A hűtlenné vált havasalföldi vajda, Vlád,[1] 1432-ben török bandákkal szövetkezve, két helyen is betört Magyarország területére. Az egyik török csoport Ali bég vezetése alatt, miután Nikápolynál a Dunán átkelt, oláh csapatokkal megerősítve, egyenesen Erdélybe tört be, feldúlta a Barcaságot, majd a székelyek és szászok földjét s közben Brassót és Nagyszebent ostrom alá fogta. A védtelen lakosság a templomokban keresett menedéket, de ez se segített rajta; a barbárok mindenkit, akit elfogniok sikerült, rabláncra fűzve hurcolták el a falvakból. A hirtelen összeszedett nemesi hadaknak csak nagy nehezen sikerült az ellenséget újból a határon túl visszaűzni, miközben Ali bég súlyos veszteségeket szenvedett.[2]

A szerencsétlenségen okulva, a szászok még jobban megerősítették templomaikat s azokat körfallal látták el. Hogy továbbá a határon túl történtekről idejekorán híreket kapjanak, a 7 szász szék a határnak Brassótól Hátszegig terjedő részére 2000 őrt állított fel s azonkívül Havasalföldön állandó kémszolgálatot tartott fenn.[3]

Ezzel egyidejűleg egy másik csoport Vlád személyes vezetése alatt Szörény vidékére tört be s miután Szörény várát Redwitz Miklóstól elfoglalta, a német lovagokat mind felkoncolta s így végkép elpusztította ama telepítvényt, amely hivatva lett volna itt az Alduna mentén egyrészt védőbástyául szolgálni a török ellen, másrészt a nyugati katolikus egyház eszméinek terjesztésére.[4] Redwitz még egy ideig Magyarországon maradt, de 1435 elején végkép eltávozott az országból.[5]

[1] Lásd a 178. oldalon.

[2] Zinkeisen Geschichte des osmanischen Reiches in Europa, I., 576.: „Unvorsichtigerweise hielt Alibeg sein Heer nicht einmal gehörig zusammen, sondern schickte es in kleinen Haufen nach allen Gegenden hin auf Raub und Plünderung aus. In diesem aufgelösten Zustande wurde er von einem in der Eile zusammengebrachten ungarischen Heere, welches ihm namentlich an schwerer Reiterei überlegen war, unversehens übefallen, verlor in einem mörderischen Gefechte den grössten Theil seiner Leute und rettete sich mit dem Reste nicht ohne Noth über die Donau.“ – Az 1486. évi névtelen török történetíró, Az oszmán ház története című művében (Thúry, Török történetírók, I., 17.) erről csak annyit mond, hogy „a hidsre 836. évében (vagyis 1432-ben) Evrenosz fia, Ali bég rablóportyázás céljából becsapott Magyarországba, de vereséget szenvedett.“

[3] Kupelwieser Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526., 45.

[4] Pesty, A szörényi bánság története, I., 40. – Kupelwieser Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526., 44. – Windeck Das Leben Sigmunds 332.

[5] Pesty, Szörény vm. tört. II., 40.