Miután Olaszország királyát, Hugót, 946-ban lemondatták, utána az olasz trónra Ottó német király támogatásával az ivreai, vagyis II. Berengár került.

Erre a hírre nyomban útnak indult egy jókora magyar had,[1] hogy színvallásra kényszerítse az új olasz uralkodót, vajjon hajlandó-e továbbra is az előde által vállalt adófizetést teljesíteni? Ezt a sereget Zsolt fia, Taksony vezette, kit az olaszok királynak címeztek, bár ő ekkor még nem volt fejedelem.

Hogy Berengár hogyan vélekedett a dologról azt Liutprand Marczali fordítása szerint következőleg adja elő:[2] „Nem a saját vagyonából, hanem az egyházak és a szegények adójából tíz véka pénz adott a magyaroknak. Nem azért tette ezt, hogy népét megóvja, hanem, hogy az alkalmat nagy kincsgyüjtésre használja fel. Mert mindenki, kor- és nem különbsége nélkül, a csecsemőt sem véve ki, egy pénzt adott. Ehhez ő rezet vegyítve, kevésből előteremtette a tíz vékát, a többit pedig, és azt, mit az egyháztól szedett, magának tartotta meg”.

Taksony a nézete és meggyőződése szerint kincseket érő pénzt megköszönvén, nem állhatta meg, hogy a magyar hadak rendes szokása szerint egy kis portyázó kirándulást ne rendezzen. El is vezette hadát Dél-Olaszországba, amelyre a Berengárral kötött egyesség úgy sem vonatkozott. Egyik portyázó csapatja ez alkalommal egészen Otrantóig jutott.[3]

Magát ilyenformán jól kimulatván, Taksony, a jövendő fejedelem, nagy örömmel és dús zsákmánnyal megrakva tért vissza hazájába. Miután Zsoltot az utóbbi évek szerencsétlenségei nagyon elkeserítették, nemsokára fiának hazaérkezése után, 947-ben lemondott annak javára.[4] A lemondás után Zsolt még 3 évig szemlélte mint ex-fejedelem az eseményeket és aztán elköltözött az élők sorából.

[1] Annales Benventani a 947. évhez: „Intraverunt tertio Ungari in Italiam”.

[2] Liutprand, Antapodosis, V. 33. fej. és Szilágyi-Marczali id. m. 167. old.

[3] Anonymus Barensis a 947. évhez: „Jecerunt Ungri usque Otrantus”. – Lupus Protospatarius a 947. évhez: „Introierunt Ungari in Italiam et perrexerunt usque Idrontum”.

[4] Erre nézve az egykorú adatok semmikép sem vágnak össze. Konstantinosz szerint Zsoltot Árpád harmadik fiának, Jutasnak, Faisz (Falhz) nevű fia követte a fejedelemségben és csak azután következett a 17 éves Taksony (Taxiz). Más adatai szerint Zsolt csak 944-ig uralkodott; utána rövid ideig Faisz és még ugyanabban az évben Taksony lett a fejedelem.