A 943-ban öt évre kötött fegyverszünet 948-ban lejárván, ez év tavaszán Bulcsú vezér Konstantinosz szerint akkoron Magyarország harmadik fejedelme és karkhásza, Árpád egyik unokájával, Ternács-csal (Termatxouz) együtt jelent meg Konstantinápolyban,[1] amidőn újra békét és szövetséget kötöttek egymással.

A vendégek, úgy látszik, nagyon jól érezhették magukat Konstantinosz udvarában, mert Bulcsu, a hazájában is megfékezhetetlen, szilaj, vérengző ember hírében álló igazi pogány[2] vezér Konstantinosz rábeszélésére megkeresztelkedett, amiért aztán a császár patriciusnak nevezte ki és gazdag ajándékokkal halmozta el.

Hazájába hazatérve, Bulcsu mesés dolgokat mondhatott el bizanci tartózkodásáról, mert nemsokára a vezérek leghatalmasabbika, Gyula, szintén kedvet kapott a Konstantinápolyba való utazásra, ahol ő is megkeresztelkedett és ugyanolyan kitüntetéssel fogadtatott mint Bulcsu. „Hazatérve – írja róla Skilitzes – magával vitt egy Hierotheos nevű, híres szentéletű szerzetest, kit Theophilaktos patriarcha Turkia (vagyis Magyarország) püspökének jelölt ki, ahol sokakat áttérített a barbár babonából a keresztény hitre. Gyula pedig hű maradt a keresztény hithez, többé nem tört be bizanci területre, sőt a keresztény foglyokat ki szokta váltani, hogy szabadon bocsáthassa őket. Bulcsu ellenben megszegte az Istennel kötött szerződést, újból pogánnyá lett és még gyakran harcolt övéivel a rómaiak (értsd alatta a görögöket) ellen. Amidőn ugyanezt tette a frankokkal szemben is, Ottó király fogságába jutott és nyársra huzatott”.[3]

[1] Konstantinosz, De administrando imperio, 40. fej.

[2] Bulcsut Anonymus id.m. 53. fejezetében „Vir sanguinis”-nek nevezi, Kézai pedig (MHK. 486. old.) következőleg nyilatkozik róla: „Septimi siquidem exercitus Verbulchu dux est dictus, hic in Zala circa locum Bolotim descendisse perhibetur. Pro eo enim Verbulchu est vocatus, quia cum avus eius in prelio Crimildino per Teutonicos fuisset interfectus Germanos assari fecit super veru, et tanta crudelitate dicitur in eos exarsisse, quod quorundam quoque sanguinem bibit sicut vinum”.

[3] Ez adatok rektifikálására alább kerül a sor. Anonymus id. m. LV. fejezetében (MHK. 457. old.) erről ezeket mondja: „Lelu, Bulsu, Botond, incliti quon am et gloriosissimi milites Zulte ducis Hungariae, missi a domino suo, partes Alemannie irrupuerunt et multa bona eorum acceperunt. Sed tandem Bauarorum et Alemannorum nefandis fraudibus Lelu et Bulsuu capti sunt, et juxta fluvium Hin (Inn) in patibulo suspensi occiduntur”.