XIX/15. számú melléklet.

Frigyes a Zasmuknál megállapított Nádasdy-csoportot csak alárendelt és elszigetelten különálló csoportnak, Daunt pedig a főerővel még Goltsch-Jenikaunál vélvén, ez utóbbit Kohl–Janovitz–Zbraslawitzon át baloldalába megkerülni és hátba támadni szándékozott. Ehhez képest június 15.-én meg is kezdte előnyomulását, azonban a Zasmuk felől előretörő Nádasdy által baloldalát fenyegetve látván, június 17.-én ismét Kaurimra húzódott vissza és e városnál és tőle délre, arccal keletnek állásba helyezkedett s most vette csak észre, hogy vele szemben a Bečvarka patak jobb partján hatalmas császári tábor áll, miből az egész Daun-seregnek jelenléte kétségbevonhatatlan megállapítást nyert. Miután Daunnak állása arcban igen erősnek mutatkozott, Frigyes az ellenség jobb oldalának megtámadását határozta el, micélból még aznap délután 3 és 4 óra között akként kezdte meg az ellenség szemeláttára seregének balra eltolását, hogy annak balszárnya Planiannal szembe jutott, jobb szárnya pedig majdnem Kaurimig terjedt és a június 18-ikára hajló éjjelt ebben az állásban töltötte.[1]

Másrészről Daun a június 14.-től 17-ig terjedő időben a Planian–Kirchnau–Zasmuk által jelölt területre vonult, eleinte azzal az eltökélt szándékkal, hogy ebben az állásban a poroszokkal döntő csatát vív. Azonban a szemben álló ellenség tetemes erősbítéséről meggyőződést szerezvén és egyszersmind a Bečvarka patak mögötti állását gyengének találván, majd a poroszok északi irányban történt eltolódását is fontolóra véve, még június 17.-én este felszedte táborát és a planian–kolini úttól délre új felállítást vett.[2] Ebben a Wied-hadosztály Swojschitz és a Boschitztól keletre fekvő 310-es magaslat között arccal nyugatnak maradt meg, míg a főerő arccal északnak állott fel és pedig a legszélső balszárnyra került Müfling gyalog-dandárral Boschitz és a 310-es magaslat között. Ehhez jobbra csatlakozva gróf Colloredo Antal táborszernagy gyalogsága, a jobb szárnyon pedig báró Marschal táborszernagy gyalogsága állott fel. A gróf Stampach lovassági tábornok parancsnoksága alá helyezett lovasság zöme a két gyalogsági csoport közé jutott s a mögé második harcvonalba a Castiglione és Cechwitz lovasdandárok rendeltettek. A legszélső jobbszárnyon Krehor és a tőle délre fekvő tölgyfaerdő között a Zasmukból berendelt és 1000 német lovassal megerősített, összesen 48 lovas század felett rendelkező Nádasdy foglalt állást. A tüzérség az egész arcvonal hosszában 18–20 lövegből álló ütegekbe volt elosztva. Krichnaut, Krehort, Chocenitzet, Brezant és Hradenint horvátok (könnyű gyalogság, határőrök) szállották meg, 18 huszár század pedig Planian felé teljesített megfigyelő szolgálatot. A hadsereg kivonuló létszáma 51 zászlóaljat, 66 gránátos századot és 151 lovas századot, vagyis 35.160 főnyi gyalogságot és 18.630 lovast, tehát összesen 53.790 embert és 250 löveget számlált.[3]

Fentközölt elhatározását végrehajtandó, Frigyes június 18.-án reggel 5 órakor Treschkov tábornokot 5 zászlóaljjal és 20 lovas századdal Planianra rendelte előre, hogy az ott álló ellenséges huszárokat elkergesse, azután pedig a seregnek a planiani szoroson való átvonulásának védelmére a nevezett helységtől délre vegyen felállítást s aztán a sereg zömének végéhez csatlakozzék. A 35 lovas századból álló Ziethen tábornok vezette előhad reggel 6 órakor indult Planianból, akit nemsokára Hülsen tábornok követett 7 zászlóaljjal. Hülsent nem nagy távolságra a 3 oszlopba alakult sereg követte, melyek közül a két déli gyalogságból, az északi lovasságból alakult.

