Az osztrák reakcionárius körök, felbátorítva a Radeczky tábornagy által Olaszországban kivivott sikerek és ama körülmény által, hogy Bécsben a felkelést ismételten könnyű szerrel elfojtani sikerült, továbbá hogy a forradalmi mozgalmak most már egész Európában részint elfojtattak, részint önmaguktól megszüntek, elérkezettnek látták az időt, hogy Magyarország ellen a döntő lépés fegyveres beavatkozás alakjában megtétessék.
Ámde a gyöngédérzelmü, jószivü s minden vérontástól iszonyodó V. Ferdinánd, aki Magyarország szentesített törvényeit és alkotmányos jogait a közelmultban nemcsak hogy újból megerősítette, de nagyrészt még jobban ki is tágította, s azok megtartását királyi szavával megigérte, semmikép se volt hajlandó a magyarországi mozgalom véres elnyomásához beleegyezését adni. De miután azt tanácsosai a dinasztia, valamint az összmonarchia fentartása érdekében feltétlenül szükségesnek jelezték, a különben is testileg és lelkileg megviselt uralkodó inkább a trónról mondott le, semhogy adott szavával ellenkezőt tegyen. Helyette az uralkodásnak az akkori zavaros viszonyok között százszorosan nehéz teendőit az ifjú I. Ferenc József vette át és azt népeivel a következő manifesztummal tudatta:
„Mi első Ferenc József, Isten kedvező kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország királya stb. stb. ...
„Miután felséges nagybátyánknak, ő felsége I. Ferdinánd császárnak, e néven Magyar- és Csehország ötödik királyának a mai napon kelt legmagasabb manifesztumában kimondott indító okoknál fogva az ausztriai összbirodalom trónjáról, következőleg a vele elválhatatlanul összekapcsolt Magyarország koronájáról is lemondani tetszett és miután a mi, a pragmatica sanctióhoz képest szabályzott és az ország törvényei által meghatározott örökösödés rendén uralkodásra hivatott fenséges édes atyánk, Ferenc Károly ő császári királyi fensége jogáról a koronához egyúttal ünnepélyesen lemondott, természetes és törvényes örökösödési jogunk erejével egyéb birodalmaink kormánya mellett ezennel a Magyar- és Erdélyországok feletti uralkodást is megkezdettük.
„Most, midőn, ha szivünk vonzalmát követhetnők, első és legkedvesebb királyi tisztünknek azt tartanók, hogy összes törekvésünket magyar népeink boldogsága és jóléte öregbítésére fordítsuk, ezen szándékunk valósítása, mely azonban jövendő uralkodásunk munkálkodását jellemezze, fájdalom a jelen pillanatban lehetetlenné vált.
„Egy vétkes pártfelekezet fondorkodása, mely felséges elődünk minden atyai intéseit és komoly parancsait kigúnyolva, miután a legmegvetendőbb eszközökkel nyilt lázadást támasztott és pártütőkkel szövetkezve, hű hadseregeinket megtámadni merészelte, hazaárulói ellenszegülésében a király és haza szentesített nevével visszaélve, folyvást megmarad – azon fájdalmas meggyőződéshez vezérel bennünket, hogy Magyarország és Erdély jó érzetű lakosainak nagy többsége a király iránti öröklött hivségét és ragaszkodását nem képes tanusítani, mielőtt a pártütők zsarnok nyomása alól a fegyver erejévek ki nem szabadíttatik.
„Mélyen elkeseredve a mellőzhetetlen szükség ezen parancsa miatt, mely a királyi kötelességek legnehezebbikét rója ránk, mégis nyugodt lelkiismerettel fogunk annak teljesítéséhez, mert csak ezen az úton mutatkozik nekünk a legutóbbi idők sajnálatra méltó eseményei után, annak reménye, hogy Magyarországnak Istentől reánk bizott népei számára a béke malasztjait, minden nemzetiségek elismerését s biztosítását és azok jólétének felvirágozását állandósíthassuk.
„Ezen célból mindenekelőtt elhatározva érezzük magunkat, a feléges elődünk által november 6-án és 7-én kiadott határozatokat és rendeleteket egész terjedelmükben fentartani és az összes hatóságokat azok mulhatatlan teljesítésére a legszigorubb felelősség terhe alatt útasítani.
„Meghagyjuk ennélfogva a lázadás megfékezésére felséges elődünk által a császári királyi hadseregek főparancsnokául kinevezett és teljes hatalommal felruházott herceg Windischgrätz tábornagyot ezen állásában, megerősítjük a neki november 6-án kelt legmagasabb manifesztumban megadott felhatalmazásokat, és meghagyjuk neki újonnan, minden a közcsend és rend visszaállítására megkívántató eszközök alkalmazását.
„Parancsoljuk Magyar- és Erdélyországban álló félrevezetett hadainknak, hogy említett tábornagyunk főparancsnokságának magukat alárendeljék és azon lobogókhoz csatlakozzanak, melyek egész a legújabb időkig mindig a hűség, a becsület és vitézség jelvényei valának és amelyek mellől csupán a hazugság és ámítás volt képes őket eltántorítani.
„Teljes bizalommal számítunk Magyarország és Erdély békeszerető lakosainak jogérzetére, öröklött hűségére, hogy az önhasznukat leső vétkes pártütők csábításainak szilárdul ellenállani, hatáskörükben a mi, csupán az ő javukra irányzott szándékainkat támogatni, és azon általunk buzgón óhajtott pillanat bekövetkezését előmozdítani fogják, amidőn az Isten oltalma mellett meg leend nekünk engedve a béke, az egyetértés és a bizalom szózatját hozzájok intézhetni.
Kelt királyi fővárosunkban Olmützben, december 2-án, az Úr 1848-ik esztendejében.
Ferenc József s. k.
A fiatal, alig 18 éves császár szózata nem hogy megnyugtata, hanem még inkább felzavarta a dúló szenvedélyeket.
December 7-én gyültek össze a nemzetgyülés tagjai, hogy a manifesztumban foglaltakat megvitassák s tanácskozásuk eredménye annak kijelentése lőn, hogy a nemzet ősi jogait és önállóságát a legutolsó csepp vérig fegyverrel is kész megvédelmezni. A manifesztumnak a hadseregre vonatkozó részére a felső-dunai magyar hadsereg nevében Görgey válaszolt egy Pozsonyban december 10-én kelt hosszabb nyilatkozattal, melynek egyik passzusa így hangzik: „A hadsereg kinyilatkoztatja, hogy Magyarország törvényes függetlenségét és a nemzet alkotmányos jogait az országgyülés és az általa megbízott kormány parancsaihoz képest védeni és oltalmazni szent kötelességének tartja.”
E nyilatkozatok folytán a nemzet a dinasztiával nyilt ellentétbe került s így nem maradt egyéb hátra, mint a kikerülhetetlenné vált küzdelemre vas szorgalommal és eréllyel az előkészületeket megtenni.
