Ébredő századunk fenséges eszméi, a szabadság és jogegyenlőség utáni vágy, mely rohanó árként lepte el Európa összes népeit, a magyar nemzet könnyen lángralobbanó szívében is termékeny talajra találtak. Főleg a pozsonyi diéták országgyülési ifjusága rajongással hirdette és terjesztette országszerte az uj eszméket, az 1847. évi november 7-én V. Ferdinánd király által személyesen megnyitott országgyülésen pedig Kossuth Lajos a liberális párt nevében az alkotmányos szabadság kivivása érdekében szállott sikra a konzervativ többség élén álló Apponyi György gróf kancellár ellen. Hasonló volt a hangulat Ausztriában is, ahol kivált Bécs lakossága zajongott Metternich kancellár bürokratikus kormányzata ellen.

Európa többi államaiban szintén hol titokban, hol nyiltabban tört magának utat a népek ajkáról a "szabadság, testvériség, egyenlőség" jelszava, mig végre a nyilt forradalom első bombája Párisban pattant szét 1848. február 22-én, midőn a fékevesztett nép a köztársaságot éltetve, véres utcai harc után a Tuilleriákat ostromolni kezdé s Lajos Fülöp királyt elüzvén, királyi trónusát a Bastille-téren nyilvánosan elégette.

A párisi forradalom hirének hatása alatt terjesztette elő Kossuth 1848. március 3-án az alsó táblán lángoló beszéd kiséretében a királyhoz intézendő felirati javaslatát, melyen az osztrák örökös tartományok részére alkotmányt, a magyar nemzet számára pedig szabadelvü reformokat s azok alapfeltétele gyanánt független felelős magyar miniszteriumot kiván.

Az alsó táblán lelkesedéssel fogadott felirati javaslat ellen azonban a főrendiház konzervativ többségének aggálya támadt s legtöbben annak tárgyalása előtt a bécsi udvari körök véleményét vélték kikérendőnek s erre István nádort kérték fel.

Mialatt a nádor megbizatásából kifolyólag az udvarnál közbenjárt, tört ki Bécsben március 13-án katonaság és nép között véres utcai harcok alakjában a nyilt forradalom, minek legelső következménye a remélt alkotmányosabb államforma záloga gyanánt, Metternich hercegnek, a titkos házi, udvari és államkancellárnak kierőszakolt bukása lőn.

A pesti fiatalság, Petőfi Jókai, Irinyi, Vasvári, Bulyovszki, Irányi, Degré, Vajda és Vidacs-csal az élén, mely a hiressé vált uri-utcai Pilvax-kávéházban (jelenleg Koronaherceg-utca 7. szám) tartotta összejöveteleit, hogy a haza sorsa fölött tanácskozzék, s melynek lelkesedése nemcsak a fővárosi, hanem az egész ország közvéleményére is átterjedt, nagy megilletődéssel fogadta a főrendek habozó és akadékoskodó magatartásáról szóló hireket s a helyzeten segítendő, népgyülés megtartását határozta el, hogy a háborgó közvélemény hatalmas fegyverével birja elhatározásra a tétovázó főrendeket.

A tervezett népgyülést márc. 14-én délután 2 órakor tartották meg, melyen Irinyi József petició alakjában 12 pontban foglalta össze a nép kivánságát s nyomban elhatározták, hogy a peticiót lehető sok aláirással ellátva, külön deputáció vigye el Pozsonyba, sőt ha kell, egyenesen Bécsbe a királyhoz. Ezzel a népgyülés egetverő lelkesedés között véget ért, az ifjuság vezetői pedig a további teendők megvitatása végett ujból a Pilvax-kávéházba tértek vissza. Tanácskozás közben egyszerre csak hire érkezik a bécsi forradalom kitörésének, minek hatása alatt az ifjuság abban állapodott meg, hogy másnap az egyetemi hallgatóság bevonásával tüntetést rendez s a nemzet kivánságait tartalmazó 12 pontot amennyire lehetséges azonnal, ha kell, még szuronyokkal is szembeszállva, életbelépteti.

Ugy is történt. Március 15-én reggel 6 órakor az ifjusági mozgalom vezetői a 12 pont egy irott példányát, mely végleges szövegezésében következőleg hanzott, az Úri- és Kigyó-utca sarkára függesztették ki:

Mit kiván a magyar nemzet?

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kivánjuk a sajtó szabadságát, a cenzura eltörlését.

2. Felelős miniszteriumot Buda-Pesten.

3. Évenkénti országgyülést Pesten.

4. Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben.

5. Nemzeti őrsereget.

6. Közös teherviselést.

7. Az urbéri terhek megszüntetését.

8. Esküdtszékeket, képviseletet egyenlőség alapján.

9. Nemzeti bankot.

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre; a külföldieket vigyék el tőlünk.

11. A politikai statusfoglyok bocsájtassanak szabadon.

12. Kivánjuk az uniót Erdéllyel.

Egyenlőség, szabadság, testvériség.

E pontozatok kifüggesztése után Jókai mond rövid, buzdító beszédet, majd feláll Petőfi a hevenyészett szószékre s frenetikus lelkesedés közt szavalja el e célra készült gyujtó dalát, a "Talpra magyar"-t.

Ezután a lelkes tömeg, miután az egyetemi ifjuság is hozzája csatlakozott, Landerer és Heckenast nyomdája elé vonul, hogy a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát cenzor közbenjötte nélkül kinyomassa s délelőtt féltizenkettőkor csakugyan napvilágot látott a szabad sajtó legelső szülöttje: a 12 pont első nyomtatott példánya.

Majd felmennek a mozgalom vezetői a városi tanácshoz, mely a progampontok aláirásával szintén magáévá teszi a nép kivánságait. A személy- és vagyonbiztonság, valamint általában a nyugalom és rend föntartására a "közcsendi bizottmány" alakult, melynek végrehajtó közege gyanánt az 1500 főből álló polgári őrsereg szerepelt. Ezen őrseregből, mely nemsokára 3000 főre szaporodott, fejlődött ki, előbb csapatonként különféle elnevezés alatt a nemzetőrség, majd a későbbi vitéz honvédség.

Mindkét esemény, a bécsi forradalom és a pesti fiatalság mozgalmának hire döntő befolyást gyakorolt nemcsak a főrendekre, kik a felirati javaslatot a nádor ajánlatára közmegegyezéssel még március 14-én délután vita nélkül elfogadták, hanem a bécsi udvar körökre is.

A felirati javaslat előterjesztésére a nádor vezetése alatt egy 59 alsó táblai képviselőből és 13 főrendből álló küldöttséget jelöltek ki, amely március 15-én reggel külön hajóval indult Pozsonyból Bécsbe, hogy a király előtt a nemzet kivánságait tolmácsolja.

István nádor még előző nap este kocsin sietett Bécsbe, ahova gyorsfutárral szólították sürgős tanácskozásra. A bécsi nép magatartása ugyanis, – március 14-én reggel falragaszok utján arról értesülvén, hogy a császár a várt alkotmány-átens megadása helyett Windischgrätz herceg altábornagyot polgári és katonai teljhatalommal felruházván, a forradalom véres elnyomását határozta el – percről-percre fenyegetőbb mérveket öltött s nemsokára ujból valóságos harc keletkezett a polgárság és katonaság között. Ehhez járultak még a Magyarországból jövő, sok tekintetben bizonyára túlzott, de a helyzetet mindenesetre még aggasztóbb szinben feltüntető hirek is. A teendő megvitatására nyomban összeült a legfőbb udvari tanács, melybe István nádort is sürgősen berendelték. Főleg ez utóbbi Magyarországon a nyugalom helyreállításának egyedüli eszközét a nép által kivánt engedmények megadásában látta és hatalmasan kardoskodott ezen nézetének érvényre jutása érdekében, ami az alábbi nagyjelentőségü legfelsőbb királyi kézirat tanusága szerint tényleg sikerül is.

