| « 8. Napoleon előnyomulása a Njementől Vilnáig. | KEZDŐLAP | 10. Napoleon folytatja előnyomulását Moszkva felé. » |
A szmolenszki hadműveletek.
Ekkorára azonban már az oroszok is tudomást nyertek Napoleon mozdulatairól és Barclay, még mielőtt a franciákkal összeütközésre került volna a dolog, tervszerűen Drissza felé vonult vissza, ellenben Bagration, aki a szándékolt támadás végrehajtására még csak nem is gondolhatott, parancsot kapott, hogy az 1. hadsereggel való mielőbbi egyesülés céljából Minszkre vonuljon vissza. Bagration az elrendelt egyesülés érdekében ismételten megkísérelte az észak felé való letérést, de e szándékát a franciák következetesen meghiusították. Napoleon ugyanis Vilna elérése után azonnal intézkedett, hogy a két orosz csoportot különvált állapotukban megtartsa, hogy azután őket egyenként megverhesse. Ecélból Jenő alkirályt Vilna felé magához vonta, Murat tábornagyot a II., III. és V. hadtesttel és az 1. és 2. lovas hadtesttel Barclay ellen Drissza felé küldte, Bagration üldözését pedig Jeromos alkirálynak hagyta meg, akinek, támogatására Davoust tábornagyot 3 hadosztállyal szintén Minszk felé indítja útnak. A VII. hadtestet Napoleon Schwarzenbergnek utalta át, míg a gárdát és a IV. és VI. hadtestet egyelőre Vilnánál tartalék gyanánt tartotta vissza.
Bagration július elején Jeromos alkirály támadása elől Volkoviskból Novogrudokon át észak felé tért ki, hanem arra a hírre, hogy Davoust Visznievben van, Njezviezen át Bobruiszkba vonult. Innen Bagration július közepén Mohileven át Barclayhoz akart csatlakozni, azonban Davoust Mohilevben megelőzte őt és július 23.-án Saltanovkanál seregét megtámadván, azt visszaverte, mire Bagration Str. Bychov–Mstislav-on át folytatta visszavonulását és így csak augusztus 2.-án csatlakozhatott Szmolenszknél Barclayhez.
Utóbbit időközben Murat Drisszáig követte, a Vilnánál álló tartalékcsoportot pedig Napoleon Gljubokoje–Beszenkoviczin át Barclay baloldalába irányította. Utóbbi azonban csak július 9-étől 13-ikáig maradt Drisszában, mert a fővezérlet csakhamar belátta, hogy a drisszai megerődített állás aligha lesz képes a francia támadásnak ellenállni és miután azonkívül a fővezérlet arról is tudomást nyert, hogy Bagration Bobruiszkra volt kénytelen kitérni, július 12.-én arra az elhatározásra jutott, hogy Barclay az 1. hadsereggel a Düna jobbpartján Vitebszkre vonuljon, hogy Mohileven át talán Bagration is csatlakozhatik, ahol aztán a csata elfogadható lesz. Ezen elhatározás folytán a pétervári út illetve irány teljesen szabaddá vált, amennyiben immár Barclay serege is a moszkvai útra tért le.
Ehhez képest Barclay Wittgensteint a Pétervárra vezető útvonal fedezése céljából az I. hadtesttel Plocknál visszhagyva, július 23.-án Vitebszkre ért. Hogy a Bagrationnal való egyesülést megkönnyítse, Barclay július 25.-én csapatjainak egy részét délnyugati felé tolta előre, de már a következő napon, és még inkább 27.-én Osztrovnonál mindíg több és erősebb francia csoportokkal összeütközésre került a dolog. Napoleon most már azt hitte, hogy a várva-várt döntő összeütközés végre be fog következni, mire nézve meg is tette intézkedéseit, ámde Barclay megtudván, hogy Bagration július 23.-én Davoust által Mohilevnál illetve Saltanovkanál megtámadtatván, visszaveretett s hogy ennek folytán az Orsza-n át vezető út az ellenség által el lévén zárva, Vitebszknél a csatlakozás meg nem történhetik, miért is Barclay július 28.-án maga is sietve elvonult Vitebszk alól és augusztus 2.-án végre a két orosz sereg Szmolenszknél egyesült.