A honvédsereg alakulása és szervezése julius hava óta, a midőn a zászlóaljak száma mindössze 14-et tett ki, következőleg haladt előre. Szeptember 23-án a 15. és 16. zászlóalj, ugyanezen hó 27-én pedig még más 14 zászlóaljnak felállítása határoztatott el, miáltal azok száma 30-ra emelkedett. Karöltve ezzel Pesten a Károly laktanyában (akkoron: rokkantak laktanyája) Nyitray főhadnagy vezetése alatt egy ruházati bizottság, a Valero-laktanyában pedig az országos fegyvergyár állíttatott fel, mely utóbbiban naponta átlag 500 fegyver készült el, mely szám azonban a honvédelem rohamos fejlődése mellett csekélynek bizonyult. A lőszerkészlet-gyártás a váci határon fölállított 5 nagy munkaműhelyben folyt, a nagymennyiségü ágyúkészlet pedig a váci úton levő cs. kir. ágyúöntődében volt felhalmozva.
Ugyanezen időre esik a lovasság, tüzérség és műszaki csapatok felállítása is.
Október hava folyamán a honvéd zászlóaljak száma még 12-vel szaporodott, mely időben az egyes zászlóaljak állomáshelyei és parancsnokai a következők voltak:
| Zlj.sz. | Parancsnoka: | Állomás helye: |
| 1. | Péterffy Gyula őrnagy | Görgey hadtestnél |
| 2. | Bozó Manó | Ó-Becse. |
| 3. | Damjanics János alezredes | Ó-Becse. |
| 4. | báró Meszéna István őrnagy | Verbász. |
| 5. | Tóth József őrnagy | Futak. |
| 6. | Dipold Antal őrnagy | Ó-Kér. |
| 7. | Zinnern Károly őrnagy | Görgey hadtestnél. |
| 8. | Vitális Ferenc alezredes | Ó-Kér. |
| 9. | Kis Pál őrnagy | Fehértemplom. |
| 10. | Gergely János őrnagy | Écska. |
| 11. | Biró Ede őrnagy | Erdélyben. |
| 12. | Balázs Manó őrnagy | Erdélyben. |
| 13. | Hász Károly őrnagy | Budapest. |
| 14. | Inczédy László őrnagy | Görgey hadtestnél. |
| 15. | Waldberg Károly őrnagy | Görgey hadtestnél. |
| 16. | Jászvitz Ferenc őrnagy | Érsekujvár. |
| 17. | Pribk Ferenc őrnagy | Radvány. |
| 18. | Janik János őrnagy | Komárom. |
| 19. | Petróczy Károly őrnagy | Lőcse. |
| 20. | Bányafy Nándor őrnagy | Kassa. |
| 21. | gróf Dessewffy Károly őrnagy | Munkács. |
| 22. | Rapaics Dániel őrnagy | Miskolc. |
| 23. | Kmethy György őrnagy | Győr. |
| 24. | Hrabovszky György őrnagy | Budapest. |
| 25. | Mihályi Károly őrnagy | Görgey hadtestnél. |
| 26. | András János őrnagy | Eger. |
| 27. | Katona Miklós őrnagy | Nagyvárad. |
| 28. | Hrabeczky Mihály őrnagy | Debrecen. |
| 29. | Bergmann József őrnagy | Arad. |
| 30. | Zikó János őrnagy | Hódmező-Vásárhely. |
| 31. | Tóth Ágost őrnagy | Tasnád. |
| 32. | Bittó Károly őrnagy | Erdélyben. |
| 33. | Pethő Vilmos őrnagy | Ó-Becse. |
| 34. | Zákó István őrnagy | Zombor. |
| 35. | Szekulics István őrnagy | Csáktornya. |
| 36. | Rátz Sándor őrnagy | Eszék. |
| 37. | Majthényi Kálmán őrnagy | Komárom. |
| 38. | Villám János őrnagy | Kumánd. |
| 39. | Rusicsak Antal őrnagy | Győr. |
| 40. | Querlonde Nándor őrnagy | Trencsén. |
| 41. | Vouvermans Nándor őrnagy | Szegszárd. |
| 42. | Gedeon László őrnagy | Sárospatak. |
Hasonlóan előrehaladt a honvéd lovasság szervezése is: így a Hunyady-lovasság a 13-ik, Berzenczey önkéntes lovassága pedig Mátyás-huszárok elnevezése alatt a 15-ik huszárezreddé alakíttatott át.
Október havára esik továbbá a magyar vezérkar, vagy mint akkor hívták, táborkar szervezése is, mi célból Doggenfeldi Vetter Antal, a bánsági hadtest parancsnoka az említett hónap közepén Pestre szólíttatott.
November havában a honvéd zászlóaljak ismét 11-el szaporodtak és pedig.
| Zlj. sz. | Parancsnoka: | Alakult: |
| 43. | Kálmán Lajos őrnagy | Nyiregyházán. |
| 44. | Hrabovszky Róbert őrnagy | Szombathelyen. |
| 45. | Ujváry István őrnagy | Sárváron. |
| 46. | Tallián Károly őrnagy | Somogyban. |
| 47. | Gyika Jenő őrnagy | Csáktornyán. |
| 48. | Patay István őrnagy | Szabolcsban. |
| 49. | Egerváry János őrnagy | Pesten. |
| 50. | Trángos István őrnagy | a Hunyady csap-ból |
| 51. | Welsz János őrnagy | a baranyai önk. n.-őrökből |
| 52. | Perczel Sándor őrnagy | a Bocskay gyalogságból |
| 53. | Kürthy István őrnagy | a Bocskay gyalogságból. |
A lovasságnál november havában a fennálló egy osztály önkéntes Bocskay-lovas csapatból az Olaszországban levő 5. huszárezred újjáalakítása határoztatott el. Egy másik, az úgynevezett „Károlyi” ezredet gróf Károlyi István állította fel tisztán pestmegyeiekből.
A műszaki csapatok tulajdonképeni felállítása szintén november havára esik; az első zászlóalj Pesten Sottfried őrnagy parancsnoksága alatt, a 2-ik Kazinczy Lajos őrnagy parancsnoksága alatt Pozsonyban alakult. Ugyancsak november végén intézkedés tétetett, hogy Péterváradon egy hidászkar létesüljön.
Ugyanezen időre esik Wysocki őrnagy lengyel légiójának s Erdélyben egy Bécsből menekült technikusokból alkotott 100 főnyi német légió és végül Szöl parancsnoksága alatt egy tiroli vadász szabadcsapat alakulása.
Végül november 22-én intézkedett a hadügymniszter a január 1-én, „magyar hadi főtanoda” elnevezés alatt megnyitandó Ludovika-Akadémia reaktiválása iránt is, mely azonban Windischgrätz bevonulása alkalmával Budapestre, január elején újból bezárult s katonai kórházzá alakíttatott át.
Pozsonyban Káldy őrnagy vezetése alatt fiók-ruházati-bizottság alakult, mely leginkább a felső-dunai hadtestet látta el ruhakészletekkel.