Az előhad élén menetelő porosz király Neustadt elé érve, észrevette az országúttól délre csatarendbe fejlődött császári sereget s nyomban annak részletesebb szemrevételezését határozta el. Ekközben a Kamhajeknél 18 huszár századdal tartózkodó Nádasdy a kolini országút mellé vonult s ott az előnyomuló ellenség feltartóztatása céljából arccal északnyugatnak harántállást foglalt el. A magyar huszárok egyideig feltartóztatták ugyan a porosz elővéd további előnyomulását, hanem aztán a túlerővel támadó Ziethen elől hamarosan vissza kellett vonulniok.

Ezalatt a porosz sereg zömének éle reggel 8 órakor a Naphoz címzett korcsmát érte el, mire azt a király megállíttatta s arccal délnek csatarendbe vonultatta fel, majd 300 lépésre előre vezette s mintegy két óra hosszat mozdulatlanul állva hagyta, szinte azt várva, hogy őt Daun meg fogja támadni. Ámde a császári fővezérnek ez eszeágában sem volt, hanem ellenkezőleg, a poroszok felfejlődését arra magyarázta, hogy azok az ő középhadát akarják túlerővel megtámadni, miért is a balszárnyon kamóalakban felállított Wied hadosztályt csatavonalának közepe, vagyis a Chočenitztől délnyugatra fekvő magaslat mögé rendelte, de egyébként serege többi részét mozdulatlanul meghagyta felállításában. Így telt el az idő délig és Daun már azt hitte, hogy ellenfele felhagyott a támadás gondolatával, amidőn déli félegy óra tájban a porosz tömegek újból megmozdultak, még pedig nem hátra, hanem oldalt Kolin irányában. A porosz király ugyanis a megejtett szemrevételezés alapján az ellenség állását arcban és baloldalában túlerősnek találván, arra az elhatározásra jutott, hogy az ellenség jobb szárnyát, mint a felállítás leggyengébb részét megkerülve, a támadást a szokásos ferde csatarendben visszatartott jobbszárnnyal hajtja végre s ehhez képest tábornokait a fentemlített korcsmához rendelvén, ott a támadás végrehajtására a következő tartalmú intézkedést adta ki: Ziethen az előhad 35 lovas századával Kolin felé előnyomulva, az esetleg útját állni akaró Nádasdyt visszaveti. Ezalatt Hülsen tábornoknak a maga 7 zászlóajlával, 5 lovas századdal és 18 löveggel Krehort kellett birtokába ejtenie. Ezek után mindkettőjüknek egyesülten Krehor és Radoweschnitz között a császáriak jobb szárnya ellen kellett előnyomulniok. A sereg zömének, Hülsent Krehoron át követve, jobbra bekanyarodnia és a csatarendet arccal a császári jobbszárny felé kellett megalkotnia. Ezek után a porosz balszárnynak, Hülsenhez csatlakozva és délkelet felé Ziethen által fedezve, a császári jobbszárnyat a legnagyobb hévvel átkarolólag kellett megtámadnia, míg a porosz jobbszárnynak kissé hátra kellett maradnia és csak a király határozott parancsára volt szabad neki a császári hadat megtámadmia. 50 lovas századnak Pennavaire tábornok parancsnoksága alatt Bristwi mellett elfoglalt állásból a sereg oldalmenetét fedeznie és annak minden a császáriak részéről esetleg bekövetkezhető megzavarásának útját kellett állania.

