1646 elején Croissy francia követ újból felkereste Rákóczyt Erdélyben s azzal kormánya nevében február 22-én újból megállapodást kötött, mely főbb vonásokban a következőket foglalta magában: miután arra, hogy Ferdinánd császár a linzi békekötés feltételeit pontosan teljesítse, kevés a kilátás s mivel Rákóczyt csak az indította a béke megkötésére, hogy a török a háború folytatását megengedni egyáltalában nem akarta, ennek folytán a fejedelem hajlandó megujítani szövetségét a francia és svéd koronával, ha ezek előbb vállalt kötelezettségeiknek eleget tesznek és a portánál az újabb hadjárat megindítására az engedélyt kieszközlik. Ebben az esetben a fejedelem három hónap mulva ismét megkezdi a háborút Ferdinánd ellen.[1] De miután Ferdinánd az 1646 őszén Pozsonyban megtartott országgyűlésen szintén nem várt készséget mutatott a linzi béke tisztességes végrehajtására s mivel más részt a harmincéves háború befejezését célzó béketárgyalások is mindjobban előrehaladtak, a fentebb említett újabb megállapodás csakhamar tárgytalanná vált.

A vallási és egyéb viták miatt rendkívül hosszú ideig, majdnem tíz hónapig tartó pozsonyi országgyűlésen többek között a végek jókarban tartására minden porta után két évre 5–5 forintot szavaztak meg a rendek, mely összeg felét a földesurak, másik felét a jobbágyok fizették. Azután 1647 június 3-án Ferdinánd hasonnevű 13 éves fiát utódává kiáltották ki és június 16-án meg is koronázták.[2] Ámde az ifjú IV. Ferdinánd még atyja életében 1654 július 9-én meghalt.

1648 október 4-én végre megkötötték a vesztfáliai békét, mely a harminc évig tartó háborúnak véget vetett. Ezt Rákóczy már nem érte meg, mert pár nappal előbb, október 11-én elköltözött az élők sorából.

[1] Katona id. m. XXXII, 354. – Dumont, Corps diplom., V, 333.

[2] Corpus juris hung., I, 794. – Kovachich, Supplem. ad. Vestigia Comit., III, 403.