Az évkönyvek feljegyzései nyomán a 903. évi hadjáratról csak annyit tudunk, hogy abban a magyarok kemény csatákat vívtak. Azt sem tudjuk, hogy ezek a harcok hol folytak le. A magam részéről nem tartom kizártnak, hogy ebben az évben a bajorok a magyarok által erősen szorongatott szövetségeseik, a morvák segítségére mentek, s ebből fejlődtek ki ezek az állítólagos „kemény csaták”, talán inkább a Dunától észkara, mint attól délre.

A 904. évi bajor hadjárat arról neveztes, hogy a bajorok az ellenük harcoló magyar had vezérét, Chussolt (talán Kuzsalyt) egyezkedés ürügye alatt vendégségbe hívták s ez alkalommal őt, kíséretével együtt, orvul legyilkolták.[1] Most azután a bajor sereg a vezér nélkül maradt magyar hadat rajtaütésszerűen megtámadván, azt teljesen szétverte.[2]

[1] Az Annales Alamannici szerint: „Ungari in dolo ad convivium a Bajoariis vocati, Chussal dux eorum, suique sequaces occisi sunt.” – A sanctgalleni évkönyvek is hasonlót emlegetnek, de a 902. év alatt, mondván: „Agareni (értsd alatta Ungari) a Bojoariis ad prandium vocati, ubi rex eorum Chussol occisus est, et alii quam plurimi cum eo”.

[2] Aventinus úgy emlékszik meg erről az esetről, mintha az 900-ban történt volna, amidőn a Duna balpartján győzelmes bajorok annak jobbpartjára átkelve, ott Cussalt, akit ő a magyarok királyának mond, a Fischa mellett rajtaütésszerűen megtámadva és nem orozva öltek meg. (Aventinus, Annales Bojorum.)