Mercadin a rajnai osztrák segélycsapatok élhadosztályával március 15.-én Ober-Drauburgba érve, itt megtudta a Longarenonál előtte való napon történteket. Ez arra bírta Mercadint, miszerint a rajnai csapatok végdandára parancsnokának, Dietrich tábornoknak meghagyja, hogy 4 zászlóaljával Niederndorf és Sillian között az Ampezzo völgyben levő csapatok támasza gyanánt állást foglaljon. A rendelkezésre álló többi 8 zászlóaljat Mercadin Mühlbach-, Brunecken-, Sillian- és Lienznél helyezte el és ő maga is a silliani csoporthoz ment vissza. Itt vette március 16.-án Károly főhercegnek 14.-éről kelt már említett parancsát, miszerint Lusignannak két zászlóaljat hagyva, ereje többi részével sürgősen Görz felé tartson. Dacára ennek, Mercadin továbbra is állva maradt s csupán egy-egy zászlóaljat tolt az Ampezzo völgyébe és Sextenbe előre.

Március 17.-én az itteni csapatok feletti parancsnokság átvételére kirendelt Spork végre megértette Mercandinnal Károly főherceg szándékát, mire az belátván, hogy rea Pontafelnál és Villachnál sürgős szükség lehet, menetének keleti irányban való folytatását határozta el, éldandárát azonban csak március 20.-ika folyamán gyüjthette egybe Lienznél s így Villachra csak 23-ika folyamán érkezett be.

Zettwitz őrnagy, aki két zászlóaljjal Tolmezzora vonult vissza,[1] itt Lusignan csapatbeli széjjelugrasztottakkal találkozván, ezek borzasztó dolgokat meséltek neki csapattestük szétveretéséről; hozzájárult még ehhez az a hír, hogy mintegy 500 francia Venzonén át a Fella völgyébe vette irányát, minek folytán Zettwitz, ahelyett hogy Ocskayhoz csatlakozott volna, inkább nyugati irányba, a Degano völgybe tért ki és Villán át Forni Avoltira húzódott vissza.

Ily körülmények között Ocskay teljesen magára maradt, az újonnan beérkezett 2 magyar zászlóaljat is beleszámítva, mintegy 2500 főnyi csekély hadával Massenának a Fella völgyében támadólag előnyomuló egész hadosztályával szemben.

Ez utóbbi március 17.-én Spilimbergonál a Tagliamenton átkelvén, 18.-án Gemonán át Venzoneba menetelt, honnan a következő napon a Fella völgyén fölfelé nyomulva, a Chiusa venetat elzárva tartó osztrák osztag ellen arcban lekötő harcot vett fel, néhány könnyű zászlóaljat pedig a sziklákon át megkerülés céljából az osztrák csapat oldalába és hátába irányított, minek folytán ez rövid idő mulva visszahúzódott. Erre Massena a casasolai híd felé nyomult előre, és azt rohammal bevevén, a visszamaradó osztrákokat Pontebbáig üldöztette, miközben 600-at közülük foglyul ejtett.

Ocskay megmaradt gyenge hadával 20.-án Pontafelből mindenekelőtt Tarvisba, onnan pedig Weissenfelsen át Wurzenbe húzódott vissza, minek folytán a tarvis–villachi kíváló fontosságú vonal teljesen a franciák birtokába jutott. Massena március 21-ike folyamán elővédjét Tarvisba tolta előre, ahonnan az a Villach, Krainburg és Predil felé vezető útvonalakat szállotta meg; a francia hadosztály zöme egyelőre Pontafel és Pontebba környékén maradt.

Ilyenformán a Flitscher–Klausen át visszahúzódó osztrák erők két tűz közé jutottak. Ez utóbbiak közül Köblös horvát zászlóaljával[2] március 19.-én, Gontreuil tábornok dandárával 20.-án, Bajalich pedig hadosztálya fennmaradó részével[3] 21.-én délelőtt érte el Caporettot (Karfreitot), ahol e szerint 10 1/2 zászlóalj és 3 1/4 lovas század, összesen 6100 főnyi gyalogos és 400 lovas állott rendelkezésre. A tüzértartalék már 21.-én reggel elhagyta volt Karfreitot, hogy Tarvis már az ellenség kezében van, Gontreuil tábornokot 4 zászlóaljjal és 2 század Erdődy-huszárral szintén Tarvis felé indította útnak. Ez 21.-én este Predilt érte el, 22.-én pedig a Raiblnál álló francia osztagot elűzvén, Tarvis felé nyomult előre, honnan Massena elővédje, kiállított őrseinek bevonása és Gontreuil Tarvisba vonult, ahol – miután Ocskay is csatlakozott hozzá, kinek erre vonatkozólag Károly főherceg küldött Krainburgból parancsot, – 4400 ember fölött rendelkezett. Ebből 2 zászlóaljat Saifnitz megszállására tolt előre, a többit pedig Tarvisnál tartotta vissza, Massena elővédje Uggowitznál, félúton Saifnitz és Malborgeth között foglalt állást.