December havában a honvéd zászlóaljak 9 újjal szaporodtak és pedig:
| Zlj. sz. | Parancsnoka: | Alakult: |
| 54. | gróf Butler Sándor őrnagy | a 18. honvéd félzászlóaljból. |
| 55. | Ihász Dániel őrnagy | a bihari számfölötti ujoncokból. |
| 56. | Kisfaludy Endre őrnagy | a zalai számfölötti ujoncokból. |
| 57. | Janik Rezső őrnagy | a 18. honvéd félzászlóaljból |
| 58. | Tóth Endre őrnagy | az aradm. számfölötti ujoncokból |
| 59. | Szentiványi Kázmér őrnagy | a békésmegyei számfölötti ujoncokból |
| 60. | Thassy László őrnagy | a somogyi számfölötti ujoncokból |
| 61. | Csuzy Pál őrnagy | a somogyi számfölötti ujoncokból |
| 62. | Driquet Péter őrnagy | a zalai számfölötti ujoncokból. |
A zászlóaljak az osztrák gyalogság mintájára egyenkint 4–4 szakaszból álló 6–6 századra tagozódtak s állományuk, századonkint 155 embert számítva, 930 fő, bár az egyes zászlóaljak létszáma feltünő különbégeket mutatott fel s legkevésbé sem mondható állandónak. A zászlóaljak a dandárok kötelékén belül önálló csapattestek gyanánt szerepeltek.
A lovasság szervezésében december havában szintén örvendetes lendület állott be s az újonnan alakított honvéd huszár ezredek rendes ezredekkel folytatólagos számot nyertek.
| Husz. ezr. sz. Elnevezése. | Parancsnoka: | Alosztályainak sz. |
| 1. I. Ferenc császár | Mesterházy István ezredes | 8 száz. |
| 2. Hannoveri király | Nagy Sándor József | 8 " |
| 3. Estei Ferdinánd fheg. | Kászonyi József | 8 " |
| 4. Sándor nagyherceg | Pöltenberg Ernő | 8 " |
| 5. (Olaszországb. alakulóban) | Szabó Vince alezredes | 8 " |
| 6. Württembergi király | Hertlendy Miklós ezredes | 8 " |
| 7. (Olaszországb. alakulóban) | Palovics Imre alezredes | 8 " |
| 8. Szász-Kóburg-Gótha hrcg. | Berzsek József ezredes | 8 " |
| 9. Miklós orosz cár | Gáspár Endre ezredes | 8 " |
| 10. Frigyes Vilmos por. király | Mezey Károly erzedes | 8 " |
| 11. Székely huszárok | Kiss Sándor ezredes | 6 " |
| 12. Nádor huszárok | Farkas Károly ezredes | 3 " |
| 13. Hunyady huszárok | Lenkey Károly ezredes | 3 " |
| 14. Lehel huszárok | Ferenczy Albert ezredes | 2 " |
| 15. Mátyás huszárok | Gróf Bethlen Gergely alezr. | 4 " |
| 16. Károlyi huszárok | Rohonczy Lipót ezredes | |
| 17. Bocskay huszárok | Szathmáry Mihály ezredes | |
| 18. Attila huszárok | Majthényi Kálmán alezredes |
A 13–18-ig terjedő számmal jelzettek még csak alakuló félben voltak. Minden ezred az osztrák lovas csapattestekhez hasonlóan 4 egyenkint 2–2 századból álló osztályból alakult; állomány századonkint átlag 150 lovas, bár a rendszeresített létszám századonkint 183, ezredekint tehát 1464 főt tett ki.
Legrohamosabb haladást a tüzérség szervezése mutatott fel, amennyiben a magyar sereg már a téli hadjárat megkezdése előtt 32 üteget számlált. Az ütegek szervezésénél nem az osztrák állomány szolgált alapul, amennyiben a magyar tüzérségnél ütegenként 6 helyett 8 ágyú nyerte beosztását és pedig 6 rendes és 2 vetágyú. Azonkívül voltak önálló vetágyú ütegek is, melyek pusztító hatásuk miatt különösen helységek támadásánál játszottak nagy szerepet. Az ütegeknél alkalmazott könnyebb lovak és könnyebb lőszer, nemkülönben sok vasláncnak és készüléknek szijazatok által történt pótlása folytán a magyar tüzérség az osztrákokénál jóval mozgékonyabbá vált.
Mindezekből eléggé látható, mily lázas tevékenységet, sőt majdnem mondhatni emberfölötti munkát végzett a honvédelmi bizottmány a véderő szervezése, kiegészítése és szükségletekkel való ellátása érdekében. Sőt midőn Windischgrätz december közepén várakozás ellenére a határt átlépte, Kossuth vészkiáltásaival az egész nemzetet talpra állította. A vonatkozó felette érdekes felhivások főbb pontjai következőleg hangzottak:
a) Rendelet Magyarország törvényhatóságaihoz új mozgó nemzetőrcsapatok toborzása tárgyában.
A mozgó nemzetőrség kiállítása és alkalmazása tárgyában ezennel közhirré tétetik:
1. Egy megyében több önkéntes mozgó-csapat is felállítható.
2. A csapatvezéreket a főispán, esetleg az alispán, vagy a megyében működő kormánybiztos nevezi ki.
3. A csapatvezérek illetménye a csapat számának arányától függ. Oly csapatvezér, kinek csapata 100 egész 200 főnyi legénységből áll, századosi kinek pedig 400 főből áll, az országtól őrnagyi illetményt nyerend.
4. Az ily mozgó csapatok legalább 4 hónapra kötelesek alakulni és vállalkozni; foglaló minden legényre 5 forint, zsold és díjazás mint a rendes katonaságnál.
5. A csapat magamagát köteles felfegyverezni, azonban mérsékelt fegyverváltsági díjt az államtól nyer.
6. Ezen szabad mozgó-csapatok a rendes hadsereghez nem csatoltatnak, hanem minden csapat a maga kezére szabadon fog az ellenség ellen működni; azonban ha megyéjükben nincs ellenség, tartoznak a kormány felhívására a szomszéd és második szomszéd törvényhatóságba is átmenni.
7. Rendeltetésük nem az, hogy csatarendben álljanak az ellenség ágyúi elé, hanem hogy hangyamódra az ellenséget körüllepjék, azt szüntelen nyugtalanítsák, soha békét neki ne hagyjanak, az élelmi szereket előle eltakarítsák, társzekereiket elfoglalják, éjjelenkint az előttük ismeretes útakon és ősvényeken oldalt és hátul megtámadják és pusztítsák.
8. Ami zsákmányt az ellenségtől elfoglalnak, az az ő tulajdonuk; minden fogolyért, melyet átadnak: 5 pfrt díjjat nyernek; minden szuronyos fegyverért pedig váltságbérül: 8–12 pfrtot.
Pest, 1848. dec. 18-án.
A honv. bizott. elnöke
Kossuth Lajos.
b) Fölhívás a népfelkelés valamint a szabad mozgó (guerilla) csapatok szervezése tárgyában.
A szabadság harcának népharcnak kell lenni.
A népfölkelés már többször alkalmaztatott. Gyakran nagy sikerrel, mint Roth tábornoknak elfogatásakor; néha azonban nem felelt meg a siker a várakozásnak, aminek oka az, hogy a felkelt nép csatarendbe állíttatott az ágyúk és az ellenséges katonaság elébe, mi nem lehet a népfölkelés rendeltetése.
