Jegen Mohammed pasa nagyvezír ezalatt 60.000 főnyi seregével Szerbia nagy részét özönlötte el és Belgrádot megostromolni szándékozván, Jagodinánál a Morava balpartjára akart serege zömével átkelni, de ezt a nagy vízállás ismételten meghiusította. Amikor aztán hírét vette, hogy a császári fősereg Karánsebesen át Orsova felé nyomul előre, a nagyvezír seregét Viddin alá vezette, honnan a janicsár agát egy erősebb csoporttal a Duna bal partján a császári fősereg elé küldte, míg ő maga Orsova félbeszakadt ostromának újbóli felvételét határozta el.

Közben Königsegg tábornagy is tovább folytatta útját Orsova felé és július 13.-án az összes gránátosokat s mögöttük gróf Platz ezredes parancsnoksága alatt 7 zászlóaljat rendelt Orsova elfoglalására. Ép ekkor érkezett a janicsár aga vezette csoport is Orsova környékére és 7000 szpahival gróf Platz csoportjára vetvén magát, azt részben Ada Kaleh szigetére, részben a császári főseregre vetette vissza.

Königsegg erre az offenzíva folytatásáról lemondva, rávette Lotharingiai Ferencet, hogy a hadseregnek a Temes völgyébe való visszavonulását rendelje el. Ezt a visszavonulást az ellenség eleinte nem nagyon zavarta, hanem csupán megfigyeltette lovascsoportok által. Amikor azonban arról értesült, hogy az ellenség útvonalán nagy torlódások keletkeztek, elhatározta, hogy nagyobb erővel a császáriak utóvédére veti magát. Ebből kifolyólag július 16.-án Mehádia körül, az ottani sáncoknál igen makacs harc fejlődött ki a 6 gránátos század, 7 lovas ezred és 2 löveg által megerősített császári utóvéd és a megtámadására előrenyomult török csoport között. Hosszas, ide-oda hullámzó és mindkét részről nagy elszántsággal folytatott küzdelem után, melyben a császáriak mintegy 1000 halottat és sebesültet, a törökök pedig állítólag ötször annyit vesztettek, a törökök végre félbeszakították a harcot és megkezdték a visszavonulást Orsova felé, míg a császári sereg most már, anélkül, hogy az ellenség annak további visszavonulását zavarta volna, Mehádiánál megfelelő védőrséget visszahagyva, július 17.-én nyugodtan tovább folytathatta visszavonulását Karánsebesig, ahol július 24-ikéig pihenőt tartott. Itt vette a Lotharingiai herceg a jelentést, hogy Mehádia védőrsége túlnyomó ellenség által megtámadtatván, szabad elvonulás feltétele mellett kapitulálni volt kénytelen.

A császári fősereg elvonulása után Jegen Mohammed pasa nagyvezír újból ostrom alá fogta Új-Orsovát (Ada Kaleht) és azt július 18-ikától kezdve 120 lövegből és 40 mozsárból lövette. Az erőd parancsnoka, Kehrenberg ezredes, akinek alig volt többje 1000 harcra képes fegyveresnél, augusztus 15-ikéig folytatta az ellenállást, de ekkor a várat feladván, megmaradt embereivel Új-Palánkára húzódott vissza.[1]

A császári fősereg ezalatt visszavonulását Karánsebesről a Berzava völgyén át Dentára, majd dél felé letérve, Versecre folytatta, ezután pedig Kubinba a Duna mellé menetelt, ahol augusztus 18.-án és 19.-én a jobb partra átkelve, Szendrő mellett szállt táborba. Itt vette Lotharingiai Ferenc herceg a jelentést Új-Orsova (Ada Kaleh) elestéről, mire, a kíválóan fontos Szendrő megszállására mindössze 150 embert visszahagyva, a sereget Belgrádba vezette vissza, ahova szeptember 6.-án érkezett meg.

A császári sereg elvonulásáról hírt véve, a nagyvezir nyomban fölrendelte Ali boszniai pasát Nisről, aki szeptember 15.-én Kolarba érve, Szendrőt megadásra szólította fel s ennek megtörténte után Grocka-ig nyomult előre.

Ez természetesen Belgrádban nyugtalanítólag hatott, de még inkább az a hír, hogy a nagyvezír még a hadjárat befejezése előtt Belgrádot akarja hatalmába ejteni és hogy elővéde máris Batocsinába érkezett. Sőt még arról is tudott a fáma, hogy a törökök Szabácsot és Racsát is meg fogják támadni, s hogy 6000 tatár a Száván átkelve, az annak bal partján fekvő vidéket fogja elpusztítani.

Erre a Lotharingiai herceg szeptember 15.-én haditanácsot tartott, amely elhatározta, hogy az ellenség támadását nem fogják a hadsereg által pillanatnyilag elfoglalt igen kiterjedt állásban bevárni, hanem hogy Königsegg tábornagy a gyalogsággal Belgrád glacis-jára vonul, sőt az ellenség közeledésekor teljesen a várba húzódik vissza. Ellenben a lovasság a Száván átkelve, Zimonynál elfoglalt táborából fogja a Száva vonalat megvédelmezni.

Szeptember 17.-én a lovasságnak a Száván való átkelésének momentumát Ali pasa általános támadásba való átmenetre használta fel, de Römer altábornagy ezt a támadást 7 lovas ezreddel fényesen visszaverte.

Két nappal később, szeptember 19.-én egy nagyobb török csoport Új-Palánkát vette meg. Miután ezáltal Temesvár nagy mértékben veszélyeztetve volt, Königsegg tábornagy a lovasságnak parancsot adott, hogy szeptember 27-ikéről 28-ikára hajló éjjel a Száván és a Dunán átkelve, Pancsovára meneteljen, ellenséges erőknek Temesvár felé való előnyomulását megakadályozandó. Közben Károly császár már ismételten nemtetszésének adott kifejezést a hadműveletek eddigi vezetésével és Königsegg tábornagyot nagyobb tevékenység kifejtésére utasította. Ezért ez utóbbi a lovasságon kívül még 14 zászlóaljat és ugyanannyi gránátos századot is átrendelt a Duna balpartjára s ezt az egész erőt október 15.-én Pancsovára vezette előre, mely mozdulat a törököket Új-Palánka elhagyására és a Duna jobb partjára való visszahúzódásra birta.

Közben a drinamenti törökök október 4.-én megtámadták Racsát, de az erősség parancsnoka, Roth alezredes, támogatva a mitrovicai helyőrség által, az ismételt támadásokat egytől egyig visszaverte, minek folytán a törökök újból Zvornikra húzódtak vissza. Ezzel az ez évi hadműveletek véget értek és az erősen elcsigázott császári sereg november elején a Tisza mellé és Temesvár környékére téli szállásokba vonult.

[1] Új-Orsova (Ada Kaleh) rövid történeti vázlatát és erődítési tervrajzát lásd: Breit József, Gedrängter geschichtlicher Abriss der Gegend Orsova – Ada Kaleh.