| « a) Schwarzenberg és Blücher előnyomulása Aube folyóig. | KEZDŐLAP | c) Napoleon második támadó lökeme Blücher ellen. » |
A La Rothière melletti csata 1814 február 1.-én.
Napoleon január 25.-én Chalons sur Marne-ba érkezve, ott átvette a Ney, Victor és Marmont alatt már az említett folyóhoz ért 42.000 ember fölött a parancsnokságot; Mortier ekkor Troyes-nél álltot. Hogy a Páris felé törekvő szövetségesek jobboldalába hasson s azokat további előnyomulásukban feltartóztassa, már január 26.-án 40.000 emberrel Vitry-nél terem s másnap St. Diziert éri el, ahol megtudja, hogy Blücher már 26.-án reggel elvonult onnan Brienne felé. Erre haladéktalanul utána iramodik és Blüchert 29.-én Brienne-nél meglepően megtámadván, azt Trannes-ra szorította vissza, ahol a porosz hadvezér a fősereghez csatlakozott. – Napoleon ide is követte Blüchert, de miután látta, hogy most már a szövetséges fősereg is vele szemben áll, nem támad, hanem ő akarja bevárni az ellenség támadását. Miután ez január 31.-én be nem következik, február 1.-én megkezdi az elvonulást a Mortier-vel való egyesülés céljából a veszélyeztetett Troyes felé. Ámde utóbbemlített napon délben a szövetségesek mégis megkezdik a támadást s így Napoleon ahelyett, hogy elvonulását, melyet eddig csak Ney kezdett volt meg az új gárdával, folytatta volna, felveszi a harcot a sokkalta erősebb ellenséggel.[1] Schwarzenberg ugyanis Blücher briennei vereségéről tudomást szerezve, január 30. és 31.-én seregének zömét Blücher támogatása céljából Bar sur aube-nál összpontosította, a Neufchateau-n át előnyomuló Wredet pedig utasította, hogy február 1.-én csatlakozást keressen a fősereghez Berinne felé, minek következtében az említett napon a szövetségesek a támadást 130.000 emberrel hajthatták vége. Az ekként megtett előintézkedések után Schwarzenberg a támadás végrehajtását „nagylelkűen” Blüchernek engedte át.[2]
A támadás február elsején nagy hófúvás miatt mely a kézi lőfegyverek használatát majdnem lehetetlenné tette és mivel Blüchernek az uralkodók megjelenését is meg kellett várnia, csak déltájban indult meg. A franciák sokáig derekasan tartották magukat az óriási túlerővel szemben, de amikor d. u. 4 órakor Wrede hadtesttével szintén a helyszínére érkezett és Napoleon balszárnyát benyomta, utóbbi, tartalékok hiányában kénytelen volt a visszavonulást elrendelni, melyet a szövetségesek, bár nagyszámú lovasság állott rendelkezésükre, alig háborgattak. Utóbbiak e napon mintegy 5000 embert vesztettek, Napoleon pedig 3600 főt, 1000 foglyot és 73 ágyút.
A csata után Napoleon Brienne-be ment, innen pedig február 2.-án Troyes-be, hogy Mortier-vel egyesülve, Páris fedezése céljából az ellenséges fősereg előtt az odavezető utat elzárja.
A magyar csapatok közül La Rothière megvételénél különösen a 37. és a 60. gyalog-, a székely határőr- és a 2. huszárezred, a Brienne felé való üldözésnél pedig a 2. huszárezred, a székelyezred 1. zászlóalja, továbbá a 33., 48. és 60. gyalogezredek tűntek ki.[3]
[1] 40.000 francia a szövetségeseknek több mint 120.000 embere ellen.
[2] Erre nézve Veltzé–Hoen id. m. 37–38. oldalán az alábbi érdekes megállapításokat olvassuk: „Schwarzenberg stellte sich bei diesen Dispositionen auf den Standpunkt des Armeeoberkommandanten (nincs kizárva, hogy azért, mivel nem nagyon égett a vágytól, hogy ő kerüljön szemtől szembe Napoleonnal), welche Funktion bei den merkwürdigen Befehlsverhältnissen sonst wenig zum Ausdrucke kam. Blücher wurde dadurch die Ehre zuteil, als Armeekommandant im ersten grossen Kampf auf französischem Boden, der Schlacht bei La Rothière, neue Lorbeeren pflücken zu dürfen, trotzdem ausser der leichten Kavallerie-Brigade kein preussischer Truppenkörper am Ringen teilnahm. Er war indessen von der Aussicht, sich mit Napoleon messen zu müssen, wenig erbaut (tehát ő is!), ungeachtet dessen, dass die Überzahl an Streitern, die angebahnte Umklammerung und die Gunst des Terrains gegenüber der in der Tiefe stehenden Franzosen den Erfolg verbürgten, den ihm Schwarzenberg eben wegen der bei Erfolg verbürgten, den ihm Schwarzenberg eben wegen der bei Brienne erlittenen Schlappe zukommen lassen wollte. Er machte den Zustand der Wege geltend, der den Truppenbewegungen insbesondere der Fortbringung der Artillerie, grosse Schwierigkeiten entgegenstellte, und wäre ohen Schwarzenbergs Zureden sehr geneigt gewesen, den Kampf hinauszuschieben. So wirkte Napoleons Persönlichkeit selbst auf den in Blücher geradezu personifizierten Offensivdrang!”
[3] Veltzé–Hoen id. m. 41., 42., 44., 45. és 47.
| « a) Schwarzenberg és Blücher előnyomulása Aube folyóig. | KEZDŐLAP | c) Napoleon második támadó lökeme Blücher ellen. » |