"Kedves öcsém, Fönséges főherceg, Nádor úr! Azon alázatos felirásból, melyet Magyarországom rendei nevében Kedveltséged által kezemhez vettem, megértvén a hű magyar nemzet kivánságait, semmit sem kések atyai szivem tiszta sugallatából kijelenteni: hogy mindazon kivánságoknak teljesítésére, melyektől kedvelt Magyarországom boldogsága és alkotmányos felvirágzása már mos feltételezve van, szivesen fordítandom gondjaimat. És ez okból tudtul adom Kedveltségednek, hogy miután Kedveltséged, mint az ország rendeinek egyhangu akaratával elválasztott, s általam megerősített nádor és királyi helytartóm a törvények értelmében teljes hatalommal fel van ruházva, ezen országot a hozzákapcsolt részekkel együtt, a korona egységének és birodalommali kapcsolatnak épségben tartása mellett, az országbóli távollétem alatt, a törvény és alkotmány ösvényein kormányozni; és a hű karok és rendekenek egy a honi törvények értelmében független, felelős miniszterium alkotása iránti kivánatát elfogadni hajlandó vagyok; – Kedveltségedet egyszersmind felhatalmazván, miszerint e végre a Kedveltséged által előttem megnevezett férfiakból nekem teljesen alkalmatos egyéneket jelöljön ki; egyuttal pedig oda munkálkodjék, hogy ezeknek hatásköre iránt célszerü törvényjavaslatok, – a karok és rendek által is helyes és kedveltnek tartottt ama legszorosb kapocsnak kellő méltánylásával, mely a pragmatica sanctio által egyesült s atyai gondoskodásomra egyformán jogosított örökös tartományaim között létezik, – az országos felirásban érintett egyéb törvényjavaslatokkal együtt a karok és rendek által terveztessenek és további elhatározásom alá mielébb terjesztessenek. Adja Kedveltséged e soraim foglalatát, mely kedvelt Magyarországom mindenkor atyailag ápolt boldogsága iránti atyáskodó indulatomból származik, mint a Kedveltséged által elémbe terjesztett kivánságokra tett legfelsőbb válaszomat, az ország rendeinek tudomására.

Bécs, bőjtmáshó 17-én 1818.

Ferdinánd s. k."

E szerint a nemzet forró óhajtása, a várva-várt alkotmányos reformok átlépték a megvalósulás küszöbét s jól eshetett a nemzet minden fiának a tudat, hogy amit idegen népek csak vérontások árán csikarhattak ki, azt nekünk a törvényes rend korlátain belül, a korona és nemzet közmegegyezésével, sikerült kivivnunk. Mindenki egy szebb és boldogabb jövő kellemes érzésének reményében ringatta magát, s ki hitte volna e pillanatban, hogy a derült kék eget oly rohamosan villámcikkázó s pusztító fergeteget hozó fellegek borítsák el?!

Az örömittas magyar nép mámorában a bécsiek is osztozkodtak, érezvén, hogy a magyarok által kivivott reformok saját kivánalamaikon is hatalmasat lendítettek; eme érzelmeiknek és rokonszenvüknek a császárváros polgárai ama lelkes tüntetések által adtak kifejezést, melyekkel a körükben időző magyar küldöttség tagjait, főleg pedig a nádort és Kossuthot ismételten elhalmozták.

Bécsből visszatérve, a kormányalakítással megbizott Batthyány Lajos gróf azonnal hozzálátott a független felelős miniszterium összeállításához, melynek tagjaiként az alsó tábla március 23-iki ülésén a következő, a közpályán nagyobbára már kipróbált vezérférfiakat mutatta be: Szemere Bertalan belügy, Kossuth Lajos pénzügy, Széchényi István gróf közlekedésügy, Eötvös József báró vallás- és közoktatásügy, Klauzál Gábor földművelés, ipar és kereskedelem, Deák Ferenc igazságügy, Mészáros Lázár hadügy s végül Eszterházy Pál herceg, az Ausztriával fennálló viszonyokra nézve, illetőleg a király személye körüli és külügyminiszter. A politikai körökben ismeretlen hadügyminisztert Kossuth ajánlotta kinevezésre, "megemlékezvén, miszerint Mészáros, a Radeczky huszárok ezredese, több év óta a Kossuth által egykor szerkesztett "Pesti Hírlap" folytonos előfizetője volt, és hogy több jótékony és közhaszu honi célokra történt aláirásokban részt vett, valamint hogy ő a Magyar Tudós Társaság levelező tagja". Ez elég biztosítéknak látszott Mészárosnak hazafias érzülete és hadügyminiszterségre termettsége iránt.

Hogy különben Mészáros sem igen érzett hajlandóságot a tárca átvétele iránt, mutatja az a körülmény, hogy jó sokáig továbbra is tétovázva Olaszországban maradt s csak ismételt sürgetésre hagyta el május 17-én Veronát, hogy ugyanazon hó 29-én Pestre érkezzék. Távolléte alatt teendőit a miniszterelnök és ennek megbizásából Ottinger Ferenc cs. kir. vezérőrnagy és budai dandár-parancsnok végezte.

