Görögországban Mánuel halála igen nagy bonyodalmakra szolgáltatott okot. Kiskorú 11 éves fia, II. Alexiosz mellé Komnenosz Andronikosz tolakodott fel gyámnak és kormányzónak, aki tisztét hihetetlen erőszakkal és kegyetlenséggel látta el.

III. Béla az ebből származó bonyodalmakat, Mánuel özvegye és fia által közbelépésre és segélynyujtásra felszólíttatván, támadólagos fellépésre használta fel s 1182-ben a görög birodalomba betörve, Belgrádot és Barancsot elfoglalta. Az akkori bizanci állapotokra jellemző, hogy ama görög seregvezetők közül, akiket a magyarok és szerbek ellen küldöttek, Lapárdász Andronikosz otthagyva seregét, visszasietett Konstantinápolyba, hogy Komnenosz Andronikosz ellen forduljon, aki őrjöngéseiben nem ismerve határt, valószínűleg azért, hogy a saját maga uralmát megalapítsa és biztosítsa, neroi kegyetlenségre vetemedett, elhatározván, hogy Mánuel egész családját, vagyis annak özvegyét, fiát és leányát kiirtja. Részben ezt is el akarta Béla támadásával hárítani, remélve, hogy fellépése által Andronikosz figyelmét, sőt saját magát is legalább egyidőre elvonja Konstantinápolytól. Azonban sajnos, az elvetemedett gonosztevő semmi által sem engedte magát eltökélt szándékától eltéríteni, és gaz szándékának végrehajtása után 1180-ban kikiáltatta magát császárrá.

Erre Béla király a szerbekkel egyetértőleg, akik Mánuel halála után szintén fegyvert ragadtak, hogy függetlenségüket kivívják, újból betört a görög birodalomba s ezúttal Nist és Szófiát is bevette és elpusztította. De végre a nép, megunván rettenetes kegyetlenségeit, fellázadt ellene és Andronikoszt megbuktatván, 1185-ben Angelosz Izsákot helyezte a trónra,[1] akivel Béla király nemcsak békét kötött, hanem mint már fentebb említettük, Margit nevű leányát is hozzáadván nőül, a béke és a barátság zálogául Belgrádot és Barancsot is visszaadta a görgöknek.

[1] Niketasz Choniatész id. m. és Ritter zu Guthrie, Geschichte des oströmischen Reichs.