| « 8. Az 1708. évi hadjárat. | KEZDŐLAP | 10. Az 1710. évi hadjárat. » |
XVIII/1., XVIII/3. és XVIII/4. számú melléklet.
Az újonnan felállított 80.000 főnyi francia sereg Villars tábornok parancsnoksága alatt Aunay és Bethune között erődített állásban állott, míg a szövetségesek Tournayt ostromolták és azt be is vették.
Ennek megtörténte után a szövetségesek 117.000 embert és 120 löveget számláló egész erejükkel Mons ostromára nyomultak előre.
Villars 80.000 emberével és 80 lövegével eleinte itt akarta velük szembeszállni, miután azonban az ellenség túlerejéről biztos híreket vett, Malplaquet-nál megállapodott. Marlborough és Savoyai Jenő herceg eléje mentek és így ott szeptember 11-én döntő csatára került a dolog. A rendkivül véres csata eldöntetlen maradt ugyan, de Villars mégis kénytelen volt visszavonulni.[1] A szövetségesek nem üldözték a Le Quesnoy és Valenciennes felé menekülő franciákat, hanem Mons ostromát folytatták, melyet sikerült is bevenniük.
Olaszországban gróf Daun Wirich vette át a császári sereg főparancsnokságát, aki 50.000 emberrel az Alpokon átkelvén, eleinte sikerrel működött a Dauphinében Berwick ellen és a július 28.-iki conflansi ütközetet meg is nyerte, hanem aztán ismét Piemontba kellett visszatérnie.
A spanyol hadszíntéren Starhemberg fényes győzelmei után Károly főherceg 1709. szeptember 28.-án ismét bevonulhatott Madridba.
[1] A csata részletes leírását lásd: Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen. Spanischer Successions-Krieg. Feldzug 1709. – Breit József, Az egyetemes hadtörténelem vázlata, I., 290–294.
| « 8. Az 1708. évi hadjárat. | KEZDŐLAP | 10. Az 1710. évi hadjárat. » |