – sietve visszavonult Nagy-Szombat felé. Simunics az napra megelégedett a nádasi szoros bevételével, sőt a szoros bejáratát megszállott csapatjainak még a következő napokra is pihenőt engedett.
Görgey 14-én este vette a hirt Ordódy visszavonulásáról s azonnal intézkedett, hogy Guyon ezredes Pusztelnik vezérkari őrnagy kiséretében 330 emberrel Ordódy segítségére siessen. Guyon december 16-án reggel Nagy-Szombatba érve, ott sem ellenséget, sem Ordódyt nem találta már, miután ez vett meghagyása értelmében időközben Lipótvárba vetette magát, ezáltal a sereg jobb oldalát teljesen fedezetlenül hagyván. Miután azonban Guyon Nagy-Szombatnál erélyes ellenállást szándékozott kifejteni, Ordódy dandárának egy részét is visszarendelte magához s azzal együtt említett városnál védő állást foglalt.
Simunics előnyomulását Nádas mellől december 16-án folytatta s a lovassággal és 1 röppentyűs üteggel mint elővéddel az élen sűrű ködben ért d. u. 3 és 4 óra között Nagy-Szombat elé és miután értesült, hogy a város a magyarok által meg van szállva, Sossay dandárát támadásra rendelte, melyet a Lobkowitz dandárnak tartalék viszonyban kellett követnie. Mire a támadás bekövetkezett, fél ötre járt már az idő s így a csapatok esthomályban keveredtek véres utcai harcba. Guyon kisded csapatával hősies ellenállást fejtett ki s főleg a 48. számú Ernő főherceg ezred zászlóalja oly makacsul tartotta magát, hogy az egyenetlen harcban 2 század létszámának megfelelő legénységet és zászlóját is elveszté. Végre este fél hét óra tájban a magyarok minden oldalról körülvétetvén, kénytelenek voltak az ellenállással felhagyni s maguknak az ellenségen keresztül útat törni, mely alkalommal Guyon hadának egy része Szered, másik része pedig Pozsony irányában Ciffer felé keresett magának az éj sötét leple alatt menedéket. Simunics győzelemittas csapatjai az éjjelt az elfoglalt város utcáin és terein töltötték, Pozsony és Szered felé előőrsöket tolván előre.
A magyarok a hős ellenállás alatt igen jelentékeny veszteséget szenvedtek; a halottak és sebesültek száma 98, a foglyul esetteké 8 tiszt és 790 főnyi legénységet tett ki; ezenkívül 5 lőszerkocsi, 43 ló, 5 löveg és 1 zászló esett a győzők kezébe, akiknek állítólag mindössze csak mintegy 40 főnyi veszteségük volt.