Ebben az időpontban már úgy a francia, mint az orosz seregek erősen ki voltak merülve. A rossz utak, a folyton fokozódó élelmezési nehézségek a franciák hadműveleteit meglassították és a csapatok létszámát alaposan megapasztották; egyes hadtestek állománya egyharmaddal alábbszállt. Ezért Napoleon seregét július végén pihentetés céljából Vitebszknél, a hadtesteket a Veliz–Ložna–Orsza–Mohilev által jelölt vonalba előretolván, laktáborokba helyezte el, Polocknál Wittgensteinnal szemben a II. és VI. hadtestet hagyván vissza.[1]
Hasonlót cselekedtek az oroszok is Szmolenszk körül. Csakhogy az orosz főhadiszálláson,[2] mivel az egyesült 1. és 2. hadsereg állománya a beérkezett erősbítésekkel együtt ismét közel 120.000 főre emelkedett, a döntő csatát óhajtó párt csakhamar felülkerekedett, aminek az lett a következménye, hogy Barclay augusztus 8.-án nagyon is kiterjedt francia arcvonal áttörése céljából támadást kezdett Inkovo felé. Ámde erről a minden erély nélkül végrehajtott lökemről Napoleon hamarosan tudomást szerzett és nyomban megtette az intézkedéseket az ellentámadásra. Ehhez képest seregét augusztus 13-ikáig Ljadynál összepontosítván, másnap megkezdte előnyomulását Szmolenszk felé. Erre Barclay csakhamar visszavonult a szmolenszki állásba.
De ekkor Napoleon fellármázott seregével Orsza és Ljady között a Dnjeperen átkelvén, az oroszokat kisebb összecsapások után augusztus 18.-án Szmolenszknél megtámadta, remélve, hogy az ott egyesült 1. és 2. sereget megverve, sikerülni fog azokat a moszkvai nagy útról észak felé elszorítani. – Azonban döntő csatára itt sem került a dolog, mert Barclay az orosz sereg egy részét Bagration vezetése alatt már augusztus 17.-én Dorogobusra küldte vissza, jeléül annak, hogy ő mint névleges főparancsnok már ekkor az általános visszavonulást határozta volt el, amelyet a nem valami nagy eréllyel vezetett csata után következő éjjel a Dnjeper jobbpartján végre is hajtott.
Augusztus 19.-én Napoleon a híd helyreállítása után szintén a Dnjeper jobbpartjára ment át, ámde az a szándéka, hogy az oroszokat Moszkvától elvágja, époly kevéssé sikerült, mint Drisszánál és Vitebszknél.
Barclay 120.000 főnyi erejével az augusztus 19.-én Valutina góranál vívott utóvéd-ütközet után feltartóztatás és nagyobb nehézségek nélkül folytatta visszavonulását Moszkva felé, nyomon követve Napoleon által, akinek Szmolenszknél mintegy 150.000 ember állott rendelkezésére.
[1] A laktáborokba szállt franciák helyzetét a XX/33. számú melléklet mutatja.
[2] Az orosz sereg tulajdonképpeni főparancsnoka még mindig Sándor cár volt, bár ő már Drisszából Pétervárra utazott el. A cár elutazása után mindkét nyugati hadsereg fölött, bár Bagration herceg rangban idősebb volt, mégis Barclay hadügyminiszter töltötte be, illetve gyakorolta, ha nem is formailag, de érdemileg a főparancsnoki tisztséget.
| « 8. Napoleon előnyomulása a Njementől Vilnáig. | KEZDŐLAP | 10. Napoleon folytatja előnyomulását Moszkva felé. » |