Daun a Chocenitztől délnyugatra fekvő igen jó kilátást nyujtó magaslatról élénk figyelemmel kísérte a poroszoknak Kolin felé folytatott menetét és felismervén Frigyesnek a császári jobbszárny megtámadását célzó szándékát, azonnal megtette az intézkedéseket ezen szárny megerősítésére. Mindenekelőtt Krehor helységet és az attól délre fekvő tölgyerdőt 4 zászlóalnyi gyalogsággal és horvát határőrökkel szállotta meg s egyúttal Krehor mellett több löveget vonultatott fel; a Wied gyaloghadosztály parancsot kapott, hogy Krehor tájékára menetelve, ott kamóalakban arccal északkelet felé álljon fel; tőle jobbra Nádasdynak az említett erdő és Radowesnitz között kellett felállania; végül a hadsereg többi része parancsot kapott, hogy két oszlopban jobbra elvonulva mindaddig folytassa menetét, amíg éle a Wied hadosztály balszárnyát el nem éri s aztán ismét balra arcot formálva, újból alakítsa meg csatarendjét az ellenséggel szemben. Délután félkettőkor az elrendeltek végre voltak hajtva.

Ugyanekkor a porosz sereg éle Kamhajek magasságába érve, Ziethen és Hülsen tábornokok csoportjaikkal délfelé arcot váltva, megkezdték a támadást Krehor irányában, még pedig a Hülsen-csoport jobbról, a Ziethen-csoport balról, vagyis a külső szárnyon maradva. A sereg zöme, mihelyt az elővéd-csoportok Krehor felé bekanyarodtak, a király parancsára élével Bristwivel egymagasságban beszüntette további előnyomulását és csak Pennavaire kapott parancsot, hogy Ziethent a zöm lovasságából veendő 30 lovas század által megerősítse. Maga Frigyes a Neudorftól délre fekvő magaslatra lovagolt fel törzsével, honnan szintén pompás kilátás nyilt az egész harcmezőre. Ez a magaslat azóta a „Friedrichs Berg” nevet viseli.

Hülsen támadását a Krehor körül csoportosult császári csapatok heves löveg- és puskatűzzel fogadták, ami a poroszoknak igen érzékeny veszteségeket okozott. Mindazonáltal elkeseredett szívós harc és a gyakran megakadt támadásnak ismételt megújítása után, és miután további 3 gránátos zászlóaljnyi segítséget nyert, végre sikerült Hülsen tábornoknak a horvátok által védett Krehort és a Bristwitől délre fekvő magaslatokat hatalmába ejteni és a császári könnyű csapatokat a tölgyerdőbe visszaszorítani. Eddig azonban Hülsen főleg csak a tüzérség által hathatósan támogatott könnyű csapatok ellen harcolt; a császáriak főállása ellen, miután az eddigi harc által erősen meggyöngülve érezte magát, egyelőre nem folytatta támadó előnyomulását.

A Hülsen-csoport tusakodása közben Ziethen 80 lovas századot egyesített és azokkal 4 harcvonalba tagozva, Kutlirnál állott fel. Ezek ellen Nádasdy a császári jobbszárny 60 századnyi lovasságával, Radowesnitztől nyugatra előre törve, ellenlökemet intézett, hogy ezáltal a Krehorban nehéz viszonyok között túlerővel küzdő könnyű csapatok sorsán segítsen. Az említett lovas tömegek Kutlirtől délkeletre ütköztek össze és heves kézitúsa után a jóval gyengébb császári lovasságnak tágítania kellett s annak részei Kolinra, Radowesnitzre és a tölgyfaerdő mögé húzódtak vissza. Ziethen követte a visszavonulókat, azonban a tölgyfaerdőből oly öldöklő gyilkos tűz fogadta, hogy csakhamar neki is vissza kellett fordulnia, de Kutlirnál lovasait újból gyülekeztette.[4]

