XX/18. számú melléklet.

Az ostrachi ütközet után Jourdan mintegy 38.000 főnyi seregével Singen és Tuttlingen között Stockach környékére érve, ott március 24.-én a következő csoportosítást vette fel: A Ferino-hadosztály a sveici Rubi-dandárral, összesen 12 zászlóalj és 8 lovas század, Singen-nél és Hohentwiel-nél, a Soult, Souham- és Vandamme-gyalog és a d'Hautpoult-lovashadosztályból álló főerővel, 24 zászlóalj, 48 lovas század, Jourdan személyes vezetése alatt Engennél s végül a St. Cyr-hadosztállyal, 10 zászlóaljjal és 24 lovas század, Tuttlongennél állott fel. Massena-ra való tekintettel Jourdan visszavonulásának folytatására nem gondolhatott, hanem ellenkezőleg újból támadólag szándékozott fellépni[1] s ehhez képest március 25.-én a Steusslingen–Stockach által jelölt vonalat, majd Pfullendorfot akarta elérni. Ehhez Ferinonak 12.000 emberrel Steusslingenen át Wahlwies felé, Souhamnak 6000 emberrel Engenből Ach–Eigeldingenen át Stockach felé, a 20.000 főt számláló Soult, d'Hautpoult-, St. Cyr- és Vandamme-hadosztályoknak pedig Jourdan személyes vezetése alatt Liptingen felé kellett előnyomulniok.

A mintegy 70.000 ember fölött rendelkező osztrákok helyzete március 24.-én este a következő volt: Staader altábornagy parancsnoksága alatt 13 zászlóalj és 24 lovas század Wahlwies és Nenzingen mögött, 9 zászlóalj és 12 lovas század pedig Stockach és a Nellen Berg között; Staader altábornagytól jobbra, Károly főherceg személyes vezetése alatt, 21 zászlóalj és 31 lovas század Mahlspürennél állott. Elővédek előre voltak tolva: a balszárny részéről 2 zászlóalj és 12 lovas század Schwarzenberg herceg tábornok alatt Steusslingenbe, a középhad részéről 6 zászlóalj és 16 lovas század Nauendorf altábornagy alatt Ach és Eigeldingen között, a jobbszárny részéről 3 zászlóalj és 6 lovas század Meerweldt tábornok alatt Liptingenbe. Miután a főherceg Jourdan további szándékát nem ismerte, a Sveicba való további előnyomulása előtt a francia hadmozdulatok irányának kémszemle útján való megállapítását határozta el.[2] Ehhez Meerweldtnek 11–12.000 emberrel Emmingen felé kellett előnyomulnia, míg a főherceg maga 14–15.000 emberrel Eigeldingenen át Engen felé szándékozott előnyomulni s végül Schwarzenbergnek Steusslingennél állva kellett maradnia.

A fenti kölcsönös intézkedésekből március 25.-én találkozóharc jellegű nagyszabású összeütközés keletkezett, melyben eleinte a franciák részén Jourdan egész ereje mintegy 38.000 főnyi létszámmal, Károly főherceg részéről ellenben legfeljebb közel 30.000 főnyi erő vett részt.

Károly főherceg március 25.-én reggel a Nauendorf vezette elővédet 9 zászlóaljra és 28 lovas századra erősítette meg és azt saját maga akarta Achon át kémszemlére előrevezetni. Meerweldt tábornoknak egyidejűleg megparancsolta, hogy 11 zászlóaljra és 14 lovas századra felemelt elővédével Emmingen felé nyomuljon előre.

Meerweldt tábornok előnyomulása közben korán reggel Jourdan oszlopára bukkanván, Liptingen előtt harchoz kellett fejlődnie. Erre Jourdan, Soult és d'Hautpoult által Meerweldtet arcban, Vandamme által pedig oldalban támadtatta meg és azt heves küzdelem után Liptingenen át a Neuhasuentől délre fekvő, Der graue Wald nevű erdőbe dobta vissza, ahol Meerweldt ismételten meg-megállva és állást foglalva, csak nagy nehezen tarthatta magát.

Jourdan, abban a hiszemben, hogy Károly főherceg egész erejét nyomta vissza és hogy a csatát már is megnyerte, St. Cyrt és Vandamme-ot hadosztályaikkal nagy kerülővel Schwandorfon át Mösskirchre és Pfullendorfra rendelte előre, hogy az osztrákoknak oda felé való visszavonulási vonalát elvágják, míg a Grauer Waldba visszavonult Meerweldt üldözésére csak a Soult-hadosztályt rendelte ki, a d'Hautpoult-lovashadosztályt pedig végső tartalék gyanánt Liptingennél tartotta vissza.

Közben Steusslingennél is lángra lobbant a harc. Itt Ferino a reggelre szintén megerősített Schwarzenberg tábornokot változatos küzdelmek után Orsingenre vetette vissza, majd e helységnek birtokba ejtése után a délután folyamán harcolva a Wahlwies–Nenzingen által jelölt vonalig nyomult előre.

