E hadjáratokról csak annyit tudunk, de még azt sem biztosan, hogy 948-ban a bajorok verték le a „pogányokat”[1] és hogy 949. augusztus 9-én a magyarok győzték le a bajorokat Welsnél, majd az egyesült bajor-karantán hadakat Loanál.[2]

Ez időben már nem Berchthold volt Bajorország hercege. Annak 947 végén bekövetkezett halála után Ottó német király saját öccsét, Henriket, Arnulf vejét állította Bajorország élére. Ugyanaz a Henrik volt az, aki Ottó trónrajutása első éveiben ismételten pártot ütött testvére ellen. Mikor azonban látta, hogy ily módon semmire sem megy, egyszerűen köpenyt fordított, szentül ígérte, hogy ezentúl királyi testvérének leghűbb embere lesz.[3]

[1] Annales Sancti Emmeramni Ratisp. minores a 948. évhez: „Occisio paganorum ad Norrum (Vlozzun)”.

[2] Annales Altahenses maiores a 949. évhez: „Praelium cum Ungariis in Loa”. – Az Annales Ratispon. ezt a küzdelmet a 950. évre teszik: „Interfectio Bawarorum ad Lova”. Épígy az Annales St. Stephani Frising. a 950. évhez: „Multi Baioariorum occisi sunt ab Ungariis ad Luo, et Carentani ab Ungaris occisi sunt”. Hogy ez a Loa hol feküdt, azt most már megállapítani nem lehet. (Vancsa, Geschichte Nieder- und Oberösterreichs 189. old.)

[3] Lásd a 64. és 69. oldalon. Az első felkelés leveretése után Henrik 938-ban Franciaországba menekült. A béke helyreállítása után Henrik Lotharingiát kapta, de amikor bátyja őt ettől megfosztotta, 941-ben új összeesküvést tervezett ellene. De ez kitudódván, Henrik fogságba került, s csak súlyos vezeklés után kapott kegyelmet. Ezzel kapcsolatban adományozta neki Ottó a bajor hercegséget.