Miután Hülsen tábornok támadását megállítani sikerült, Daun 2 zászlóaljat és 5 nehéz löveget a Bristwitől délnyugatra fekvő magaslatra küldött, melyek innen a porosz sereg zömével szemben álló balszárnyát igen élénk és hatásos tűz alá fogták. Erre Frigyes zömének balszárnyát ott helyben, tehát anélkül, hogy azt legalább a Hülsen-csoporthoz csatlakoztatta volna, alvezéreinek ellenkező tanácsa ellenére, jobbra azaz délfelé lekanyarodtatta és általa a csatarendet két harcvonalban – 14 zászlóaljjal az első, 8 zászlóaljjal a második harcvonalban – megalakíttatta s egyidejűleg ennek a balszárny-csoportnak a támadásra, a jobbszárnynak pedig, valamint Pennavaire lovasságának egyelőre az elfoglalt helyen való megmaradásra adott parancsot. Ennek következtében a porosz zöm balszárnya, 8 zászlóaljjal az első és 4 zászlóaljjal a második harcvonalban, Bristwitől nyugatra elhaladva, Chocenitz irányában a császári felállítás közepe felé nyomult támadólag előre.

Időközben Daun jobbszárnyának még további erősbítéséről gondoskodott. O'Donnel 18 lovas századból és 3 lovasított gránátos századból álló lovas hadosztályát a tölgyfaerdő és a Radowesnitznél csoportját újból egyesített Nádasdy között tátongó űrnek kitöltésére rendelte, míg az egyenként 7 zászlóaljból és 6 gránátos századból álló Starhemberg és Sincére-hadosztályok a Wied-hadosztály mögé való vonulásra kaptak parancsot, ahol azok két harcvonalban állottak fel. A balszárnynak ezenfelül megmaradt csapatjai, vagyis a Stampach-lovas és a Puebla-gyaloghadosztály, parancsot kaptak a Brezan felé való felzárkózásra.

Az e rendelkezések folytán délután 2 óra tájban kialakult kölcsönös helyzetet a XIX/15. b) számú melléklet mutatja. Daunnak eszerint saját jobb szárnyán Radowesnitztől Chocenitzig, 6000 lépés széles területen, 32 zászlóalja, 30 gránátos, 114 lovas és 9 lovasított gránátos százada, nemkülönben nehéz lövegeinek legnagyobb része volt egyesítve; a balszárnyon csupán 19 zászlóalj, 12 gránátos, 37 lovas és 15 lovasított gránátos század maradt.

A poroszok az ekként megerősített császári jobbszárny ellen mindössze 22 zászlóaljjal és 100 lovas századdal két különálló csoportban hajtották végre támadásaikat; az egyik, 10 zászlóaljból és 80 lovas századból álló csoportot Krehor és Radowesnitz között Hülsen és Ziethen vezényelte, a másikat, a zöm balszárnyából, vagyis 12 zászlóaljból és 20 lovas századból állót, Tresckov és Pennavaire vezették Bristwi mellett nyugatra elhaladva Chocenitz irányában; a jobbszárnyat a király Brezantól északra egyelőre még visszatartotta.

Tresckov támadása a leghevesebb tüzérségi tűzben oly nagy veszteségekkel járt, hogy a két harcvonalból csakhamar egyet kellett alakítania. A Tresckov-csoport előnyomulása arra birta Hülsent, hogy félbemaradt támadásait a tölgyfaerdő ellen megújítsa és ez a császáriak heves és szívós küzdelme ellenére csakugyan ismét a poroszok kezébe került. Ezek után Hülsen, Tresckov balszárnyával karöltve, a Bristwitől délnyugatra levő császári tüzérállás ellen intézett támadást és azt be is vette. Azonban a támadás további folytatásánál a Marschall hadosztály a támadó poroszokat eleinte tűzzel fogadta, majd szuronnyal vetette magát rájuk és csakhamar vissza is szorította őket Bristwi és Krehor felé, mire a császáriak újból visszahúzódtak a magaslaton elfoglalt előbbeni állásukba. A poroszok hamarosan megújították támadásaikat, hanem újból visszaverettek, sőt a Wied- és Sincére-hadosztályok ellentámadásba való átmenete folytán még a tölgyfaerdőt is elvesztették, melyet a császáriak most már nemcsak gyalogsággal, hanem tüzérséggel is megraktak. Ugyanekkor Nádasdy, támogatva O”Donnel több lovasezrede[5] és a szász chevauxlegersek által, szintén megújította támadását Ziethen ellen és azt fényesen végrehajtott rohammal, melyben mindegyik fél részén majdnem 100 lovas század vett részt és amelyet a tölgyfaerdőben levő osztagok tűzükkel is támogattak, Kutlir és a kolini országúton át vissza is vetette. Erre Frigyes a jobbszárny 3 lovas ezredét Seydlitz ezredes alatt Tresckov és Hülsen csapatainak támasza gyanánt Bristwi mögé rendelte.

