A franciák állapota.

A Novi melletti csata után az osztrákok és oroszok közötti viszály, melynek magvát a bécsi haditanács illetve Thugut intézkedései, a szövetséges államok kölcsönös féltékenysége, nemkülönben Szuvarov erőszakos természete hintették el, teljes erővel tört ki. Nagyban hozzájárult ehhez, hogy Ausztria most már, miután az orosz sereget Felső-Olaszország visszahódítására fölhasználta, minden áron az volt, hogy Szuvarov orosz hadai Sveicba küldessenek s így az elfoglalt olasz területek kizárólag osztrák csapatok által maradjanak megszállva. Szuvarov emiatt, továbbá a bécsi haditanács folytonos beavatkozásai és Károly főherceg tétlensége miatt állandóan panaszkodott, szemére hányván a bécsi kormánynak, hogy az orosz sereget nem a koalició által kijelölt főcél, hanem Auszria magánérdekeinek megvalósítására használja fel. Hosszas vitatkozások után a szövetséges kormányok a következőkben egyeztek meg s egyúttal az erők új csoportosítását határozták el. Ezek szerint ezentúl az olasz hadiszínhelyen Melas alatt, valamint a német hadiszínhelyen Károly főherceg alatt csak osztrák csapatoknak kellett maradniok; Szuvarov az orosz csapatokkal Sveicba megy s aztán onnan a Franche-Comtén át vonul be Franciaországba. Károly főhercegnek egyúttal meghagyatott, hogy a Közép-Rajnán eszközlendő diverzió által megkönnyítse a Yorki herceg feladatát, akinek egy oroszokból és angolokból alakítandó hadtesttel Hollandiában partraszállva, Brune tábornagyot kellett onnan kiűznie. Nem szenvedett kétséget, hogy Ausztria titkos célja emellett kétségtelenül Németalföld visszahódítása volt. Végül abban történt megegyezés, hogy az angol és orosz hajóhad Nápolyt segíti meg.

A franciák részén a dolgok igen rosszul állottak. Az olaszországi sereg a Novi melletti vereség után oly szánalmas állapotba jutott, hogy vele támadó hadműveletek végrehajtására gondolni se lehetett. A sveici sereg szintén mindenben szükséget szenvedett. Mindennek ellenére a direktírium Massenát folyton támadásra unszolta. Massena azonban egyelőre csak védelemre szorítkozhatott és csak augusztus közepén, amikor Jourdan seregének zöme hozzá érkezett, mehetett át támadásba.[1]

[1] Rónai Horváth id. m. 172. – Horsetzky id. m. 59: „Reibungen zwischen den Oesterreichern und Russen, zum grossen Theile die Folge des eigenartigen Charakters Suwarow's und noch mehr des Kaisers (Zaren) Paul, aber auch des kleinlichen Eigennutzes Englands, führen zu einer Neugruppierung der Kräfte der Coalition.”