Miután ebben az egyébként döntő jelentőségű hadjáratban magyar csapatok nem vettek részt, annak eredményeivel csak vázlatosan foglalkozunk.

A szövetségesek részén Belgiumban Wellington angol-németalföldi és Blücher porosz serege vonult fel. Előbbi két hadtestből és a 3 gyalog- és 1 lovashadosztályba beosztott tartalékból állott; még pedig az I. hadtest az Orániai herceg alatt, 30.000 ember; a II. hadtest Hill alatt szintén 30.000 ember, továbbá a tartalék a Picton-, Cole- és a Braunschweigi herceg gyalog- és az Urbridge lovashadosztály, együttvéve 40.000 fő. Az egész erő: 100.000 ember, közte 15.000 lovas és 220 löveg. Blücher hadserege következőleg tagozódott: I. hadtest, Ziethen 31.000 fő, II. hadtest Pirc, 32.000, III. hadtest, Thielemann, 25.000, IV. hadtest, Bülow, 32.000 ember. Az egész erő 120.000 ember, közte 12.000 lovas és 300 löveg. – Wellington hadserege jobbszárnyával Gent és Ath, balszárnyával Brüssel és Mons között, a tartalékkal Brüsselnél állott. Blücher I. hadteste Charleroinál, a II. Namurnél, a III. Cineynél laktáborozott, a IV. hadtest tartalék-viszonyban Lüttichnél állott.

Napoleon északi hadserege a császár személyes vezetése alatt, ki mellett a vezérkari főnöki teendőket az elpártolt Berthier helyett Soult végezte, következőleg tagozódott: a gárda Mortier alatt, 20.000 ember, Compigne-nél; I. hadtest, d'Erlon 20.000 ember, Valencienne-nél; II. Reille, 25.000, Avesnes-nél; III. Vandamme, 18.000, Rocroi-nál; IV. Gérard, 16.000, Metznél; VI. Lobau, 11.000, Laon-nál. A lovasság Grouchy alatt a kövekező hadosztályokból állott; 1. Pajol, 2500; 2. Excelmans, 2600; 3. Kellermann, 2600, 4. Milhaud, 2500 lovas. A sereg összes létszáma: 122.200 ember, közte 28.000 lovas és 300 löveg. Ezzel szemben a szövetségesek két hadserege 220.000 embert, közte 27.000 lovast és 550 löveget számlált.

Napoleon serege összpontosítását a határok szoros elzárása mellett június 9.-én kezdte meg; június 12.-én az már Philippeville és Maubeuge között állott, június 14.-én pedig még jobban összevonta, szándékában lévén a két ellenséges sereget azok érintkezési pontján áttörni s azután egyike a másik után tönkretenni. Ehhez képest a francia sereg június 15.-én három oszlopban átkelt a Sambre folyón s a Charleoi mellett álló Ziethen-porosz hadtestet meglepően megtámadva, azt Fleurus mögé vetette vissza. Ellen a Ney által vezetett baloszlop az angol előcsapatokat visszanyomta ugyan, ellenben kitűzött célját, Quatrebras-t csapatokat visszanyomta ugyan, ellenben kitűzött célját, Quatrebras-t már nem érhette el, mivel azt a németalföldi Weimar-dandár szívósan védte. Napoleon jobbszárny-oszlopa, a IV. hadtest, szintén elmaradt.

A támadás által közvetlenül fenyegetett Blücher csak június 14.-én kapott hírt a franciák előnyomulásáról s így csak e napon intézkedett seregének Sombreffe tájékán leendő összpontosítása iránt, de ezt a parancsot a IV. hadtest tévedésből nem kapta meg s így az továbbra is Lüttichnél maradt. Wellington még később értesült a franciák támadásáról s így az összpontosítást Nivelles körül csak 15.-én délben rendelte el. Ilyenformán Blücher június 16.-án a délelőtt folyamán csak mintegy 90.000 embert számláló 3 hadtestet összpontosított Lignynél, míg Wellington Quatrebras-nál június 16.-án délig mindössze erejének felét, vagyis 50.000 embert egyesíthetett.

A mondott napon, június 16.-án, Napoleon Brüssel felé folytatta támadólagos előretörését. Neynek pedig Qutrebras elfoglalására adott parancsot. Ebből a Ligny és Quatrebras melletti kettős csata származott. Napoleon 16.-án 3 hadtesttel, a gárdával és a lovas-tartalékkal Blüchert Lignynél megtámadván, azt szívós küzdelem után visszaverte, anélkül azonban, hogy a csata befejezése után azonnal üldözhette volna. Ellenben Ney, aki az I. és II. hadtesttel és a Kellermann-lovashadosztállyal Quatrebras ellen nyomult, sehogysem tudott az ott álló angolokkal boldogulni. Ennek oka a következőkben leli magyarázatát: Ney a II. hadtesttel és a Kellermann-lovashadosztállyal a délelőtt folyamán eljutott ugyan Quatrebras-ig, de ott d. u. 3 óra tájban alig tarthatta magát a folyton újonnan beérkező friss erőket harcbadobó angolok ellen. E válságos pillanatban közeledett d'Erlon az I. hadtesttel a harctér felé. Csakhogy ezzel a következő furcsa eset történt. Napoleon eredeti szándéka az volt, hogy Blücher jobbszárnyát kelet felé visszavetve, azt az angoloktól eltávolítsa. Később a császár arra a meggyőződésre jutott, hogy Blücher nem egészen egyesített seregét esetleg teljesen meg is semmisíthetnék így támadó tervét akként módosította, hogy a porosz felállítás jobbszárnyát a Quatrebras felől odavonandó Ney az I. és II. hadtesttel támadja meg mialatt ő, a császár, a tartalékot az ellenséges állás áttörésére Ligny irányában hozza működésbe. Napoleon az erre vonatkozó parancsot d. u. 2 órakor küldt el s amikor a poroszok ellenállása már gyengülni kezdett, azt azzal a hozzáadással újította meg, hogy abban az esetben, ha Quatrebrastól Ney egész ereje elvonható nem volna, legalább az I. hadtestet küldje Sombreffe irányában a poroszok jobboldalába.