Mialatt mindezek történtek, Tresckov jobbszárnya és a Beverni herceg balszárnya a nagyobbára császári könnyű csapatok által megszállt Chocenitzet támadták meg. Heves küzdelem után sikerült is nekik az említett helységet megvenni, de minden további előnyomulásuk a tovább délre elterülő és a császári középhad által erősen megszállt magaslatok ellen az ottani csapatok szívós ellenhatása folytán lehetetlenné vált.

Daun erre közelben levő összes lovasságát Bristwi és Krehor között Hülsen jobb oldala ellen indította támadásra, minek folytán egyrészt O'Donnel lovasai és Daun Benedek 17 friss lovas százada, másrészt Pennavaire és Seydlitz lovassága között, mely Hülsen jobboldalának biztosítására előresietett, a Krehor magaslat, Bristwi és Krehor helység által jelölt területen változó szerencsével folytatott heves küzdelem keletkezett, melyből végre a császáriak kerültek ki győztesek gyanánt, a porosz lovasság pedig futva menekült el a kolini országúton túlra.

A magukra maradt Hülsen- és Tresckov-csoportok gyalogsága a császári tüzérség által hevesen lövetve, hamarosan rendetlenségbe jutott; majd amikor azt O'Donnel, Daun Benedek és az ugyancsak a helyszínére sietett Nádasdy-csoport egy része minden oldalról körülfogta, sőt a császári jobbszárny gyalogsága is támadólag lépett fel ellene, az itt levő 14 porosz zászlóalj legnagyobb része csakhamar a kardok, puskák és szuronyok martaléka lett s csak nagyon kevés embernek sikerült elszéledés és futás révén megmenekülni. Ezek után a császáriak Chocenitzből is kiűzték a poroszokat, mire Frigyes egész balszárnya megingott és annak emberei nyomban megkezdték a visszavonulást Nimburg felé, melyet Ziethen tőle telhetőleg fedezni igyekezett.[6]

A 8 zászlóaljból és 15 lovas századból álló porosz jobbszárnnyal a Beverni herceg a Planiantól keletre fekvő magaslatokra húzódott vissza, hogy onnan fedezze a többi csapatok visszavonulását, mindazonáltal a Brezanon át előnyomuló, 11 zászlóaljból és 7 gránátos századból álló Puebla gyalog- és a 27 lovas és 5 lovasított gránátos századot számláló Stampach lovashadosztály még elég számos foglyot ejtettek. A császári jobbszárny ellenben elfoglalt állásában állva maradt.[7]

Este 7 órakor a Beverni herceg is odahagyta a csatateret és a porosz sereg maradványaival Nimburgba vonult. Őt már csak Nádasdy követte könnyű lovasságával, míg a császári sereg többi része éjen át a csatatéren maradt.[8]

A császáriak vesztesége a tábornoki karban és a vezérkarnál 2 halottra[9] és 11 sebesültre,[10] a gyalogságnál 659 halottra, 4082 sebesültre és 1029 eltüntre, a lovasságnál 318 halottra, 1316 sebesültre és 607 eltüntre, a tüzérségnél 24 halottra, 62 sebesültre és 4 eltüntre rúgott; a lovasság 2745 lovat vesztett; az elvesztett zászlók száma pedig 5-öt tett ki. Ezek szerint az összes veszteség: 1003 halott, 5471 sebesült és 1640 eltünt, vagyis együttvéve 8114 ember. A poroszok veszteségüket halottakban, sebesültekben és eltüntekben 326 tisztre és 13.447 főnyi legénységre, vagyis összesen 13.775 főre, továbbá 1667 lóra teszik. Azonkívül 45 löveget és 22 zászlót vesztettek.

