Ugyanolyan eréllyel és egyetértéssel lépett fel a király és a herceg 1068-ban a csehek ellen is. A beavatkozásra a cseh-lengyel harcok szolgáltattak okot. 1068. óta II. Boleszláv (1058–1080.) lengyel herceg ismét háborút viselt II. Vratiszláv (1061–1093.) cseh herceggel Szilézia birtokaiért, amelyben a magyarok a lengyelek pártján állottak. Ez indíthatta a cseheket arra, hogy Magyarországba betörve, Trencsén vidékéről sok embert és nagyszámú marhát hajtsanak el. Ezt megboszúlandó, Salamon a hercegekkel utánuk iramodik és nemcsak hogy a prédát elszedik tőlük, hanem Csehországba berontva, annak jórészét elpusztították. E kalandozás közben valamely város közelében egy óriási termetű cseh, fitymálva a magyarok vitézségét, párbajra szólítja fel azok legbátrabbjait. Erre nyomban kiáll Bátor Opos ama Márton nevű vitéz fia, aki 1052-ben Pozsony ostroma alatt is kitüntetette magát, a síkra és páros viadalban legyőzte a hencegő cseh óriást.[1]

[1] Thuróczy II. 48.