Az uj miniszterium nyomban hozzálátott a munkálkodáshoz s a megfeszített éjjel-nappal dolgozásnak eredménye gyanánt csakhamar 31 törvénycikket, melyekben a nemzet által követele 12 pont törvény alakjában testesült meg, mutatott be tárgyalás, illetőleg szentesítés alá terjesztés végett. Ámde Batthyány hiába terjeszté fel az egyik törvényjavaslatot a másik után jóváhagyás végett a királyhoz; szentesítve egyetlenegy sem érkezett vissza, sőt az udvar immár a minisztereket sem volt hajlandó megerősíteni állásukban. A bécsi reakcionárius udvari párt ugyanis, melynek kiválóbb tagjai Metternich, Kolowrat, Windischgrätz, Grünne, Ficquelmont stb. voltak, fáradságot nem ismerő kitartással buzgólkodott a régi rendszer visszaállításán s nem is nyugodott addig, mig a császár-király az imént adott engedményeket vissza nem vonta. Az erre vonatkozó leiratot Zsedényi Ede udvari tanácsos, nem is a király, hanem annak meghagyásából a saját maga aláirásával ellátva hozta le Pozsonyba március 28-án, melynek tartalma országszerte nagy megütközést keltett s az izgatottság hovatovább oly magas fokra hágott, hogy minden pillanatban tartani lehetett a forradalom nyilt kitörésétől. E válságos időben ismét csak István nádor volt az, aki a nemzet és uralkodóház között a félreértést ujból kiegyelítette, olyannyira, hogy ez utóbbi igéretet tőn, miszerint április 10-én a király személyesen lejövend Pozsonyba s az országgyülés berekesztése alkalmával személyesen adja majd át a szentesített reform-törvényeket. Ezt megelőzőleg a miniszterek ápr. 7-én kelt királyi kézirattal megerősítettek állásukban.

Ki volt megint boldogabb, mint a magyar nemzet, midőn április 11-én a fenti igéretek egytől-egyig beváltattak s így a közbejött kis nyári zivatar után ujból egész pompájában ragyogott a tiszta ég. Az országgyülés ünnepélyes bezárta után az immár elismert miniszterek örömtelt szivvel siettek szentesített reform-törvényeikkel jövendő működésük székhelyére, az ország fővárosába, ahol ünnepélyes és rokonszenves fogadtatásban részesültek.

Nagy, de egyuttal súlyos is volt a munka, amely az uj "független felelős" miniszteriumra várt, annál is inkább, mivel a bécsi udvari körök és a személyváltozások dacára, jobbára megint csak a régi abszolut kormány hiveiből alakult osztrák reakcionárius miniszterium, sehogy se tudtak beletörődni Magyarországnak különvlásába pénzügyi, kereskedelmi és hadügyi tekintetben az osztrák örökös tartományoktól, főkép most, amidőn Olaszország már teljesen lángokban állott s Károly Albert a piemonti hadsereg élén, már a Ticinót átlépte. Ausztria eszerint nagy küzdelmek előtt állott s nem igen ringathatta magát abban a reményben, hogy a függetlenné vált s az olaszokhoz hasonló eszméktől lelkesített Magyarország őt nehéz napjaiban támogatni fogja.

Az első nagyobb ellentétet a statusadósságok megfelelő hányada elvállalásának kérdése szülte, miből Magyarországra évente mintegy 10 milliónyi teher esett volna, ami ellen Kossuth a legerélyesebben óvást emelt, miből a két pénzügyminiszter között a kellemetlen surlódások egész láncolata keletkezett.

Hasonlóan sajnálatos összekoccanásokra adott alkalmat a magyarországi hadügyek intézésének kérdése is, amennyiben a budai, szebeni, temesvári, péterváradi és zágrábi kerületek vezénylő tábornokai vagy éppen nem, vagy csak kelletlenül tettek eleget az uj magyar hadügyminiszterium rendeleteinek s e helyett inkább továbbra is a bécsi hadügyminiszter parancsszavára hallgattak. Nagy elégületlenséget szült továbbá, hogy az osztrák hadügyminiszter a Magyarországon állomásozó idegen csapatoknak Batthyány által ismételten sürgetett kicserélését az ország határán kivül alkalmazott magyar csapatokkal különféle ürügyek alatt mindig máról-holnapra odázta el. Azonkivül sok más mindenféle tárgy került szőnyegre, mire nézve sem az egyik, sem a másik rész nem volt hajlandó engedékenységre.

A két kormány között felmerült ez ellentétes dolgok a közvélemény figyelmét sem kerülhették ki, mely az osztrák reakcionárius áramlaton felháborodva, csakhamar a magyar miniszterium ellen is fordult, ez utóbbit nyiltan gyengeséggel és erélytelenséggel vádolván; egyedül Kossuth tartotta meg továbbra is népszerüségét, aki minden felmerült vitás ügyben, az ügybuzgóság által gyakran kelleténél jobban elragadtatva, szeget-szeggel viszonzott.

