| « Az 1701–1714. évi spanyol örökösödési háború rövid vázlata. | KEZDŐLAP | 2. Az 1702. évi hadjárat. » |
A Spanyolország trónján ülő Habsburg-ház idősebb ága a gyermektelen II. Károllyal 1700-ban kihalván, e trón birtokáért hosszantartó, az úgynevezett spanyol örökösödési háború tört ki. Az érdekelt hatalmak még II. Károly életében abban állapodtak meg, hogy ennek halála után József Ferdinánd bajor herceg, Miksa Emánuel bajor választófejedelem fia és I. Lipót császár unokája kerüljön a spanyol trónra. A trónjelölt korai halála után Lipót császár ifjabbik fiát, Károly főherceget szerette volna a spanyol trónra ültetni. Azonban XIV. Lajos francia király e tervet II. Károlynak elárulván, ez a francia király unokáját, Fülöp anjoui herceget jelölte ki utódjául, aki II. Károlynak 1700-ban bekövetkezett halála után el is foglalta a spanyol trónt. Ámde az európai udvarok nagy része nem szívesen látta és nem is tűrte a francia hatalom ily nagymérvű emelkedését s ez szolgált okul a spanyol örökösödési háború kitörésére.
XIV. Lajos 1701 elején Catinat tábornagy parancsnoksága alatt egy 40.000 főnyi sereget Felső-Olaszországba küldött, hogy az a milánói hercegséget unokája, Fülöp anjoui herceg számára birtokába vegye. Ennek megtörténte után Catinat április végén haderejével a tiroli határ felé vonult s annak az Etsch és az Idroi tó között fekvő összes kijáratait elzárta, hogy Lipót császár fővezérének, Savoyai Jenő hercegnek Tirolból való kibontakozását meghiúsítsa. Kordonszerű felállításának tartalékául Catinat ereje zömét Rivolinál állította fel.
Az 1701. év kezdetén Ausztria még egyedül állott ellenséges módon Franciaországgal szemben. Az összességében 86.000 embert számláló császári sereg különböző hadszínhelyekre elosztva állott. A mintegy 30.000 főnyi főerő, közte 10.000 lovas, Savoyai Jenő herceg parancsnoksága alatt Dél-Tirolban Rovereto tájékán gyülekezett. A herceg május 20.-án ideérkezvén, nyomban az offenziva felvételét határozta el, még pedig olyanformán, hogy az akkoriban még kevéssé járható Lessini Alpokon át végrehajtott ép oly merész, mint nehéz megkerülő mozdulattal a franciák oldalába és hátába jut. Ehhez képest gróf Pálffy altábornagyot május 26-án 3 lovas ezreddel és 6 löveggel Legnagora indította el, hogy annak környékén a seregnek az Etschen való átkelését előkészítse, mely feladatát nevezett altábornagy pompásan el is végezte. A sereg zömének, – az Etsch és a Garda tó között állásban levő franciák foglalkoztatása mellett, – június elejéig teljesen észrevétlenül sikerült a Lessini Alpokon átkerülnie s az említett hónap 4.-én Pálffyt követve, Legnago és Castelbaldo között állott fel.
A sikerült megkerülő mozdulat által teljesen meglepett franciák az Etsch és a Garda tó közt a Monte Baldo-n állott csapatjaikat onnan visszavonván, azokkal az Etsch mentét szállották meg, dél felé egészen Carpi-ig kiterjeszkedve, ahol Tessé tábornok alatt egy erősebb csoport állott fel.
Savoyai Jenő június 26.-án és 27.-én kelt át Castelbaldonál az Etsch folyón és július 9.-én a Carpi-nál álló ellenséges csoportot döntőleg megverte. Catinat erre erejét Villafranca-nél egyesítette. Oda vonult be Savoyai Ferenc herceg is segítő hadával, aki most már a francia-savoyai hadak felett a főparancsnokságot átvette. A savoyai és a mantuai herceg segítő hadainak csatlakozása után a villafrancia táborban egyesült haderők létszáma mintegy 50.000 emberre szaporodott fel.
Ezt túlerőt megtámadni Savoyai Jenő hercegnek nem állhatott szándékában, hanem igen merész oldalmenettel Villafranca mellett elvonulva, Peschiera-ra menetelt s ezáltal újból helyreállította a Tirollal való összeköttetéseit. Erre Savoyai Ferenc herceg a Villafrancánál egyesült haderőket Goito-n át Asola felé a Chiese mellé vezette el. Miután Jenő herceg, a császári sereg fővezére, az ellenség közvetlen megtámadására gyengének érezte magát, ellenfelét ügyes hadmozdulatok által igyekezett a Franciaországba való visszatérésre bírni s így július 28-án a Mincion átkelvén, az ellenség baloldalát fenyegetve, Brescián át Chiari mellé vonult, ahol erődített állásban helyezte el seregét. Ez arra bírta Savoyai Ferenc herceget, hogy a Chiese, majd az Oglio mögé vonuljon vissza.
Augusztus végén Villeroy tábornagy vette át a francia-savoyai sereg főparancsnokságát s azzal szeptember 1.-én Savolyai Jenőt Chiarinál megtámadta, de megveretvén, seregével nyugat felé vonult el. Jenő herceg nem követte ellenfelét, hanem Mantuát fogta ostrom alá.
Ezzel az ez évi nagyobbszabású hadműveletek véget értek, csak a portyázó hadjárat folyt tovább, főleg a császári sereg részéről igen szép eredménnyel. December közepén mindkét fél téli szállásokba vonult, de azért Mantua ostroma és a kis háborúsdi tovább folyt.
A Savoyai herceg által elért sikerek következtében immár Anglia és Hollandia is Ausztriához csatlakozott.
| « Az 1701–1714. évi spanyol örökösödési háború rövid vázlata. | KEZDŐLAP | 2. Az 1702. évi hadjárat. » |