Lászlónak királlyá történt megválasztása idején kivülről főleg két irányból kellett kellemetlenségektől tartania: a Salamon által szünet nélkül tüzelt IV. Henrik német császártól és VII. Gergely pápától. Ezek, mint tudjuk, mindketten hűbéri jogokat formáltak Magyarországgal szemben.

A pápával szemben elődje módszerét követve, egyelőre teljesen közömbös magatartást követett László; olyannyira, hogy még csak nem is értesítette trónralépéséről. VII. Gergely a német császárral fennálló viszály közepette rá volt utalva arra, hogy Magyarországgal lehetőleg jó viszonyban maradjon s ezért most maga keresi az összeköttetést a magyarok ujonnan megválasztott királyával. Azonban okulva a Gézától kapott leckén, az 1077. junius 9-én Nehemiás esztergomi érsekhez intézett levelében már nem szól arról, hogy Magyarország a pápának hűbérországa lenne, hanem csak azt kívánja, hogy László, akit már nem dux-nak, vezérnek, mint Gézát, hanem rexnek, királynak nevez, nyiltan fejezze ki a szentszék iránti jóakaratát és köteles tiszteletét, erre „mi – mondja tovább levelében a pápa – jóindulattal fogunk válaszolni és teljes szeretettel és jóakarattal fogjuk kimutatni az ő és egész birodalmának javára szolgáló apostoli törekvésünket“.[1] Ez tehát már egészen máskép festett, mint a Gézának szóló levél és László a német császár és a pápa között folyó nagy harcban nyugodt lélekkel az egyház oldalán foglalhatott állást, anélkül azonban, hogy Rómával szemben bármily tekintetben is beadta volna derekát. Igy többek között nem egyezett bele, hogy a magyar papok felett a pápa a tisztán vallási kérdéseken kívül bárminemű fennhatóságot gyakoroljon; sőt még ezekben is meglehetősen szabadkezet biztosított magának. A Gergely követelte coelibatus (papi nőtlenség) intézménnyel szemben például teljesen tagadó álláspontra helyezkedett stb.

Hogy a németországi kérdésről hogyan vélekedett, ez abból a cselekedetéből tűnik ki, hogy amidőn 1078. május 27-én a német fejedelmek egy része Goslarban IV. Henrik helyébe Rudolf sváb herceget választotta meg királlyá, erre a gyülésre László is elküldte követeit, Henrik ellenfellével, akinek Adelheid leányát nőül is vette, teljes szolidaritást vállalván. A polgárháborúban azonban ismét Henrik kerekedett felül, akinek dühétől félvén, több német főúr Lászlónál keresett menedéket, akiknek sorsát VII. Gergely 1079. március 23-án kelt levelében különösen szívére kötötte Lászlónak.

IV. Henrik László magatartásának megtorlására 1079-ben, mihelyt otthon kissé rendbejött, ismét hadjáratot indított Magyarország ellen, valószínűleg megint a Dunától északra Pozsony irányában, de hogy ez a hadjárat miképen folyt le, arról nem szólnak a feljegyzések, ami már magában véve annak teljes eredménytelenségét bizonyítja. Említést is egyedül csak az Annales Augustiani[2] tesznek róla.

[1] Registr. 280–281.

[2] Annales Augustiani, Mon. Germ. Script. III. 129.