Alig tért vissza Hunyadi az osztrák hadjáratból, már is sietve Erdélybe kellett neki mennie, mert az azzal határos két fejedelemségben, Moldvában és Oláhországban, újabb bonyodalmak keletkeztek.

Oláhországban a legutóbbi események óta sehogy sem tudtak a kedélyek lecsendesedni; ott egyik kavargás a másikat érte. Ezért Dán megint csak Hunyadihoz fordult, lenne segítségére a rend és csend helyreállításában. A kormányzó hamarosan át is ment Oláhországba s azt lecsendesítvén, megint magyar fenhatóság alá hajtotta. Sajnos, hogy erről a beavatkozásról ennél többet nem jegyeztek fel a történetírók.[1]

Még nagyobb volt a baj Moldvában. Itt Román, Illésnek fia, atyja halálát megbosszulandó és elrabolt tartományát visszaszerzendő, nagybátyját, Istvánt, akivel Hunyadi legutóbb szövetséget kötött, sereg élén megtámadta, foglyul ejtette és nyomban meg is ölte.[2] István fia, Péter atyja halálát megbosszulandó, Hunyadihoz fordult segítségért, akit e célból Erdélyben személyesen is felkeresett.[3]

Miután a kormányzónak ugyanekkor Oláhországba kellett lemennie, de sokáig – már a Frigyessel való függő ügyek elintézése miatt – amúgy sem maradhatott távol az ország fővárosától, Moldvába megfelelő sereggel Csupor Pétert rendelte ki, meghagyván neki, hogy Románt kergesse el, Pétert pedig helyezze vissza a vajdaságba, mely feladatnak az eleget is tett.[4] Háladatosságból Péter Hunyadinak a Duna torkolatánál fekvő, erősen kiépített Kiliát engedte át, amelyet az előnyösen használhatott fel a törökök ellen.[5]

[1] Gróf Teleki id. m. II., 25.

[2] Engel, Geschichte der Moldau und Walachei, 126. – Cromer, Hist. Pol. XXII., 508.

[3] Dlugoss id. m. XIII., 33. és Engel e. h.

[4] Engel, Geschichte von Ungarn, III., 121. – Dlugoss id. m. XIII., 25. – Cromer id. m. XXII., 509.

[5] Engel, Geschichte der Moldau 127. és Gesch. von Ungarn, III., 121. – Schels, Gesch. Oesterreichs, VII. 56.