János Zsigmond halálával Erdély a fejedelmi szék betöltése tekintetében meglehetősen kényes helyzetbe került. A szultán a Miksával kötött békeszerződéssel egyidejűleg biztosította ugyan Erdély számára a szabad fejedelemválasztás jogát,[1] de azért mégis élt a kijelölés jogával, sőt határozottan megmondotta, hogy kit kell megválasztani. Ezzel szemben Miksa a speyeri szerződés alapján, amelynek, bár soha sem merték kihirdetni, mégis híre terjedt s közfelháborodást keltett, – magának vindikálta a kijelölés jogát. Az ő jelöltje Békés, a szultáné Somlyai Báthory István volt. Ily körülmények között nyílt meg a tordai fejedelemválasztó gyűlés, amelyen a rendek egy ügyes fogással szerencsésen oldották meg a gordiusi csomót. T. i. Báthory Kristóf 2500 főnyi közelben felállított lovascsapatának asszisztálása mellett egyhangúlag Báthory Istvánt választották meg s csak a választás után olvasták fel a szultán rendeletét, amelyben ő is Báthoryt jelölte, illetve nevezte ki a fejedelmi állásra.

De még a rendeknél is ügyesebben csinálta a dolgot az újonnan megválasztott fejedelem, amidőn a speyeri szerződés alapján, a legnagyobb titokban ugyan, de tényleg hűséget esküdött Miksa királynak s azonkívül haladék nélkül a Portának is elküldte a tízezer aranyból álló adót. Ily körülmények között Békés mind Bécsben, mind Konstantinápolyban teljesen elvesztette lába alól a talajt s telve bosszúsággal, a Majláth Gábortól nemrég megszerzett Fogaras várába vonult vissza, ott várva be a jobb időket a cselekvésre.

Báthory Istvánnak a szultán a nyár derekán fényes küldöttség útján küldte meg a zászlós buzogányt és föveget, mint a fejedelmi méltóság jelvényeit, nemsokára ezután pedig Miksa is némi nehézségek elhárítása után megerősítette Báthoryt állásában.[2]

Dacára annak, hogy mindketten továbbra is nagy titokban tartották a speyeri szerződést, a Porta arról mégis tudomást szerzett, aminek az lett a következménye, hogy az egyideig szünetelt harcok és hódítások újból megkezdődtek.

A boszniai bégek csakhamar betörtek Horvátországba, de Szluini Frangepán Ferencz bán visszaverte őket.[3] A kanizsai várnak, melyet Miksa 10.000 aranyért vett meg Nádasdy özvegyétől,[4] Thúry György volt a parancsnoka. Ez a tevékeny és vitéz férfi, lovashadainak élén több ízben és szerencsésen ütközött meg a törökkel, azonban 1571 április közepe felé Szigetvár parancsnoka, Ali Firuz pasa az ismét portyázásra indult várparancsnokot kevesedmagával Orosztónál, Kiskomárom tájékán lesbe csalta, Malkocs aga által megölette és fejét Konstantinápolyba küldötte. A visszamaradt testet Zrinyi György, a szigetvári hősnek, Miklósnak fia, nagy dísszel Kanizsára vitette és ott eltemettette.[5] A füleki szandzsákbég június 10.-én Várgedét foglalta el árulás segítségével.[6] Az esztergomi pasa a környéket pusztítgatta, Isa nógrádi bég pedig Korponát és Bakabányát szipolyozta, mert a Porta e városok jövedelmeire utalta őt és alárendeltjeit. Végül Musztafa budai pasa azt ajánlotta a Szepesség lakosainak, hogy saját biztonságuk érdekében hódoljanak meg a Portának.[7]

E folytonos békebontó csípkedések dacára igazi nagy háborúra nem került a dolog, mert a szultánt a Velencében május 25.-én Spanyolország, Velence és a pápa között ellene létrejött szövetség aggodalomba ejtette. A fenti hatalmak Miksát is felszólították a szövetségbe való belépésre, de ő a szultánnal inkább békében akart maradni. A szövetségesek hadvezére, Don Juan d' Ausztria, V. Károly természetes fia, október 7.-én a török flottát a Lepantói öbölben ugyan teljesen tönkre verte, de miután a szövetségesek a nagy győzelem előnyeit nem használták ki, a törökök ezt a kudarcot rövid időn belül kiheverték.[8]

[1] Lásd a 11. oldalon.

[2] Forgách id. m. XXI. 630. – Istvánffy id. m. XXIV. 521. – Bethlen Farkas id. m. V. 212. – Gróf Kemény József és Kovács István, Erdélyország Tört. Tára. I. 106. – Szalay László, Erdély és a Porta, 15. – Ugyanaz, Békés Gáspár pályájához. Adalékok a magyar nemzet történetéhez. 231.

[3] Ratkay, Memoria regum et banorum, 135.

[4] Valvasor, Die Ehre Krains, IV. 22. – Hurter, Gesch. Ferd. II. ind seiner Eltern. IV. 349.

[5] Forgách id. m. XXII. 702. – Istvánffy id. m. XXIV. 513. – Verancsics, Katonánál, XXV. 256. – Megisser, Annal. Carinth., 1556.

[6] Wagner, Analecta Scep. II. 61. – Katona. Hist. Crit. Reg. Hung. XXV. 245.

[7] Hammer-Purgstall id. m. II. 432.

[8] Hammer-Purgstall id. m. II. 419.