Ha a nép felkel, nem áll csatarendben az ellenség homloka előtt, hanem azt ezernyi ezreinek számával mint a hangya körül keringeti, ki gyalog, ki lóháton, ki szekeres csoportban; használja az éjt, midőn az ágyú hiába dörög; használja azt, hogy a nép minden útat, ösvényt, hidat, bokrot ismer; eltakarít az ellenség elől minden élelmet, nyakára gyújt, amit nyakára gyújtani lehet; elvágja társzekereit, nem hagyja soha pihenni, felriasztja az álom karjaiból, reácsap oldalt, reácsap hátulról; ha csatarendbe sorozza magát ellene: akkor visszavonul s egy pár óra mulva ismét újra kezdi. Ha a nép ekként kél fe s kisebb csapatokban mint a hangya örökké mozog az ellenség körül, – a nép győzhetetlen.
Nem kell a népnek puska, minek is kelljen? Nem mindenik tud bánni vele; aki tud, az szerez magának. Nem is puffogva, lármázva kell a felkelt népnek járni, hanem csendben rohanni meg az éj oltalma alatt az ellenséget, mely szegény hazánk kebelét marcangolja. S ha megrohanta: fejszével, kaszával, bottal, késsel szórni a halált maga körül, kanócot vetni az ellenség társzekereibe, puskaporos gyüjtelékeibe. Ez a népfelkelés feladata.
Az ellenség kimondta, hogy a magyar nemzetet ki akarja törülni az élő népek sorából, s országunkat Ausztriába olvasztani. Ezen istentelen szándékát végrehajtandó, miután minden oldalról megtámadta hazánkat, s felbujtogatta nemzetünk ellen a vad szenvedelmek rablóvilágait, most végre azt gondolván, hogy csak oldalról való megtámadás által véderőnket megoszlatá – főseregével betört hazánkba a Lajthánál.
Felső-dunai hadseregünk elszánt bátorsággal állott ellent, nehézzé és drágává tette a berohanást, s aztán, hogy a hosszú vonalon szétszórt haderő összpontosulva erősebb legyen, az e végre előre védsáncokkal ellátott Győrnél vonta magát össze. Ott fogja a szabadság harcát megvivni a magyar szabadságnak a Dunának jobbpartján álló létserege. A kormány megtette, ami erejében állott s kötelességéhez tartozik. Most tegye meg a nép is a magáét, önmagáért, a szegény szorongatott hazáért.
Keljenek fel a népek ezrei, alakuljanak mindenütt önkéntes mozgó csapatok, ne várjon senki parancsot, rendeletet! Vállalkozzék, kinek szive a hazáért dobog, vegye magához barátjait, szomszédait, ismerőseit és segítsen a hazát védeni.
Hajtassék végre erélyesen a szabad mozgó csapatok iránt kibocsátott rendelet.
Ezenfelül pedig keljenek fel a népnek ezrei s segítsék az ellenséget semmivé tenni.
Keljen fel különösen Komárom, Győr, Veszprémmegye, s Veszprémmegyében a Bakonynak rettenthetetlen népe. Az ellenséggel szemközt ott áll vitéz seregünk. A nép pedig, mint a fáradhatatlan hangyasereg vegye őt körül minden oldalról.
Komárom népének: a Csallóköz mocsárjai, a győrieknek: maga Győr, hadseregünknek a vidék biztosító vizei, Veszprémnek a Bakony bevehetetlen rejtelmei biztos fedezetül szolgálnak.
Míg a Bakonyban s a Bakony táján a nép őrzi a hazát, addig jaj azon ellenségnek, mely azt háta mögött hagyva, előre mer vonulni. Fel, fel! szabad hazánk szabad népének ezrei!
Budapesten, 1848. december 18.
Az országos honvédelmi bizottmány.
Kossuthnak e villámcikkázó szavai vészharang módjára verték fel az embereket lethargiájukból s valóban mondhatni, hogy akinek csak ép keze-lába volt, sietve iparkodott tehetségéhez képest szolgálatát a fenyegetett haza javára felajánlani.
A gyors egymásutánban alakult guerilla-csapatok közül a legnevezetesebbek: a felsőmagyarországi szabadcsapat, szervezte: Koronidesz Lajos őrnagy; Nemegyei szabadcsapata, szervezte: Nemegyei Bódog; a sárosmegyei vadászcsapat, szervezte: Ujházy László sárosmegyei főispán; a bihari önkéntesek, szervezték: Hatvani, Dobozy és Gazsy; a lovas portyázók, szervezte: Takács István; a nagykőrösi szabadcsapat, szervezte: Szentpéteri; a szabolcsi szabadcsapat, szervezte: Péchy alispán; a csongrádi szabadcsapat, szervezte: Sánta Ede; a Rákóczy szabadcsapat, szervezte: Vasvári Pál; a Bocskai-szabadcsapat, szervezte: Sillya Gábor kormánybiztos; a békésmegyei szabadcsapat, szervezte: Wenkheim Béla báró; a hevesi lovas csapat, szervezte: gróf Wartensleben Gusztáv stb. stb.
A magyaroknak e megfeszített tevékenysége a hadügyek intézése körül még jobban felkölté az osztrák intéző körök gyanakvó bizalmatlanságát, akik különben is csak a jó alkalomra vártak, hogy a schwechati segélynyujtást kellőképpen megtorolhassák. S hogy a Bécs körül összpontosult osztrák haderőnek legalább jó része Schwechat után azonnal támadólag elő nem nyomult, az tisztán csak azon körülménynek tulajdonítható, hogy Windschgrätz az ily nagyszabású műveletet Bécs magatartására való tekintettel egyelőre még időszerütlennek, a biztos siker szempontjából pedig rendelkezésére álló erejét felette csekélynek tartotta. Ez okból fegyveres fellépésének sikerét biztosítandó, a császártól a monarchia minden részeiben nélkülözhető haderőknek rendelkezésére bocsátását kérelmezte. S a midőn ez megtörtént, egyrészt a hadműveletek minél gyorsabb megkezdésének kívánalma, nehogy a magyaroknak a szevezkedésre idő engedtessék, másrészt az osztrák csapatoknak az egész monarchia területén való szétszórt elhelyezése folytán a Magyarország elleni alkalmazásra szánt erők egyesítése kivihetetlennek bizonyult. Ez a körülmény vetette meg alapján Windischgrätz hadműveleti tervének, mely szerint az egyes osztrák tartományokban összegyűjthető seregrészek a magyar határhoz legközelebb eső alkalmas helyeken voltak összpontosítandók, hogy onnan aztán lehetőleg egyszerre központiasan nyomuljanak az ország szive, Pest felé előre.