Az Engen felé vezető úton a főherceg Nauendorf csapatjaival már hajnalhasadtakor Achot érte el, de Souham által megtámadtatván, egy zászlóalj bekerített és foglyul esett. Eközben vette a hírt Károly főherceg, hogy a már visszavetett Meerweldt-csoport felét Tuttlingen és Emmendingen felől erős ellenséges oszlopok közelednek. Az ellenség szándékát rögtön felismervén, hogy t.i. az főerejével jobbszárnyát és oldalát igyekszik túlerővel megtámadni, a parancsnokságot Eigeldingennél Nauendorf altábornagynak átadván, ennek és Staader altábornagynak meghagyta, hogy a wahlwies-nellenbergi főállásba vonuljanak vissza, de ott újból szívós ellenállást fejtsenek ki.

Nauendorf altábornagy terepszakaszról terepszakaszra lassan Raithaslachig húzódott vissza és a Nellen Bergen, valamint a Wahlwiestől keletre fekvő magaslatokon álló osztrák csapatokkal együtt a Ferino és Souham csapatjai által az est beálltáig ismételten végrehajtott támadásokat sikeresen utasította vissza.[3]

A Grauer Waldban küzdő Meerweldt támogatására Wallis táborszernagy 10 zászlóaljat vezetett Mahlspürenből előre, s azok közül 8 gránátos zászlóaljjal arcban állott szembe az előnyomuló Soulttal, 2 zászlóaljat pedig annak baloldalába irányított. Bár e csapatok Meerweldt csapatjaival karöltve a franciák üldözését egyidőre megállították, mindazonáltal ennek az osztrák csoportnak az ellenállási képessége már majdnem a végét járta, amikor a főherceg itt személyesen megjelent és a csapatokat a már újabban is előrendelt erősbítések beérkeztéig kitartásra ösztönözte. Ezek az erősbítések 6 gránátos zászlóaljból és 12 vértes századból állottak, melyeket a főherceg Stockachból a Grauer Waldba való előnyomulásra utasított. A még fennmaradó 12 vértes századot a főherceg tartalék gyanánt Stockach mögé állította fel, 6 könnyű lovasszázadot pedig felderítés céljából Mösskirch–Pfullendorf felé rendelt ki.

Az egyesült 14 osztrák gránátos zászlóalj támadása Soult csoportját a Grauer Waldból a Liptingennél állást foglalt d'Hautpoult-lovashadosztályra szorította vissza. A fentemlített 12 osztrák vértes század most a gránátosok mögött az erdőből kibontakozván, a francia tartalék lovasságra vetette vissza. Ezzel a franciák csatavonala át volt törve és Jourdan több tartalék hiányában már nem volt képes e helyütt kedvező fordulatot előidézni. St. Cyrt felszólította ugyan, hogy csapatjainak egy részét sürgősen visszarendelje, de azok már nem érkeztek be idejekorán s így Jourdan a maga csoportjával megkezdte a visszavonulást.

Ezalatt Vandamme és St. Cyr Schwandorfnál és Millingennél jelentek meg. Vandamme-ot a fentebb említett osztrák lovasság jelentékeny veszteségek mellett a Krumbachra való visszavonulásra kényszerítette, St. Cyr pedig a Jourdan veresége folytán reá nézve felette veszélyes helyzetből a Sigmaringenen át a Duna balpartjára gyorsan végrehajtott visszavonulás által vonta ki magát.[4]

Ferino még a következő nap reggelén is ismételten megtámadta az osztrákok wahlwiesi állásait, de eredménytelenül, mire aztán Singenbe vonult el. Ugyanekkor Souham Villingenbe húzódott vissza. Soult és d'Hautpoult Liptingent csak március 26.-én este hagyták oda és Tuttlingenen át szintén Villingenbe vonultak el.

A veszteségek mindkét oldalon körülbelül egyformák voltak és mintegy 4000 emberre rúgtak.

Az osztrákok, akiknek 40 lovasszázada a csata folyamán még csak bele sem avatkozott a harcba, a franciákat csak március 27.-én reggeltől kezdve üldözték, de ekkor sem valami nagy lendülettel, minek folytán a francia csapatok hamarosan összeszedhették magukat.

[1] Woerl id. m. 86: „Die Pflicht, sich von Massena nicht zu entfernen, und Stockach, wo die Strassen der Schweiz und Schwabens sich kreuzen, zu besetzen, veranlasste Jourdan, die Offensive wieder zu ergerifen.”

[2] Woerl id. m. 86: Erzherzog Karl, mit den Absichten Jourdans unbekannt, gedachte, ehe er sich in die Schweiz wandte, die Bewegungen desselben zu recognosciren.”

[3] Ezzel szemben Woerl id. m. 82. oldalán ezt olvassuk: „Nauendorf und Schwarzenberg hatten die Colonnen des mittleren und linken Flügels der österreichischen Armee langsam und in bester Ordnung zurückgeführt, ohen vom Feind, der sich über Eigeldingen nicht hinauswagte, viel belästigt worden zu sein.”

[4] A helyneveket lásd a XX/17. számú mellékleten.