Ily viszonyok között az állapot már-már tarthatatlan kezdett lenni s miután e bajok mellett a nemzetiségek izgatásai is napról-napra veszélyesebb szint és alakot kezdének ölteni, Batthyány a felmerült ellentéteket elsimitandó, május elején István nádorral Bécsbe utazott; eljárásuk eredménye a május 6. és 7-iki királyi kéziratokban tükröződik vissza, melyekből egyelőre a hadügyekre vonatkozókat az alábbiakban közöljük.

a) Fegfelsőbb kézirat Mészáros ezredeshez.

"Kedves Mészáros ezredes! Miután Ön általam magyarországi hadügyminiszterré neveztetett ki, adja át azonnal ezrede parancsnokságát az alezredesnek és siessen uj helyét elfoglalni.

Bécs, május 7-én 1848.

Ferdinán s. k."

b) Legfelsőbb kézirat a magyarországi parancsnokló tábornokokhoz:

"Kedves stb. Az utolsó magyar országgyülés által hozott és általam szentesített III. t.-c. 6. és 8. §-ánál fogva az országban levő magyar katonaság ezentul minden adandó parancsokat és rendeleteket illetékes magyar miniszteriumomtól veendi, amelyhez egyszersmind valamennyi hivatalos jelentés is intézendő.

A fentebbi törvény a katonai határőrvidékre is alkalmazandó.

Bécs, május 7-én 1848.

Ferdinánd s. k."

c) Legfelsőbb kézirat István főherceg nádorhoz.

"Kedves unokafivérem István főherceg! A másolatban ide mellékelt csatolmányból láthatja főhercegséged, minő rendeletek kiadását tartottam szükségesnek az utóbb megtartott magyar országgyülés által hozott és általam szentesített III. t.-c. 6. és 8. §-ra nézve parancsnokló tábornokaimnak, Lederer báró lovassági tábornoknak és Hrabovszky, Piret és Jellacsics báró altábornagyoknak.

Bécs, május 7-én 1848.

Ferdinand s. k."

d) Legfelsőbb kabinetirat Latour gróf hadügyminiszterhez.

"Kedves gróf Latour! Hogy hadseregem összes kormányzatában s az ez iránti rendeletekben a szükséges összefüggés egészen a legutóbbi magyar országgyülésen hozott, általam szentesített III. t.-c. 6. és 8. pontjai szerint továbbra is fenntartassék, meghagyom önnek, hogy minden rendeletekre nézve, melyek összhadseregemre vonatkoznak s melyek a fentebbi törvény értelmében a Magyarországon kivül állomásozó magyar csapatok alkalmazását tárgyalják, tegye magát előlegesen érintkezésbe magyar miniszteriumommal, illetőleg magyar hadügyminiszteremmel, miután ezentul minden ilyes rendelkezések csupán a magyar felelős hadügyminiszter utján adatnak ki a magyar vezénylő tábornokoknak, amennyiben ezek a magyar katonai ügyek intézésére nézve úgyis kizárólag a magyar miniszterium alatt állnak.

Hogy azonban más részről a fenti cél eléressék és az itteni hadügyminiszterium is tudomást szerezzen azon rendeletekről, melyeket a magyar miniszterium a magyar katonaság igazgatására nézve saját hatáskörén belül kibocsátá, ezennel felszólítom unokafivéremet, a főherceg nádort, hasson oda, hogy amennyiben ezen rendeletek közvetve összmonarchiám hadseregét is érintik, ezekre nézve itteni hadügyminiszteremmel érintkezésbe tegye magát, kevésbbé fontos rendeleteket pedig utólagosan közöljön vele.

Az itt adott utasítások a katonai határőrvidékre is alkalmazandók a bán tulajdonosi jogainak épségben tartása mellett. Ezekhez képest tegye meg tüstént a további intézkedéseket és tegye magát érintkezésbe Bécsben lakó magyar miniszteremmel, Eszterházy herceggel.

Bécs, május 7-én 1848.

Ferdinand s. k."

E királyi kéziratok által a magyar hadügyminiszter állása az osztrák hadügyminiszterrel, illetőleg a magyarországi csapatparancsnokságokkal szemben minden félreértést kizáró módon szabályoztatott; sajnos azonban, hogy a bécsi körök ellenirányu munkálkodása folytán a fenti rendeletek csakhamar irott malaszttá váltak.