1609 őszén végre megérkezett ama török követség, mellyel a zsitvatoroki békeokmány szerint a szultán a magyar király ajándékvivő küldöttségét viszonozni tartozott. A török követség feje, Achmed pasa, 1609 szeptember 20-án 500 lovas kíséretében nagy pompával vonult be Bécsbe. Az általa hozott ajándék értékét, mely bogláros kócsagtollból, néhány aranyos szerszámú nemes lóból s perzsa szőnyegekből állott, mindössze 3000 tallérra becsülték. Innen a követség Prágába Rudolf császárhoz utazott, mivel a zsitvatoroki békében tulajdonképpen ő volt a szerződő fél. Az utóbbinak szóló ajándék egy bársonnyal bélelt hatfogatú szép kocsiból, több ritka és drága órából és ezüst edényekből állott. Rudolf november 28-án fogadta a török követséget, de a búcsúkihallgatást megtagadta tőle, amiért Achmed pasa orrolva távozott Prágából.[1] A beteg császár ugyanis igen rosszkedvű volt, mert sehogy sem tudott beletörődni a változhatatlanba, tartományai legnagyobb részének elvesztésébe, aminek megtörténte után őneki már csak árnyék-császárság jutott osztályrészül. Sőt csakhamar még a pártján maradt csehek is elfordultak tőle, aki az egy Lipót főherceg passaui püspököt kivéve, családja többi tagjaival is végkép meghasonlott. Mátyás igyekezett ugyan a beteg császárt kiengesztelni, de ez, bár itt-ott szintén a békülékenység látszatát öltötte magára, végeredményben mégis elzárkózott minden komoly békülési kísérlet elől. Még válságosabbra fordult a helyzet, amikor a csehek beteg császárjuk esztelen önkényeskedéseit megúnva, ők maguk hívták be Mátyást Lipót főherceg ellen, aki fegyverhatalommal akarta magát uralkodójukká feltolni s egyben eddig élvezett, vagy legalább is papíron biztosított vallásszabadságukat is megvonni. E célból a nevezett főherceg 1610 december havában a Ramée vezette zsoldos haddal dúlva, pusztítva tört be Felső-Ausztriába, majd onnan 1611 elején Prága alá ment, melyet Rudolf hallgatólagos megegyezésével meg is szállott.

A hozzá intézett felhívásra Mátyás nem sokáig késett hadait Csehországba vezetni, melyek elől Lipót minden összeütközés mellőzésével, önként hagyta oda a küzdőteret, mire Mátyást a hozzá csatlakozott csehek 1611 március 24-én örömujjongással vezették be Prágába.

Ezek után filmszerűen és gyorsan peregtek le a sorsdöntő események. A csehek, Thurn gróffal élükön, hamarosan lemondásra kényszerítették Rudolfot, Mátyást pedig, miután ez mind régibb, mind újabb szabadságaik fenntartását esküvel is fogadta, május 23-án királyukká koronázták, Rudolfot pedig 300.000 tallér évdíjjal és 4 cseh uradalom birtokával nyugalomba helyezték.[2] A mélyen megalázott uralkodó nem sokáig bírta az élet gondjait elviselni, 1612 január 20-án megszünt élni.

[1] Illésházy levele, közli Ipolyi Arnold az Új Magyar Múzeum 1851. évf. decemb. füzet 158. old. – Vischer Péter levelei, Hatvaninál, IV, 39. – Horváth Mihály id. m. V, 99.

[2] Katona id. m. VIII, 385. –Dobner, Monum, II, 319. – Pethő Gergely Krónikája. – Kazy id. m. 98.