XVII/1. számú melléklet.

Mialatt mindezek történtek, a fősereget alkotó csapatok csak nagyon lassan gyülekeztek, s amikor Savoyai Jenő herceg július 12-én a kolluthi táborban megjelent, ott az előirányzott, több mint 80.000 főnyi sereg helyett csak mintegy 45.000 embert talált. A körülbelül 10.000 főnyi Vaudemont lovas hadtestet és a brandenburgiakat, valamint az erdélyi hadtestet a felső-magyarországi zendűlés tartotta vissza a fősereghez való csatlakozástól, ahová a bihácsi sekertelen művelet után gróf Auersperg hada is csak útban volt. Megérkezésekor a herceg azt a hírt vette Pétervárad parancsnokától, Nehem tábornoktól, hogy az ellenséges flotilla már Belgrádnál vetett horgonyt, s hogy II. Musztafa a török fősereggel még Nisnél van ugyan, de, hogy a hónap végéig azt is Belgrádba várják. A szultán ugyanis május 6-án Drinápolyba érve, a június közepéig ott gyülekezett sereggel az említett hónap 17-én megkezdte előnyomúlását Szófia felé, ahová 17 napi menet után, július 4-én érkezett meg, s ahol 13 napi pihenőt tartott. Ezután menetét folytatva, 25 nap mulva, vagyis augusztus 10-én, Belgrádba ért. Szófiában vette a szultán a kedvező hírt Bihács sikeres ellenállásáról, Belgrádban pedig, hogy Mezzomorto a tengeri flottával a lemnosi vizeken diadalt aratott a Molino által vezetett velencei hajóhad fölött. Ezek az örvendetes hírek természetesen nagy mértékben fokozták a sereg harci kedvét. Csak kis mértékben ellensúlyozta ezt a hírt, hogy a temesvári pasa július 27-én valami 2000 emberrel megtámadta a mindössze 64 főnyi őrség által védett Karánsebest, melynek palánkját be is vette, de a védőrség hősies ellenállása folytán a városnak megvétele nem sikerült. A dolog tényleg úgy végződött, hogy a támadóknak a város alól 50 főnyi halott, 28 főnyi fogoly és 4 zászlónyi veszteség után egyszerűen vissza kellett vonúlniok.

Másrészt Jenő herceg a Nehem tábornoktól vett hírre, arra az elhatározásra jutott, hogy a még útban lévő csapatokat nem várja be, hanem a már együtt lévőkkel, az előnyomúlást haladék nélkül megkezdi s július 17-én Kolluth mellől elindúlván, Péterváradra, majd onnan még tovább menetelt, s augusztus 5-én Kovil mellett szállt táborba.

Közben a törökök részén a hadjárati terv végleges megállapítása céljából Elmas-Mohammed nagyvezír a Belgrádba való megérkezés után a többi vezíreket előzetes megbeszélésre hívta össze, de ezen a nagyvezír oly durván bánt a gyülekezet többi tagjaival, hogy azok megfogadták, miszerint másnap a szultán elnöklete alatt megtartandó haditanácson mindenben ellene szavaznak. Kivételt csak az egy Amudsazádé Husszein belgrádi pasa képezett, aki minden személyes vonatkozástól mentes, csupán a közjó érdekét tartva szem előtt, Pétervárad ostromát javasolta, s ezt az eszmét a nagyvezír is magáévá tette, de a többiek valamennyien ellene szavaztak s így e helyett a haditanács azt határozta el, hogy a sereg a Dunán, Temesen és Tiszán átkelve, az ellenséges tábort támadja meg, míg Thökölynek egyidejűleg a Maros felé megfelelő haddal eltérítő műveleteket, diverziót kellett volna végrehajtania.[1] Ehhez képest a török fősereg augusztus 19-én Pancsovánál a Duna balpartjára kelt át, s egyidejűleg a nagyvezír Titel felé tüntető műveletet hajtott végre.

Amikor Jenő herceg ennek hírét vette, úgy ítélte meg a helyzetet, hogy az ellenség Titel felé csupán tüntetni szándékozik, hogy a főerővel annál biztosabban elvonúlhasson a Maros irányában, vagy Erdély vagy Felső-Magyarország felé. Ennek ellensúlyozása céljából a herceg elhatározta, hogy Titelnél Nehem tábornok parancsnoksága alatt csupán 8 zászlóaljat, 800 lovast és 12 löveget visszahagyva, serege zömével augusztus 22-én Szeged felé indúl el, hogy ilyenformán az ellenséget a Maros mentén megelőzze. Előnyomúlását a sereg 6 oszlopban hajtotta végre és augusztus 25-én Ó-Becse környékére ért. Itt tudta meg Jenő herceg, hogy a török sereg még mindig Pancsova környékén áll, továbbá, hogy Vaudemont herceg altábornagy csoportja Zentát érte el s végül gróf Bussy-Rabutin lovassági tábornok azt jelentette, hogy augusztus 28-án vagy legkésőbb 29-én Aradot fogja elérni. Ennek folytán Jenő herceg augusztus 26-án tovább folytatta útját észak irányában és Zentától délre egy órányi távolságra szállt táborba, ahová Vaudemont csoportja és a vele volt brandenburgiak is bevonúltak. Itt a herceg egyelőre megállapodni szándékozott, amíg az erdélyi hadtest is hozzá nem csatlakozik.

Közben a török fősereg egy része augusztus 25-én, a többi a következő napon elindúlt Pancsova mellől a Tisza irányában és 28-án az előretolt lovasság Becskerek tájékát érte el. Egyidejűleg a Szalánkeménnél egyesített török flotilla szintén megkezdte működését.

[1] Hammer-Purgstall id. m. III, 897. – Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen id. h. 114–115.