Mária Terézia császárnő és királynő június 18-ikát a katonai Mária Terézia rend alapítására használta fel, melynek első nagykeresztes vitézei gróf Daun tábornagy és a magyar lovasság kitűnő vezére, gróf Nádasdy Ferenc lovassági tábornok lettek.

[1] Lásd a XIX/15. a) számú mellékletet.

[2] Lásd a XIX/15. a) számú mellékletet.

[3] Öst. Milit. Zeitschrift, 1824. évf., 36.

[4] Öst. Milit. Zeitschrift, 1824. évf., 165: „Der von dem Könige gemachten Anordnung zu Folge, hätten die Kolonnen seines Heeres ihren Marsch zwischen Krehor und Kutlir fortsetzen sollen, um den rechten Flügel der Östreicher immer mehr zu umgehen. Allein kaum hatte Hülsen seinen Angriff auf Krehor begonnen, als der König plötzlich seine Kolonnen, die gegenüber von Bristwi angelangt waren, halten liess, um den Ausgang dieses Angriffs abzuwarten. Nur drei Bataillons wurden zur Unterstützung des Gen. Hülsen vorgeschicht. Vergebens bemühten sich der Prinz Moriz von Anhalt-Dessau und mehrere Generale, den König von diesem gefährlichen, seiner eigene Anordnung zuwiderlaufenden Antschlusse abzubringen. Die Kolonnen standen noch unbeweglich, als die Meldung von dem gelungenen Agriff Hülsens eintraf, und Jeder nun erwartete, dass der Marsch fortgesetzt würde. Doch der König hatte das Gegentheil beschlossen, und gab, trotzt den wiederholten Bitten des Prinzen Moriz, Befehl: dass die Armee sich in Schlachtordnung stelle, um gegen den Feind zu marschieren.”

[5] Ezek között volt az újonnan toborozott fiatal, gyakorlatlan, bajusz- és szakáltalan legénységből álló De Ligne-, a későbbi 14. számú dragonyos ezred is, mely e nagy vitézséggel végrehajtott döntő fegyvertényének emlékére ama kitüntető kiváltságban részesült, hogy valamennyi embere, tisztek és legénység egyaránt, leberetvált bajusszal járhattak körül.

[6] Öst. Milit. Zeitschriff, 1824, 175: „General Ziethen, der Nádasdy's Reiterei nach der Niederlage des preussischen linken Flügels im Zaume gehalten hatte, verliess erst bei Sonnenuntergang das Schlachtfeld, und zog sich nach Nimburg zurück. Unter seinem Schutz hatte sich der geschlagene linke Flügel etwas geordnet, und den Rückmarsch gegen Nimburg angetreten. – Mit Einbruch der Nacht trat auch der rechte Flügel der Preussen seinen geordneten Rückzug über Planian nach Nimburg an.”

[7] Lásd a fenti 188. és a 190. számú jegyzetet.

[8] Öst. Milit. Zeitschrift, 1824, 176: „Das österreichsche Heer blieb in seiner Stellung auf den Höhen, den rechten Flügel an das Wäldchen gelehnt, mit dem linken oberhalb Chocenitz, und begnügte sich, den Feinden einige Kanonenkugeln nachzusenden. Mehrere Regimenter des rechten Flügels, die aus freiem Antrieb die Höhen herabsteien wollten, wurden sogleich in die Linie zurückgewiesen.”

[9] Báró Lützow altábornagy és Wolf tábornok.

[10] Köztük: gróf Daun Lipót tábornagy, gróf Serbelloni lovassági tábornok és Schreger tábornok.