Giskra az általa követelt összeget megkapván, 1453 tavaszán elhagyta az országot. Ellenben volt kapitányainak egyike, Axamit Péter, annyira jól érezte magát felvidékünkön, hogy sehogy sem akart onnan eltávozni, hanem több ezer cseh zsoldost, akik magukat barátoknak, pajtásoknak nevezték,[1] maga köré gyüjtvén, Lőcse mellett, Káposztafalvánál ütötte fel táborát, ahonnan Abauj, Sáros és Szepes megyék nagy részét hatalma alá hajtván, ezt a vidéket féktelen garázdálkodások színhelyévé tette.[2]

A rablóhad eleinte csak 5000 főből állott, de csakhamar háromszor akkorára szaporodott fel, mert Axamit a szerzett zsákmányt hívei között egyenletesen és lelkiismeretesen osztotta fel.

László király, mint már fentebb említettük, Hunyadi Lászlót bízta meg a cseh zsoldos vezér megfékezésével, aki újabban már egészen Kassáig terjesztette ki portyázásait, mely városnak szintén igen sok kárt tett.[3] Ezért a király a kassaiaknak, késmárkiaknak, Perényi Jánosnak, a Homonnaiaknak, Szentmiklósi Pongrácznak és Rozgonyi Osvátnak is meghagyja, miszerint az ifjabb Hunyadit vállalatában támogassák.[4] Sőt utóbb még arról is tudósította László király mindezeket és az erdélyi szászokat,[5] hogy június 24-én minden fegyverfogható népükkel és ágyúikkal a Szepességben legyenek, ahova ő maga is tetemes osztrák és morva hadakkal be fog érkezni.[6] Utóbb azonban László király mindössze 1000 osztrák és cseh zsoldost küldött Hunyadi László segítségére, míg ő maga nyugodtan Bécsben maradt.

A hadműveletek lefolyásáról alig tudunk valamit, csak annyi bizonyos, hogy Hunyadi László a cseh zsoldos kapitányt a Káposztafalva melletti Tábor hegyen[7] levő erődített állásában ismételten megtámadta, de ő sikerrel állotta a rohamokat, azonban seregének jó részét mégis elszélesztették.[8]

Ilyenformán Axamitot és rablóhadát teljesen megtörni még sem sikerült s végül a király, csakhogy a felvidéki rablásoknak és fosztogatásoknak véget vessen, kénytelen volt Axamitot, rablócsapatával együtt saját szolgálatába átvenni.[9]

Míg Hunyadi László a felvidéken a cseh zsoldosokkal bajlódott, atyjának az erdélyi szászok ellen kellett fegyvert ragadnia, miután Beszterce város és vidékének lakói a besztercei örökös főispánságnak felállításába és annak a Hunyadiak részére történt adományozásában eddig élvezett joguk és szabadságuk sérelmét látván, vonakodtak magukat új uruknak alárendelni.[10]

[1] Pethő, Magyar Krónika 73.

[2] Wagner, Anal. Scepusii II. 347. – A lőcsei egyház felírása, Schwandtnernél I., 885.

[3] Gróf Teleki, id. m. X., 392.

[4] Wagner, Anal. Scepusii I., 65. – Wagner, Dipl. Comit. Sáross 111.

[5] Eder, Observ. in Felmer. 138. – Kemény, Notit. Capit. Alb. Trans. I., 173.

[6] Gróf Teleki, id. m. X., 389.

[7] Ezt a lőcsei egyház felírása id. h. Grünbergnek nevezi.

[8] Aeneas Sylvius 1453 július 12-ikéről kelt levele, Epist. CLXII., 712.

[9] Aeneas Sylvius, Europa I. 391.

[10] Aeneas Sylvius 1453 szeptember 18-án és 25-én kelt levelei.