XVII/1. és XVII/34. számú melléklet.

Noha a császár és környezete tudta, hogy az 1695. évi sikertelenségek és kudarcok legfőbb oka a rosszúl megválasztott fővezérben rejlett, azért az 1696. évi hadjáratra Lipót mégis megint Frigyes Ágost szász választófejedelmet nevezte ki fővezérré, mert ez erre a hadjáratra már 12.000 főnyi segítséget igért. Katonai tanácsadókúl most ismét Caprarát és Heissler tábornagyot osztották be melléje.

A hadműveletek célja ezúttal a császár határozott kivánságára Temesvár visszavétele volt, de azok megkezdése a pénzhiány, az előkészületek elégtelensége és egyéb okok miatt soká húzódott s a sereg, melynek létszámát, a nemzeti csapatok nélkül, de a külföldi segélyhadak betudásával, 60.000 főben állapították meg, csak igen lassan gyülekezett a számára kijelölt budai táborban, ahová Frigyes Ágost május 25-én érkezett meg. Végre megindúlt a sereg, de oly lassan haladt előre hogy csak június vége felé érte el Szegedet, amikor már II. Musztafa szultán is útban volt a török sereggel és Nis tájékán időzött. Június 28-án a választófejedelem Szegeden haditanácsot tartott; ezen a császári tábornokok nagy része, főleg a szultán közeledésére való tekintettel az ostrom tervének elejtését javasolták, de a választófejedelem megmaradt szándéka mellett és még az nap 5000 német lovassal és 2000 huszárral Temesvár alá ment, hogy azt szemrevételezze. Július 1-én a szemrevételező csapat a vár előtt állott és az abból kitört ellenséget oly fölényesen támadta meg, hogy az a feladat elvégzése után visszahúzódó keresztényeket még csak követni se merte. Foglyoktól megtudta a választófejedelem, hogy a várnak 10.000 főnyi janicsárokból és arnótákból álló őrsége van és hogy az lőszerrel és mindennemű készletekkel bőven el van látva.

Miután híre jött, hogy Dsáfer pasa a császáriak által harc nélkül megszállt Titelt fenyegeti, Heissler tábornok parancsot kapott, hogy a Titelnél álló Truchsess altábornagyot néhány ezreddel megerősítse és neki kellő mennyiségű lőszert és élelmet is vigyen. Egyidejűleg az utóbb említett altárbornagyot Erdélyben felváltott és most Dobránál álló gróf Bussy-Rabutin tábornok parancsot kapott, hogy hadával Aradon át a fősereghez csatlakozzék, míg Erdélybe gróf Herbewille tábornok indúlt el, hogy ott a parancsnokságot átvegye.

Alig, hogy a császári sereg zöme július közepe táján Temesvár alá érkezett, a választófejedelem azt a hírt vette Péterváradról, hogy a szultán 60–80.000 emberrel a Dunához érkezett és hogy előkészületeket tesz, miszerint Pancsovánál a Dunán átkeljen. Erre Frigyes Ágost két újabb ezredet küldött gróf Starhemberg Guidó tábornok vezetése alatt a titeli helyőrség megerősítésére, egyébként pedig hozzáfogott Temesvár ostromához, melyet másodszor is személyesen szemügyre vett. De az ostrommunkálatok csak augusztus 12-én vették kezdetüket, a futóárkoknak a palánktól 6–700 lépésnyire történt megnyitásával, melyet már másnap a földmunkások 450 lépésnyi távolságra közelítettek meg. Az ágyútűz a palánka ellen augusztus 14-én vette kezdetét 3 ágyúból, de már 15-én még további 15 ágyú és 2 mozsár lépett munkába.

Augusztus 17-én jelentés érkezett Starhembergtől, hogy az ellenség a császári flotillát Titelnél megtámadván, annak két hajóját tönkretette, de maga is érzékeny veszteséget szenvedett. Mivel a választófejedelemnek nem volt kételye az iránt, hogy az ellenség Titelt megtámadja és hogy a szultán Temesvár felé szándékozik előnyomúlni, az ostromot augusztus 18-án megszüntetvén, az ostromszereket és lövegeket biztonságba helyezte s aztán a sereggel a Temes és a Béga között Párdány irányában a szultán elé ment. Starhemberg egyidejűleg parancsot kapott, hogy hadával a viszonyokhoz képest a fősereg felé közeledjék. A Deák Pál által vezetett magyar huszárok már augusztus 21-én Szent Mihálynál a török lovasságra bukkantak és azt oly eredményesen rohamozták meg, hogy több szpáhit foglyúl ejtvén, a jóval erősebb török lovasság valószínűleg a huszárok mögött csatasorba álló zömre való tekintettel, még előbbre nyomúlni se mert.[1] Az összeütközések a következő napokon is megismétlődtek, ellenben komoly összeütközésre csak augusztus 26-án került a dolog, mivel a főerők csak tapogatózva nyomúltak előre és Frigyes Ágost nem merte ellenfelét a Párdány és Ittebe között elfoglalt, mocsarak által védett erős állásban megtámadni s ezért, hogy a szultánt állásából kicsalja, átkelt a Bégán és Hetin előtt megállapodott. Most aztán a törökök egy a Török Béga mentén végrehajtott ügyes mozdulattal, úgynevezett manővírozással előbb Temesvárt és a császáriak közé, utóbbiak hátába igyekeztek jutni, ami színleg sikerűlt is nekik, és aztán Hetinnél ismét erődített állást készítettek maguknak.

[1] Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, III/1. 163: „Schon am 21. August stiessen di im Marsche begriffenen Kaiserlichenauf die türkische Reiterei, gegen welche der Obrist Paul Deák sofort zum Angriffe vorging, während sich das Gros in Schlachtordnung setzte. Deák attaquierte mit solchem Erfolge, dass mehrere Gefangene in seine Hände fielen und die Spahis, ungeachtet ihrer numerischen Ueberlegenheit, sich nicht heranwagten.”