Ezalatt Guyeux március 22.-én Cividaleból a Natisone völgyében fölfelé haladva, Köblösnek a Stupizza szorosban álló őrseit visszanyomván, Karfreitig üldözte, miközben 100 embert foglyul ejtett. Serrurier szintén e napon vonult be Karfreitba, melyet Bajalich csak reggel hagyott volt el Flitschen át visszavonulóban, ahol Köblösnek meghagyta, hogy a Flitscher–Klauset hátvéd viszonyban tőle telhetőleg tartani iparkodjék.

Így állottak a viszonyok délfelől, midőn Massena 23.-án Tarvist visszafoglalandó, Gonreuil saifnitzi állása ellen támadásra indult, melyet az osztrákok délután 2 óra tájban odahagytak. Ennek hírére a Tarvisnál tartalékban álló Ocskay, még mielőtt Gontreuil vele egyesülhetett volna, az említett várost odahagyva, az időközben még szerencsésen átcsúszott tüzértartalék után Weissenfels felé húzódott vissza.

Ekkor érkezett be délután 4 óra tájban Károly főherceg Weissenfelsen át Ocskay oszlopához, melyet Gontreuil felvétele céljából azonnal visszarendelt Tarvis felé. Maga a főherceg Gontreuil lovasságának élére állva, személyesen vezette azt Massena ellen támadásra előre és ez alkalommal majd hogy az ellenség kezébe nem került. Az osztrák lovasság támadása visszaveretvén, Gontreuil gyalogsága sem állotta meg többé helyét, hanem eszeveszett futással keresett Goggau (félúton Tarvis és Maglern között) felé menedéket, honnan Ocskaynak 6 századdal nagy nehezen sikerült a tüzértartalékot fedezendő, Weissenfels felé letérnie.

Massena most már újból megszállotta Tarvist és úgy Maglern, mint Raibl felé is csapatosztagokat tolt előre.

Guyeux 23.-án reggel Karfreitból a Flitscher–Klause felé előnyomulva, az ott állást foglalt Köblöst teljesen körülkerítette, mire ez délután 1 óra tájban megadta magát. Ezek után Guyeux, Verdiert féldandárával tovább Predil felé előreküldvén, ez délután 4 óra tájban Mittelbreth tájékán ép azon időben bukkant Bajalich végdandárára, midőn ez utóbbinak éle Raiblnál is elzárva találta mag előtt az útat. Ily körülmények között, hova-tovább mindössze 3000 lépésnyi területre összeszorítva, Bajalich 23.-án este engedett Massena felszólításának és lerakta előtte a fegyvert.

Az osztrákok a 22. és 23-iki ütközetekben összesen 3000 embert, 25 ágyút és 400 társszekeret, a hadműveletek kezdete, vagyis március 10-ike óta pedig egymagában a friauli hadtest majdnem 14.000 embert vesztett.

Károly főherceg Gontreuil és Ocskay csapatjainak romjait Villachnál iparkodott összegyüjteni, ahova március 23-ika folyamán Mercandin éldandára is beérkezett.

Komoly ellenállásról ezek után többé már alig lehetett szó; a legközelebbi teendő az volt, hogy a Tarvis és környékén lefolyt események után még fennmaradt csapatmaradványok mielőbb egyesíttessenek a Laibachon át visszavonuló főerővel, melynek lehetőleg a franciákat megelőzőleg kellett a judenburg–brucki vonalra jutnia, mert különben Bonapartenak teljesen nyitva állott az út Bécs felé. Súlyosbította még a helyzetet, hogy Tarvis, illetőleg Villach elvesztése folytán immár a Rajnával való legrövidebb összekötő vonal, a Puster völgy is az ellenség birtokába jutott, minélfogva a Rajna felől segélycsapatok már csak Salzburgon át csatlakozhattak a főerőhöz.

[1] Lásd a 108. oldalon.

[2] Lásd a 111. oldalon.

[3] Lásd a 112. oldalon.