Így keletkezett: 1. A fősereg, a fővezérséggel megbízott Windischgrätz Alfréd herceg tábornagy személyes vezetése alatt Bécs körül. Beosztása és állománya:
| I. Hadtest. | |
| Parancsnok: Jellacsics báró bán. | |
| Vezérkari főnök: Zeisberg tábornok. | |
| Kempen altábornagy hadosztálya. | |
| Gramont báró ezredes dandára. | |
| 5. vadász zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 3. liccai határőr-zászlóalj | 1 " |
| 2. gradiscai határőr-zászlóalj | 1 zászlóalj |
| A 2. oláh határőrezredből | 2 gyalog század |
| Ferenc Jószef dragonyosok | 2 lovas század |
| 2. számú 6 fontos gyalog-üteg | 6 löveg |
| Neustädter báró tábornok dandára. | |
| 1. ottocani határőr-zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 3. ogulin-szluini határőr-zászlóalj | 1 " |
| Az 1. báni határőr-zászlóalj | 1 " |
| A Lajos főherceg-erzed 3. zlja | 1 " |
| Ferenc József dragonyosok | 2 lovas század |
| 1. számú 6 fontos gyalog-üteg | 6 löveg |
| Hartlieb lovag altábornagy hadosztálya. | |
| Karger tábornok dandára. | |
| A 2. báni határőrezred 3. zlja | 1 zászlóalj |
| 2. bródi határőr-zászlóalj | 1 " |
| A Latour-ezred 2. zlja | 1 " |
| A Károly főherceg ezred 3. zlja | 1 " |
| Ferenc József dragonyosok | 2 lovas század |
| 5. számú 6 fontos gyalog üteg | 6 löveg |
| Kriegern tábornok danára. | |
| 3. varasd-kőrösi határőr zlj. | 1 zászlóalj |
| 3. varasd sz.-györgyi határőr zlj | 1 zászlóalj |
| 3. ottočani határőr zlj | 1 " |
| Bécsi önkéntes | 2 gyalog század |
| Turopolyai | 1 " |
| Szász-király vértesek | 2 lovas század |
| 3. számú 6 fontos gyalog üteg | 6 löveg |
| Ottinger tábornok dandára. | |
| Wallmoden vértesek | 6 lovas század |
| Hardegg Henrik vértesek | 6 lovas század |
| 1. sz. 6 fontos lovagló üteg | 6 löveg |
| Hadtest-tartalék-tüzérség. | |
| 4. és 6. számú 6 fontos gyalog-üteg | 12 löveg |
| 1. és 2. sz. 12 font. gy.-üteg | 12 löveg |
| Lőszertartalék | |
| Összesen | 14 zlj, 5 gy. sz., 20 lov. szd., 54 lvg. |
Ehhez járult még: 1 csapat banderális huszár és szerezsán a hadtestparancsnokságnál továbbá 1 utász század 1 hid-készlettel.
| II. Hadtest. | |
| Parancsnok: Wrbna altábornagy. | |
| Vezérkari főnök: Pott ezredes. | |
| Csorics báró altábornagy hadosztálya. | |
| Wyss tábornok dandára. | |
| 2. vadász zászlóalj | 1 zászlóalj |
| A 29. sz. Schönhals ezred 1. zlja | 1 " |
| Az 56. sz. Fürstenwärther ezr. 3. zlja | 1 " |
| A 18. sz. Reisinger ezr. 1. landw. zlja | 1 " |
| Árkász | 1 század |
| Károly fhceg cheveauxlegersek | 2 lovas század |
| Civallart dsidások | 2 lovas század |
| 2. sz. 6 fontos lovagló üteg | 6 löveg |
| 14. sz. röppentyű üteg | 6 löveg |
| Jablonowsky heceg ezredes dandára. | |
| A 15. sz. Nassau ezr. 1., 2. és ldw. zlja | 3 zlj |
| A 23. sz. Ceccopieri ezr. 2. zlja | 1 zlj |
| Kress cheveauxlegersek | 1 lovas század |
| 7. sz. 6 fontos gyalog üteg | 6 löveg |
| Ramberg altábornagy hadosztálya. | |
| Colloredo herceg tábornok dandára. | |
| 12. vadász zászlóalj | 1 zászlóalj |
| 58. sz. István fg. ezr. 1. és 2. zlja | 2 " |
| 21. sz. Baumgarten ezr. 1. landw. zlja | 1 " |
| Kress chevauxlegersek | 1 lovas század |
| 8. sz. 6 fontos gyalog üteg | 6 löveg |
| Lederer Károly báró tábornok dandára | |
| A 35. sz. Khewenhüller ezred 1. és 2. zászlóalja | 2 zászlóalj |
| A 49. sz. Hess ezr. 3 zlja. | 1 " |
| A 49. sz. Hess ezr. 1. landw. zljból | 2 gyalog század |
| Kress chevauxlegersek | 1 lovas század |
| 9. sz. 6 fontos gyalog üteg | 6 löveg |
| Hadtest tartalék-tüzérség. | |
| 10. és 11.számú 6 fontos gy. üteg | 12 löveg |
| 3. és 4. számú 12 fontos gy. üteg | 12 löveg |
| Összesen: | 15 zlj, 3 gy. sz., 7 lov. sz., 54 löv. |
| továbbá 1 utász század 1 hadi hidkészlettel. | |
Tartalék hadtest. | |
| Parancsnok: Serbelloni Duca altábornagy. | |
| Vezérkari főnok: Herdy alezredes. | |
| Schwarzenberg Edmund herceg altábornagy hadosztálya. | |
| Schütte tábornok dandára. | |
| Rattay gránátos zlj | 1 zászlóalj |
| Chmielnicky gránátos zlj | 1 " |
| Ferrari gránátos zlj | 1 " |
| 6. vadász zlj | 1 " |
| 12. sz. 6 fontos gyalog üteg | 6 löveg |
| Lieber tábornok dandára | |
| Strasdil gránátos zlj | 1 zászlóalj |
| Martini gránátos zászlóalj | 1 " |
| Richter gránátos zlj | 1 " |
| a 23. Ceccopieri ezred 1. zlja | 1 " |
| 13. sz. 6 fontos gyalog üteg | 6 löveg |
| Hadosztály-tartalék-tüzérég. | |
| 23. sz. röppentyű-üteg | 6 löveg |
| 5. sz. 12 fontos gyalog üteg | 6 löveg |
| Lichtenstein Ferenc herceg tábornok hadosztálya | |
| Parrot tábornok dandára. | |
| Civallart dsidások | 4 lovas század |
| Kress chevauxlegersek | 5 lovas század |
| Ficquelmont dragonyosok | 4 lovas század |
| 3. sz. 6 fontos gyalog-üteg | 6 löveg |
| Bellagarde gróf tábornok dandára. | |
| Auersperg Károly vértesek | 6 lovas század |
| Auersperg Miksa vértesek | 6 lovas század |
| 4. sz. 6 fontos lovagló-üteg | 6 löveg |
| Hadosztály-tartalék-tüzérség | |
| 13. sz. röppentyü-üteg | 6 löveg |
| Lőszertartalék. | |
| Tüzér-főtartalék. | |
| 6., 7. és 8. sz. 12 font. gyalog-üteg | 18 löveg |
| 5., 6., 7. és 8. sz. 6 fontos lovagló-üteg | 24 löveg |
| 15., 16., 17. és 18.sz. röppentyű-üteg | 24 löveg |
| Lőszer-főtartalék | – |
| Árkászok | 1 század |
| Utászok | 4 század |
| Összesen | 8 zlj, 5 gy. sz, 25 l. sz., 108 löv. továbbá 8 hadi hidkészlet. |
| I. hadtest | 14 zlj | 6 egyes sz. | 20 lov. sz. | 54 löv. | 1 hadi hidk. |
| II. " | 15 " | 4 " " | 7 " " | 54 " | 1 " " |
| Tartalék | 8 " | 5 " " | 25 " " | 108 " | 8 " " |
| Összesen: | 37 zlj | 15 egyes sz. | 52 lov. sz. | 216 löv. | 10 hadi hidk, |
melynek létszáma 36.911 gyalogos, 6202 lovas és 802 utász, árkász stb., továbbá mintegy 8000 tüzér, mindössze tehát kereken 52.000 ember, mely erőknek feladata volt: a Pozsony tájékán összpontosult magyar csapatokat mielőbb megverni, azután pedig Komárom körülzárására megfelelő erőt kikülönítve, a zömmel minél gyorsabban Pestet birtokba ejteni.
