Az Amadéfiaknak a rozgonyi csatában történt legyőzetésük után az általuk jogtalanul elfoglalva tartott birtokokat azok tulajdonosainak vissza kellett volna adniok. Miután ez meg nem történt, kivált a legérzékenyebben károsult Balog-Semjén nemzetség ismételten kérte és követelte jószágainak visszaadását. De az Amadéfiak: János, László és Amadé, csak nem akartak a jó szóra hallgatni, sőt a komoly intelmekre 1317.-ben, tehát ép a Kopasz-féle lázadás idején újabb fölkeléssel válaszoltak, mire Károly király megbízta Micsk sárosi, ungi és zempléni ispánt, hogy csináljon rendet velük. Micsk az új erővel lángra lobbant fölkelést erős kézzel elnyomta, az Amadéfiakat megverte és váraikat, jószágaikat elfoglalta. E kudarc után az Amadéfiak néhány meghítt emberükkel Lengyelországba menekültek, ahol atyjok hajdani vendége, az akkor szintén bujdosó Lokietek Ulászló király és fia Kázmér részéről vendégszerető fogadtatásban részesültek.[1]

Károly király a Göncz közelében fekvő Omode várát, az Amadék ősi rablófészkét földig leromboltatta.[2]

A következő években a király tovább folytatta a pacifikálás nagy munkáját s az Amadék ronkonságát, a Cserepeieket, Csobánkákat s Feketéket Abauj, Zemplén és Sáros megyékből kiűzvén, javaikat lefoglalta. Hasonló sors várt a többi lázadókra is. Micsk ispán Petnefia Szécsi Pétert is legyőzte, elfoglalván tőle Borkú, Bodrogszeg és a Dargó hegységben Bacskó közelében fekvő Porostyán várát. Épígy elpusztultak, elzüllöttek a borsodi Ákosok is; ősi fényes várukat, Diósgyőrt, Erzsébet királyné kapta ajándékba, míg a Borsák várait, Adorjánt, Kőrösszeget, Sólyomkőt a király tartotta meg magának. Majosfia Majos bujdosás közben pusztult el, Gutkeled Dénes fiai András, Dezső és Lothár pedig a szerb királyhoz menekültek és annak oldalán harcoltak az 1319. évi hadjáratban saját hazájuk ellen.

[1] Fejér, Cod. Dipl. VIII/1., 442., 445., VIII/2., 52., 94., VIII/3., 75., VIII/6., 19. – Petheő Gergely krónikája.

[2] Thuróczy II. 90. – Wagner, Analect. Scepus. I. 118., III. 206. és Dipl. Sáros 318.