« a) A szentimrei ütközet 1442. március 18-án. | KEZDŐLAP | b) A szebeni csata 1442. március 25-én. » |
Murád szultánra a Nándorfehérvárnál 1440-ben kapott lecke igen mély benyomást tehetett, mert egyelőre sem ő, sem alvezére nem tesznek újabb komoly kísérletet a hatalmas vár elfoglalására. Ennek kézrekerítése nélkül pedig Magyarország leigázására gondolni nem igen lehetett, holott ez volt európai területen Murádnak most már egyik legfontosabb és legsűrgősebbnek jelzett célja és szándéka. Minden esetre érdekes, hogy a pártküzdelmek és polgárháború iszonyatos pusztításainak kitett ország mégis ennyire tudott imponálni a barát és ellenség által a félvilág meghódítására is alkalmasnak tartott ozmánságnak. A szultánt mint rendesen, most sem hagyta el türelme s addig is, amíg a döntő hadműveleteknek egy időre elejtett fonalát véleménye szerint újból felvehette, a közbeeső időt tömérdek fogoly és zsákmányszerzés révén a magyarságnak minél nagyobb mértékben való gyengítésére használta fel.
Tudván azt, hogy Hunyadi Erdélybe érve, ott védelmi tekintetben siralmas állapotokat talált, és tekintettel arra, hogy az ország belsejében dúló belviszályokról a szultánnak feltétlenül tudomása volt, utóbbinak ezt a tétovázó magatartását és hadműködési módját semmikép sem tarthatjuk indokoltnak. De másrészt Magyarország ezáltal időt nyert, mely talán sohasem volt alkalmasabb nagy bajok és katasztrófák elodázására, mint ebben a bonyodalmas időszakban.
Lépes személyében megint egy kiválóan harcias papot tanulunk megismerni, mely meglett kora ellenére fiatalos hevével még a meggondolt Hunyadit is magával ragadja. Valóban érdekes, hogy e kornak papjai úgyszólván kivétel nélkül nemcsak Krisztus, hanem egyúttal az ország, a haza katonái is voltak. Hevességével, pezsgő vérével Lépes majd hogy Hunyadi személyét is katasztrófába nem sodorta, de az isteni gondviselés utóbbit megmentette, sokat szenvedő és az ő lángeszére és rettenthetetlen bátorságára a legnagyobb fokban rászorult hazájának és nemzetének üdvére. Most szinte borzalom rágondolni, hogy mi történt volna rövid időn belül, ha a szentimrei ütközetben Hunyadi is életét veszti! Az ő sirbaszállása alighanem az egész országnak is hamarosan megásta volna a sírját. Hogy ez meg nem történt, hála neked magyarok hatalmas Istene!
« a) A szentimrei ütközet 1442. március 18-án. | KEZDŐLAP | b) A szebeni csata 1442. március 25-én. » |