2. Az előbbinek mintegy tartaléka gyanánt szolgált a főhadseregnek elvonulása után Bécsben gróf Auersperg altábornagy vezénylete alatt Welden táborszernagy és kormányzó rendelkezésére visszamardt úgynevezett tartalék-sereg, melyből időnként jelentékeny segélycsapatok küldettek a fősereg után Magyarországba. Beosztása és állománya:
| Zephyris altábornagy hadosztálya. | |
| Franck vezérőrnagy dandára. | |
| Kotzi és Gans gránátos zljak | 2 zászlóalj |
| 63. sz. Bianchi ezred 1. landw. zlja | 1 " |
| Vilmos fherceg ezred 2. landw. zlja | 1 " |
| 4-ik zlj liccai határőr | 1 " |
| 4-ik zlj ottočani határőr | 1 " |
| egy 6 fontos üteg | 6 löveg |
| Sanchez tábornok dandára. | |
| A Parma ezred 1. zlja | 1 zászlóalj |
| Az István fhg ezred 1. landw. zlja | 1 " |
| A Baumgarten ezred 3. zlja | 1 " |
| A Khewenhüller ezr. 1. landw. zlja | 1 " |
| 4. zlj ogulini határőr | 1 " |
| A Deutscmeister ezred 3. zljából | 2 gyalog sz. |
| Egy 6 fontos üteg | 6 löveg |
| Fürstenberg tartománygróf altábornagy hadosztálya. | |
| Herzinger tábornok dandára. | |
| 25. sz. Wocher ezr. 3. és 1. landw. zlja | 2 zlj. |
| 1. sz. Császér ezr. 3. és 1. landw. zlja | 2 " |
| 4. zlj szluini határőr | 1 " |
| Egy 6 fontos üteg | 6 löveg |
| Chizolla tábornok dandára. | |
| 6. sz. Wrbna cheveauxlegersek | 8 lovas sz. |
| Császár vértesek | 2 lovas sz. |
| 4 század utász, 4 hidkészlettel | 4 század |
| Egy 6 fontos lovagló üteg | 6 löveg |
| Hadtest-tartalék-tüzérség. | |
| Két 6 fontos üteg | 12 löveg |
| Összesen | 16 zlj, 6 egyes sz., 10 lov. sz., 36. lvg. |
melyek létszáma 16.383 gyalogos, 1131 lovas; vagyis a tüzérséggel és egyéb csapatokkal együtt kereken 19.000 ember.
3. Simunics altábornagynak eleinte a Morva folyónál Göding mellett álló, november 10-étől pedig Szenicz és Jablonicig előrenyomult hadosztálya. Feladata abból állott, hogy a Fehér-hegységen áthatolván, a pozsonyi magyar had hátába kerüljön, továbbá, hogy Lipótvárat hatalmába ejtse. Beosztása és állománya:
| Lobkowitz dandára. | |
| 9. sz. Hartmann ezred 1. zlja | 1 zászlóalj |
| 40. sz. Nugent ezred 1. landw. zlja | 1 " |
| 57. sz. Haynau ezred 3. zlja | 1 " |
| Károly főherceg cheveauxlegersek | 2 lovas sz. |
| 15. sz. gyalog üteg | 6 löveg |
| Ehhez járult a támadó mozdulatok előtt: | |
| A 12. vadász zljból | 2 század |
| Kress cheveauxlegersek | 2 lovas sz. |
| 14. sz. röppentyű üteg | 6 löveg |
| Sassay dandára. | |
| 12. sz. Vilmos fhg ezr. 1. landw. zlja | 1 zlj. |
| 20. sz. Hohenegg ezred 3. zlja | 1 " |
| 16. sz. gyalog-üteg | 6 löveg |
| Ehhez járult a támadó mozdulatok előtt: | |
| A Ceccopieri ezred 2. zlja | 1 zlj. |
| A Hess ezred landw. zljából | 2 század |
| Összesen | 6 zlj, 4 egyes sz., 4 lov. sz., 18 lvg. |
A hadosztály létszáma eredetileg: 4273 gyalogos, 223 lovas, a tüzérséget is beleszámítva, kereken 5000 fő; a támadó műveletek megkezdésekor mintegy 1000 emberrel több.
4. Frischeisen alezredes hadoszlopa Teschennél és a Jablunka szorosnál, melynek karöltve Hurbán tót önkénteseivel a Vág völgyében Beniczky és Querlonde ellen kellett működnie, eleinte mindössze 4 gyalog-, 1/2 lovas századból és 1/2 röppentyű ütegből, vagyis 800 főnyi gyalogságból, 60 lovasból, a tüzérség hozzászámításával tehát kereken 1000 emberből állott. Rendeltetése volt: az országba betörve, a tót népfelkelést magához vonni s avval együtt a bányavárosokon és Kassán át Schlick-kel érintkezésbe lépni.
5. A Gácsországban Dukla tájékán, gróf Schlick altábornagy 3 dandárból álló hadosztálya; létszáma 7134 gyalogos, 751 lovas s a tüzérséget is hozzászámítva, mindössze 8500 ember. Ennek parancsa volt, hogy a felvidéki magyar csapatokat semmisítse meg s Kassát ejtse birtokába. Innen az eredetileg kiadott útasítás szerint Losoncon át Vác felé, esetlen Miskolcon át kellett a fősereg felé a csatlakozást keresnie.
6. A stiriai határon az öreg gróf Nugent táborszernagy állott 600 főnyi haddal – ezek között 5442 gyalogos és 973 lovas – és parancsa volt összhangzásban a fősereggel a Balaton mentén Pest felé előnyomulni.
7. Erdélyben a várak őrségeit is beleszámítva, mintegy 17.000 főnyi rendes had, – e között 10.950 gyalogos, 1335 lovas 24 ágyúval – állott Puchner alatt, kinek útasítása volt Nagyvárad és Debrecenen át előnyomulva, Schlickkel az összeköttetést felkeresni s aztán útját a körülményekhez képest szintén a főváros felé folytatni.
8. Rukavina, Temesvár parancsnokának őrsége 6000 emberből, Berger aradi várparancsnok őrsége pedig 2000 emberből állott. Említett várparancsnokoknak a bács-bánsági mintegy 30.000 főt számláló szerb hadak bevonásával Szeged–Kecskemét irányában kellett a hadműveleteket megindítaniok.
9. Az alsó Drávánál végre Trebersburg vezérőrnagy állott azzal a meghagyással hogy a végvidéki csapatokat magához vonja és lehetőleg Eszék várát és a Dráva torkolatát birtokába ejtse, míg a közép Dráva szemmeltartása báró Dahlen altábornagynak hagyatott meg.
