Politikai viszonyok. Az 1794. évi háborúban kivívott francia sikerek alaposan megváltoztatták a külpolitikai helyzetet is. Az említett évben a hadiszíntereken szenvedett kudarc a szövetségesek koalicióját teljes felbomlással fenyegette. Elsőnek Poroszország fordított hátat szövetségeseinek s a francia kormánnyal alkudozásba lépve, az 1795. április 5.-én kötött baseli külön békében a Rajna balpartján a franciáknak átengedvén és Észak-Németországot megfelelő semleges öv létesítése által biztosítván, visszalépett a koalicióból. Példáját nemsokára a többi német államok is követték, majd később Nápoly, Spanyolország és Portugália is, úgy hogy a szövetségben csupán Ausztria és Anglia maradt meg, mely utóbbi azonban a háború folytatásában csak pénzzel vett részt, s a hadműveletek folytatását teljesen Ausztriának engedte át.

Bár ilyenformán Franciaország külpolitikai helyzete lényegesen javult, azért a köztársaság általános helyzete még sem volt valami rózsásnak mondható, egyrészt a nyomasztó pénzhiány miatt, mivel seregeinek létszáma tetemesen csökkent, amennyiben a rémuralom megszűntével az erőszakos eszközök is megszűnvén, a polgároknak csak lényegesen kisebb részét lehetett fegyveres szolgálatra alkalmazni, sőt még a rendelkezésre álló erőinek is csak mintegy felét lehetett a működő hadsereghez beosztani, mivel másik felét a belrend fenntartására, a tengerpartoknak Angliai elleni biztosítására és Hollandia megszállására kellett fordítani.

Hadi tervek. A franciák eredetileg most is valamennyi hadiszíntéren támadólag akartak fellépni, a hadseregek csekély állományviszonyaira való tekintettel azonban ez a szándék csak a Rajna mentén volt kivihető. Ausztria mindenekelőtt a mult évi háborúban elvesztett területek visszaszerzését tűzte ki célul; az eredeti szándék végrehajtása, Páris megszállásának kívánalma egyelőre elvesztette aktualitását.