D. u. 5 órakor az I. hadtest éle valóban megjelent St. Amand tájékán, hanem aztán hamarosan megint eltűnt. Napoleon nem tudta mire vélni a dolgot; egyideig habozott, hanem aztán este 7 órakor végrehajtotta a döntő támadást, amely teljes sikerrel járt. Blücher hadtestei este 8 órakor az egész vonalon megkezdték a visszavonulást. A heves küzdelem alatt a poroszok 11.000, a franciák 8000 embert vesztettek. De a főcélt, amelyre Napoleon törekedett, hogy t. i. Blücher seregét megsemmisítse, nem tudta elérni; ez csak az I. hadtest oldaltámadása esetén sikerült volna. Hogy ez miért nem következett be, annak az volt az oka, hogy amikor d'Erlon hadtestével St. Amand-hoz ért, Ney-től azt a parancsot vette, hogy haladéktalanul Quatrebras-hoz siessen, mert különben a II. hadtest vereséget szenved. Ennek folytán d'Erlon a veszedelmet Quatrebras-nál nagyobbnak tartván mint Lignynél, az előbb említett helység felé fordult, de már oda későn érkezett. Így történt, hogy a d'Erlon-hadtest ide-oda menetelése folytán Napoleon győzelme tökéletlen maradt, Ney pedig kénytelen volt Quatrebrast feladni.

Június 17.-én Napoleon Grouchy tábornagyot a III. és IV. hadtesttel, továbbá a Pajol- és Excelmans-lovashadosztályokkal, összesen 30.000 emberrel Blücher üldözésére, akit Lüttich felé vélt visszavonulóban, Grembloux-n át rendelte előre, holott a porosz hadvezér Ligny mellől Wavre-ra vonult, ahová IV. hadtestét is magához rendelte.

Ezek után Napoleon főerejével Quatrebras felé vett irányt, ahonnan az angolok időközben önként és harc nélkül elvonultak és Mont St. Jean-nál foglaltak állást, ahol Wellington seregeinek mintegy 70.000 embert kitevő legnagyobb részét egyesítette. Napoleon Belle-Alliance-ig követte.

Június 18.-án korán délután megkezdte a támadást mintegy 67.000 emberrel az angolok ellen, miből a waterlooi csata fejlődött ki, melyben Napoleon Blücher közbelépése folytán vereséget szenvedett. Este 7 óra után a francia hadak megkezdték a visszavonulást, mely csakhamar rendetlen futássá változott át, miután a csata befejezése után Blücher Charleroi, Wellington pedig Nivelles felé a leghevesebb üldözést rendelte el.

Az enapi csatában az angolok 15.000, a poroszok 7000, tehát együtt véve 22.000 embert vesztettek. A francia seregek közel 25.000 embert, tehát erejének egyharmadát vesztette el.

„Míg a waterlooi csatában – írja Rónai Horváth[1] – egy császárság, s talán egész Európa sorsa eldőlt, Grouchy külön küzdelmet folytatott Thielemann hadteste ellen, kit a Wavre melletti csatában június 18.-án és 19.-én vissza is vetett. Mint 16.-án Ney, úgy most Grouchy magasabbra tartotta az ő egyéni dicsőségét, mint az összegész javát. Bár tábornokai őt a fősereghez való csatlakozásra unszolták, ő előbb Thielemann-nal akart végezni. Ekközben pedig a fősereg megveretett s Napoleon megbukott.” – A császár június 21.-én Párisba érve, a következő napon leköszönt fia javára.

A Wavre-nél győztes Grouchy a waterlooi csata szerencsétlen kimenetelének hírére még június 19.-én megkezdte a visszavonulást Namur, majd onnan tovább Rethel-en át, ahol a fősereg romjai is hozzácsatlakoztak, Soissons felé. Június 26.-án ideérve, mintegy 60.000 emberével az Aisne mögött ellenállást szándékozott kifejteni, mde Wellington és Blücher az Aisne-vonalat megkerülve, egyenesen Párisnak tartottak és június 30.-án már a francia főváros előtt állottak, ahova Grouchy is visszavonulni kényszerült.

Párisban Davoust és Massena parancsnoksága alatt közel 80.000 főnyi nemzetőrség állott, de szívós ellenállásról szó sem lehetett, annál kevésbbé, mivel Blücher és Wellington július 1.-én a várost majdnem egészen körülzárták. A július 3.-án a felek között létrejött egyesség folytán a szövetségesek az említett hónap 7.-én másodszor is bevonultak Párisba s ezzel a hadjárat véget ért. XVIII. Lajos a Loire mögött álló francia sereget augusztus 1.-én feloszlatta, a határon volt seregrészek pedig a közeli erdőkben vonultak, de nemsokára kénytelenek voltak magukat megadni.

[1] Az újabbkori hadviselés történelme, 322.