Az összes Magyarország ellen működésbe hozott, illetőleg annak ügyére befolyást gyakorló haderők létszáma december közepe táján a fentiek szerint a következő elemekből alakult:
| A fősereg | 50.000 ember |
| A tartalék-sereg | 19.000 " |
| Simunics hadosztálya | 5.000 " |
| Frischeisen hadoszlopa | 1.000 " |
| Schlick hadosztálya | 8.500 " |
| Nugent hadosztálya | 6.000 " |
| Puchner hadteste | 17.000 " |
| Rukavina védőrsége | 6.000 " |
| Berger védőrsége | 2.000 " |
| összesen | 114.500 ember, |
majdnem kivétel nélkül jól kiképzett, felszerelt és fegyelmezett rendes sorkatonaság, közte kereken számítva, 90.000 gyalogos, 11.000 lovas, a többi műszaki csapatbeli és tüzér, mintegy 350 ágyúval.
Ehhez járult még:
| A bács-bánsági szerb hadak | 30.000 ember |
| A hurbanisták | 2.500 ember |
| Trebersburg és Dahlen csapatai | 3.000 ember |
| összesen: | 35.500 ember. |
Vagyis az összes haderő együttvéve 150.000 ember, mely létszámba azonban az igen nagyszámú szász és oláh népfölkelés beszámítva nincsen.
A mozgásba hozott haderő tehát kétségen kívül tekintélyes létszámot képvisel, mely azonban nagy számereje dacára szétdarabolt felhasználási módjánál fogva egy hazája szabadságáért lelkesülő emberanyagban és segélyforrásokban gazdag államnak gyors leigázására még sem bizonyulhatott elégségesnek.
A fentiekkel szemben a magyar sereg következőleg alakult:
1. A felső-dunai hadsereg Görgey Arthur tábornok parancsnoksága alatt. Ez a hadsereg 8, egyenkint 3–4000 emberből álló dandárra tagozódott s létszáma kereken 30.000 fő; lövegeinek száma meghaladta a százat.
2. Beniczky kormánybiztos, nemzetőrségi őrnagy és Querlonde alezredes parancsnoksága alatt, a morva határszélen, 3000 fő; nagyobbára népfölkelés.
3. Pulszky Sándor felsőmagyarországi hadteste Eperjes–Kassánál, ereje 7000 ember.
4. Perczel Mór tábornok hadteste a Muraközben és a stiriai határnál; ereje 6000 ember.
5. Máriássy János alezredes hadteste, Arad körülzárására; ereje 6000 fő.
6. Kiss Ernő ezredes bánsági hadteste 12.000 ember.
7. A bácskai hadtest Eszterházy és Vécsey ezredesek alatt, 10.200 ember.
8. Czetz alezredes alatt az erdély-magyarországi határon, a csucsai szorosnál, 10.000 fő.
9. Az alsó Dráva és Duna köz, Szlavonia szemmeltartására Batthyány Kázmér és Földváry Lajos alezredesek alatt 4000 fő.
10. Komárom, Lipótvár, Munkács és Pétervárad helyőrsége 12.000 ember.
E haderők összege éppen kerek 100.000 embert tesz ki, közte 10.000 lovas és körülbelül 5000 tüzér. A csapattestek közül december közepe táján minőségre nézve volt: 21 sorgyalog zászlóalj, a alakulóban levőkön kívül 53 honvéd-zászlóalj, 20 önkéntes zászlóalj, 4 zászlóalj idegen légió, 1 utász zászlóalj, 78 huszár század és 250 löveg.
A fenti számhoz hozzájárult még a nagyszámú népfölkelés, mozgó nemzetőrség és a guerilla csapatok, még megközelítőleg is bajosan megállapítható számban és folytonosan változó állománnyal.
A magyar sereget alkotó csapatok kevés kivétellel ellenség előtt még ki nem próbált, ujonc-alakulásokból állottak s parancsnokaik tulnyomó része katonai dolgokban csupán ügyuzgó dilettánsoknak voltak tekinthetők, mely megjelölés bizonyos tekintetben a volt főhadnagy, későbbi vegyészből hirtelenül fővezérré vált Görgeyre is ráillik, ami azonban semmi esetre sem akar lekicsinylés lenni, mert általánosan tudott dolog, hogy ez utóbbi vezéri tehetségének a háború folyama alatt igen gyakran igen szép jelét adta.
Az egymással szemben álló haderőket összehasonlítva tehát azt találjuk, hogy tisztán csak a rendes, mint leginkább számot tevő alakulások figyelembevétele mellett, a békében és háborúban egyaránt már kipróbált vezetők alatt álló osztrák hadsereg nemcsak számra, hanem minőségre nézve is jóval fölülmulta ellenfelét, melyet csak a haza szent ügye iránti lelkesedése emelt naggyá és hatalmassá.
Már az egyes hadaknak fenti egyszerű elősorolásából is világosan kitűnik, miszerint magyar részről az erőcsoportosítás minden önálló kezdeményezés és tervszerű szándék nélkül, csupán a pillanatnyi szükségnek megfelelően eszközöltetett, amennyiben minden az országba betörni készülő vagy máris betört osztrák seregcsapattal szembe egy-egy számerőre nézve hozzá hasonló s Görgey hadát kivéve, nagyobbára hevenyében összetoborzott seregrész állíttatott, mely seregrészek parancsnokai rendszerint csupán azt az útasítást nyerték, „hogy a rendelkezésükre álló erővel az ország határait s a vitézségükre bizott országrészeket az osztrákok ellen megvédelmezzék.”
Előre megfontolt s következetességgel keresztülvinni szándékolt hadműveleti terv a magyar sereg számára a döntő hadműveletek kezdetén nem létezett és pedig majdnem mondhatni kézzel fogható okoknál fogva – mert nem volt, aki megszerkessze. Ily viszonyok között nagyon természetes, hogy az ügyek intézőit és első sorban Kossuth Lajost tisztán csak a passziv védelem elve vezérelhette intézkedéseinek kibocsátásánál. Hogy ily szenvedőleges magatartás már csirájában hordja végeredményében a balsikert, azt az ősidőktől napjainkig vívott háborúk története minden kétséget kizárólag igazolja.
Kossuthnak, aki hivatottnak érezte magát gyakran katonai kérdésekben is az irányt megszabni, volt ugyan egy támadólagos eszmén alapuló terve is, az úgynevezett „guerilla-harc,” mire nézve Görgey a több tekintetben érdekes és figyelemre méltó alábbi levelében következőleg fejtette ki nézetét:
„A velem közölt Armeebefehl azt tudatja, hogy bizony az ellenség concentrációját meggátolni hatalmamban többé nem áll; mert hiszen a concentrálás már a Lajtán túl történt meg nagy kényelmesen; s az ellenség így csaknem parádé-marsban kelhet át határunkon, teszem Köpcsény mellett, hol se hid, se hegyszoros nagyszerü törekvéseinek gátat nem vet. Ne tessék ezen figyelmeztetést kislelkűségnek venni; hazánk dolgát, ha valaki, hát én nem nézem elveszettnek. De ne is ámítsuk magunkat a veszély nagysága iránt, melynek tényezőjeit inkább saját feleink rossz hazafiságában, mint az ellenség túlnyomó számában szemlélem. Pozsony, Nyitra, Trencsén, Moson, Sopronmegyék megannyi melegházai – ha nem is a nyilt ellenszenvnek, legalább a legrútabb semlegességnek. Az úgynevezett guerilla-harcnak talán én volnék a legnagyobb kedvelője; de mostani helyzetemben minden guerilla-harc lehetetlen. Lehetetlen azért, mert a nép itt nem tart velünk és éhségtől haldokló honfitársa előtt elzárja ajtaját. Lehetetlen a guerilla-harc, mert gyalogságunk csaknem mezitláb jár, lovasságunk pedig lecsigázott lovain alig bir a gyalogság után vánszorogni; hát még a szegény ágyúslovak! És ami a legszomorúbb, az, hogy, reménységünk sem lehet, lovainkat egyhamar helyrehozhatni; mert a széna rossz, a zab nem a legjobb; lehetetlen a guerilla, mert alig lehet egy zászlóaljat útnak indítani anélkül, hogy egy hosszú fark szekeret nem hurcolna maga után, ha csak egyetlen statióra megy is; már pedig a guerilla-osztagoknak első kelléke: a könnyűség, mozgékonyság; – és úgynevezett kirohanásokra, melyek csak rövid távolságra történnek, az ellenség nem áll elég közel. Ezen meggyőződés és ellenségünknek a Lajtán túl fenyegető állása, következő terv készítésére és azonnali kivitelére kényszerítenek: Pozsonyban két brigáda, Nádas mellett egy brigáda, Köpcsényben egy brigáda, Parendorfban egy brigáda, Parendorf és Gáta mögött egy brigáda; és egy tartalék brigáda. Pozsoy, nézetem szerint, ha az őrséget veszélyeztetni nem akarom, csak addig védelmezhető, míg Nádas egy részről, Parendorf, Gáta és Köpcsény más részről tartja magát. A nádasi brigáda addig tartja magát, míg az ellenség vagy nagyot nem kerül, hogy a nádasi őrizetet hátulról fenyegesse, vagy pedig túlnyomó erővel a hegyszorost nem forcirozza, vagy végre Pozsony elébb föl nem adatik, minek akkor okvetlen meg kellene történni, ha az ellenségnek az első redoutot bevenni sikerült, mint hogy részint fiatal katonáinkra akkor többé számítani nem lehetne, részint a hátulsó redoutok még elegendőkép el nem készültek. Pozsony elestével vetve van ugyan a kocka a nyugat-északi szélső megyékre nézve; de mind hiába! csekély seregemmel határháborúba tejességgel nem bocsátkozhatom, ha csak egész seregünket darabonkint, – s vele együt hazánkat is elveszíteni nem akarom stb.”
Amint látjuk tehát, az egész levél tartalma csupa panasz s minden sora közvetve vagy közvetlenül a legpasszivabb védelemnek mind megannyi dicshimnusza s amely seregnek parancsnoka ennyire nem bizik csapatjaiban, annak sorsa már előre meg van pecsételve. Ily felfogás és elvek mellett valóban nem is kellett több, mint hogy az osztrák sereg megmozduljon, ami magában véve elég volt ahoz, hogy az egész előtte álló magyar sereget polyva módjára elfújja helyéből. Lehetetlen Görgeynek e kérdésben tanusított magatartását helyeselnünk; vagy vitte volna keresztül eredeti meggyőződését s egyesítette volna seregét az általa legjobbnak vélt állásban Győrnél, vagy ha engedett a honvédelmi bizottmány követeléseinek, akkor tartotta volna kötelességének mindama kedvező körülményeket a lehetőséghez képest megteremteni, melyek az elölfekvő állásban is a csata elfogadását lehetővé tették; ez utóbbit azonban Görgey, mint később látni fogjuk és amint ez már november vége felé kelt s fent közölt leveléből is kitűnik, komolyan sohasem vette, mi által bekövekezni engedte, hogy a magyar hadak szine-java, a magyar ügy jobbrafordultának ez egyetlen reménye, a legelső komolyabb ágyúszóra elrendelt s csakhamar rendetlen futássá fajult visszavonulásban elkedvetleníttessék és demoralizáltassék.
Most pedig, mielőtt a hadműveletek leirásának terére lépnénk, Görgey főhadiszállásának összeállításáról még néhány szót. A még Moga idejében táborkari minőségben szerepelt Kollmann vezérkari ezredes a győri erődítési munkálatok vezetésével megbizatván, csakhamar otthagyta Görgey főhadiszállását s helyette Pusztelnik őrnagy lett a vezérkari főnök. Ez utóbbiról, valamint Bayer vezérkari századosról a szintén a főhadiszálláson közreműködött id. Görgey István következőleg emlékezik meg művében: „Pusztelnik bécsujhelyi növendék és tehetséges szakember volt csak úgy mint Bayer József vezérkari százados is, de ennél nyugtalanabb, könnyelműbb, fölületesb, éretlenebb, egyszersmind nagyralátóbb, harcvágyóbb és halálmegvetőbb nálánál. Gyorsabb előmenetelét Pusztelnik annak köszönheté, hogy keresvén az ütközetet, mit Bayer szeretett kerülni, – a csatatéren is kitünteté magát. Íy Bayer Pusztelniknek alája lett rendelve még Moga idejében, holott több ember volt nálánál a hadi tervezésben, úgy nagyban, valamint a részlet kidologozásában – és még jóval többre is tartotta magát. E viszonyból az lett, hogy Bayer Pusztelniknek ellenzéket csinált és természetes vetélytársa lőn annyivalinkább, mert a hadsereg főparancsnoka többnyire egyetértvén Bayernek eszméivel és dolgozataival, bizalmas és rokonszenves lábra állt vele, míg a Pusztelnik szeleskedését gyakran megrótta. Arthur bátyám hamar felismerte volt Bayerben a lángészt, az alapos készültséget s a kitartó, biztos munkaerőt; egy tulajdonságát pedig kiváltképen becsesnek tartotta, mellyel önmaga nem birt: Bayer még egy hadjáratban is vett részt, egy fényesen sikerült, hadászati tekintetben mintaszerű hadjáratban, ahol keveset lőttek és sakhúzásokkal hamar mattot adtak – a hires Dufour svájci tábornok és elsőrendü hadász fővezérlete alatt 1847-ben a Sonderbund ellen viselt és rövid idő alatt művészileg befejezett háborúban. Tette pedig gyakorlati tapasztalatait Bayer az öreg Dufour közvetlen kíséretében.”
Felemlítésre méltó továbbá, hogy szolgálati nyelv gyanánt, valamint Moga idejében, úgy Görgey alatt is, általánosan a német katonai műnyelv maradt használatban. A képviselőház és a honvédelmi bizottmány sürgette ugyan a magyar szolgálati nyelv általános behozatalát, ez azonban csakis az új honvéd, az önkéntes és a nemzetőr alakulások belső szolgálatában jutott érvényre, míg annak általános elfogadása már csak azért is nehézségekbe ütközött, miután több főrangu tiszt a magyar nyelvet vagy egyáltalában nem, vagy csak igen hiányosan beszélte s másrészt magyar katonai műnyelv ez időben egyáltalában nem is létezett s így kizárólag magyar nyelvü hadműveleti parancsok szerkesztése vajmi nagy nehézséggel járt volna. Jelentéseit Görgey a honvédelmi bizottmányhoz vagy annak elnökéhez, Kossuth-hoz tulnyomóan magyar nyelven terjesztette elő, amit könnyen megtehetett, mert azokat vagy ő maga irta, vagy másnak tollba mondotta.